Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-371

Áz országgyűlés kepviselöházŐMcik 37'./. il könyvbe!) indokolt volna, ha az ő oktatását és i irányítását túloldali t. képviselőtársaim közül egyesek szem előtt tartanák. T. Ház! Hertelendy képviselőtársam végső adunak — mert a magyar közélet végső aduja mindig a zsidókérdés — ide dobta, hogy mi van a zsidó javaslattal 1 Hogy mi van a zsidójavaslattal, azt tudjuk, hogy mi lesz vele, azt nem egészen tudjuk. De egyet tudunk: mindennek lehet nevezni ezt a javaslatot, de reformnak, amikor a 67-ben adott emancipációt elvesszük, igazán nem lehet nevezni. (Bródy Ernő: Középkor!) De ha már a t. képviselőtársam ezt a kérdést idedobta, engedje meg, hogy két megjegyzést tegyek a miniszterelnök úr tegnapi bemutatkozó beszédéhez fűzve. r Egyik az a megállapítása a miniszterelnök úrnak, hogy a zsidójavaslattal kapcsolatban a részletek enyhítésénél és a részletek szigorításánál lehet vitatkozni. Engedjen meg nekem az igen t. miniszterelnök úr, — az igazságügyminiszter urat nem kérdezem, mert ő egészen természetesen elfogult ebben a kérdésben, minthogy végig képviselte a javaslatot — ha azt kérdezem, hol lehet vitatkoznia Itt a Házban, a plenáris tárgyalásnál! Itt lehet remény arra, hogy módosítani lehet egy törvényjavaslatot, amelyet két héten keresztül bizottságban tárgyaltunk, ahol minden emberiességi, minden jogi argumentum és minden gazdasági érveles elől mereven elzárkóztakl Sőt rnég azokon a pontokon is, ahol nem is volt arról szó, hogy érdemi változást tegyünk, hanem csak arról, hogy a törvényjavaslat rendelkezése érthető legyen, ott is merev visszautasítást találtunk. (Zsitvay Tibor: Még csak választ sem kaptunk!) Lehet azt remélni, hogy ebben a kardinális nagy kérdésben lehetséges lesz itt a vitatkozás? Ha a miniszterelnök úr eljutott odáig, hogy ennek a javaslatnak részleteinél vannak olyan pontok, amelyeknek • helyessége felett akár egyik, akár másik szempontból vitatkozni lehet, akkor nem az-e a helyes megoldás, hogy küldjük vissza a javaslatot esetleg egy kisebb bizottságnak, hogy a miniszterelnök úr bevonásával tárgyalják le? (Zaj a jobboldalon.) Én nem tehetek mást, mint a miniszterelnök úr kijelentéseit az ő személyének kijáró abszolút komolysággal venni. (Zsitvay Tibor: Ez a komolyság!) T. Ház! Azután volt a miniszterelnök úrnak még egy megjegyzése ezzel a javaslattal szemben, amire már Sigray Antal t. képviselőtársam rámutatott. Amikor a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ezek a rendelkezések súlyosan érintik az egyeseket, súlyosan érintik az egész gazdasági életet, akkor figyelmeztetett, — nem tudom, kiket figyelmeztetett, de általában figyelmeztetett mindenkit — hogy: azután ne jajgassanak. Ügy, amint a t. képviselőtársam mondotta, már jajgatnak, nem a politikusok, hanem a polgárok odakünn, és nem a zsidók, hanem a keresztény polgárok is, akik exisztenciájukat és kenyerüket veszítik ; el. (Farkas István: Előkészítik a gazdasági élet felbomlását!) Itt is az én álláspontom az, hogy a miniszterelnök úrnak vezetnie kell ezt az országot és ha a miniszterelnök úrnak az a meggyőződése, hogy ezek a rendelkezések súlyos gazdasági konzekvenciákkal járnak, akkor nem elég egy gesztussal azt mondiani, hogy ámitt van előttem, megcsináltam, de azután ne jajgassanak az emberek, hanem az a kötelessége, hogy teljesen átérezze a felelősségét és egész mivoltában tárja azt a kérdést a nemzet elé. Annál is inkább kell kívánnom ezt, mert az az i ése 1939 február 23-án, csütörtökön. Î531 álláspontom, hogy ez a parlament nem kapott felhatalmazást a nemzettől arra, hogy egy ilyen kardinális nagy kérdésben, amely érinti alkotmányunkat, érinti egész gazdasági életünket, s amely érint száz- és százezer egyént, ötletszerűen, pillanatnyi hangulat, vagy ami még rosszabb, ebben az esetben pillanatnyi taktikai érdekből ilyen helyrehozhatatlan rombolást csináljunk. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: T. Ház! En amúgy sem kívántaim ennél a kérdésnél vitába bocsátkozni, hiszen sajnos, a javaslat elénk kerül és vitathatjuk, én csak fel akartam hívni a miniszterelnök úr figyelmét ezekre a szempontokra, és természetesen minthogy a kormány általános politikáját és az egyes részletekben megnyilvánult politikát én elvi politikai álláspontomból kifolyólag helyeselni nem tudom, a iminiszterelnök úrral és kormányával szemben bizalmatlansággal viseltetem. (Elénk taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Hubay Kálmán! Hubay Kálmán: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Hubay Kálmán: T. Ház! A miniszterelnök úr bemutatkozása a t. Házban — kevés kivétellel — olyan mértékű bizalommal találkozott, hogy, azt hiszem, ez a tömérdek bizalom a miniszterelnök úrban már egy bizonyos fokú bizalmatlanságot keltett. Ez íl.Z ti sok, amiből a kevesebb több lett volna, iniert a mai időkben nehezen tudom elképzelni azt, hogy egy miniszterelnök elbírja azt a terhelést, amelyet például Rátz Jenő és Eckhardt Tibor t. képviselőtársaimnak egyidőben nyilvánított bizalma jelent a számára. A magam részéről úgy érzem, hogy a miniszterelnök úr javára is cselekszem, amikor bejelentecn a Hungarista Mozgalom bizalmatlanságát a miniszterelnök úrral szemben. (Felkiáltások a jobboldalon: Végre! — Égy hang -a jobboldalon: Rassay Károllyal és a szocialistákkal egy plattf ormon! — Rassay Károly: Az kisebb baj, mint amikor az urak vezetői együtt voltak a múltban vele. Nézzék meg Szálasa újrafelvételi kérvényét. Az történelmi dokumentum! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hubay Kálmán: Neun vagyok cinikus, tehát bizalmatlanságomat egyszerűen elvi alapon jelentem be a magyar királyi kormánnyal szemben. Őszintén megmondom, hogy a kormányprogramm feletti vita szerintetmi nem túlságosan nagy gyakorlati jelentőséggel bír, tisztán a parlamenti szokások iránti tiszteletemnek adok kifejezést akkor, amikor a vitában a többi pártokkal együtt felszólalok. Hiszen a vita után határozathozatal nincs, tehát a Ház a bizalmat, vagy a bizalmatlanságot a miniszterelnök úr politikája iránt, vagy azzal szemben úgyis a konkrét törvényjavaslatok alkalmával fogja majd szállítani. És az itt megnyilvánuló nagy bizaloim ellenére azt hiszem, hogy éppen a soron következő törvényjavaslatok tárgyalásánál lesz itt ebben a Házban olyan haddelhadd még, hogy a miniszterelnök úrnak módjában lesz alkalmazni azt a szimbolikus nádpálcát, talán éppen azokkal szemben, akik most annyira elsők a bizalom nyilvánításában,