Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

466 Az országgyűlés képviselőházának latot terjeszteni a képviselőház elé, mellyel a mezőgazdasági szegénység családi segélyét intézményesen biztosítja? Takács Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Takács Ferenc: T. Képviselőház! A mezőgazdasági szegénység több, mint Va részét teszi ki az ország lakosságának és erről a hatalmas társadalmi rétegről senki sem gondoskodik, ez a társadalmi réteg, a mezőgazdasági szegénység teljesen magára van hagyatva; szervezeteket nem alakíthat, sem politikai, sem gazdasági szervezeteket nem hozhat létre a saját védelme szempontjából, tehát gazdasági érdekeit nem tudja megvédeni s a törvényhozás sem gondoskodik megfelelően érdekei védelméről. Amíg az iparügyi miniszter úr az iparban, úgy — ahogy, a béreket rendezte, addig a mezőgazdaságban van ugyan egy törvény, amely lehetővé teszi a legkisebb napszámbérek megállapítását, ezzel a törvényei azonban csak akkor élnek, ha azt az érdekeltek kérik. Nem ilyen törvényes rendelkezésre volna szükség és van szükség, hanem olyan törvényes rendelkezésre, amely előírja a mezőgazdasági munkások bé rének a megállapítását, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) még pedig nemcsak a mezőgazdasági napszámosok bérének megállapítását, hanem a mezőgazdasági munkások minden kategóriájára kiterjedően törvényhozásilag biztosítva a bérek megállapításának lehetőségét. Ha az állandó mezőgazdasági munkások helyzetét nézzük, a béresekét, ahogyan hívni szokták őket, akkor azt látjuk, hogy az ország egymáshoz közeleső uradalmainál, szomszédos uradalmainál is a legkülönfélébb bérek vannak úgy a természetbeni, mint a pénzbeli béreknél. A pénzbeli bérek rendszerint olyan alacsonyak, hogy azok nem is említésre méltók, azok szót sem érdemelnek. Ezenkívül ez a járandóságuk is évről-évre csökken, noha kétségtelen, hogy az élet az egész vonalon megdrágult, tehát a mezőgazdasági népesség helyzete is egyre nehezebb és nehezebb lesz. Ezzel szemben a helyzet az, hogy bizonyos juttatásokat elszedtek a mezőgazdasági állandó alkalmazottaktól, csökkentették a járandóságfoldjuket és elvették a tehéntartásukat, legalább is igen ritka kivételszámba megy az az uradalom, ahol még most is van a cselédségnek tehéntartása. Nem jobb, sőt talán rosszabb a részesek, az aratómunkások helyzete. Az ő bérük van kitéve a legnagyobb ingadozásnak. Ha a gazdasági helyzet rossz, rosszabbodott, mint láttuk a nagy válság idején, akkor... (Br. Vay Miklós: Ugyanúgy, mint a gazdáé! Egy tormán! — Kéthly Anna: A gazdának van miből leadnia, a cselédnek nincs! — Malasits Géza: A gazdák híztak, a cselédek soványodtak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Takács Ferenc: ...amint ezt egy alkalommal, éppen egy mezőgazdasági kamara. jelentésével bizonyítottam, nem hogy javítottak volna a keresetüket, mert a termények ara leesett, nem hogy javították volna, hanem a részes juttatásokat, .a részes kereseteket az aratómunkásoknál csökkentették. (Br. vay Miklós: Nem igaz!) Nem mondom, hogy általánosan és mindegyik uradalomban, minden gazda, de voltak lelkiismeretlen emberek, akik megtették ezt és visszaéltek a mezőgazdasági munkások rendkívül súlyos és nehéz helyzetevei. (Haám Artúr: Különösen a bérlők! — 366. ülése 19

S 9 január 25-en, szerdán. Br. Vay Miklós: Együtt sírnak, együtt nevetnek! — Maiasits Géza: Ne mondjon ilyet! — Esztergályos János: Az egyik állandóan nevet, a másik állandóan sír! — Haám Artúr: A zsidó bérlőknél lehet leginkább tapasztalni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Takács Ferenc: Az aratórészeseknél, az aratómunkásoknál vannak különleges kikötések. Nemcsak a búzának és általában a szemes terményeknek aratását kell vállalniuk, hanem a legtöbb helyen az úgynevezett ipari terményeknek, mondjuk a cukorrépának megművelését is, azonkívül vállalniok kell a kender levágását, a takarmány, a lóhere és egyéb takarmányféle levágását. (Zaj. — Malasits Géza: A jobbágyság 1848 óta megszűnt, de a robot ma is él.) Ennek visszaélés jellege, robot jellege van, amelyet meg kellene szüntetni, mert a szegény munkások vállalnak minden feltételt, csak azért, hogy hozzájuthassanak a búzakeresethez. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A részes műveléséről külön kell beszélni. A kukoricánál és cukorrépánál már nem egyszer mondottam 'hogy az évek folyamán hogyan csökkentették ezeknek a részes műveléseknek munkadíját. Ma az, a helyzet az én vidékemen, hogy az egyik gazda harmadán adja a kukoricát változatlanul művelésre, pedig eke-kapát is ad hozzá, de máshol negyedén, sőt ötödén adják, sőt van itt egy keretszerződés Fehér megyéből, ahol hetedén adják, beleértve az összes mellékmunkákat, (Mozgás. — Malasits Géza: Napi 16 óra munkaidő alatt keresnek egy pengő értéket!) Ez az időszaki munkásoknak, a somimásoknak helyzete, eltekintve attól, hogy milyen borzalmas lakásviszonyok között élnek. Most, amikor Németországból jönnek haza és elmondják, hogy milyenek ott a lakásviszonyok, döbbennek csak ï*ct cl mezőgazdasági munkások, akiknek istállóban, pajtában, rossz körülmények között kell ima is eltölteniök Magyarországon éjszakáikat, pihenő idejüket. (Malasits Géza: Legtöbbször birkaistállóban!) Csak most döbbennek rá, hogy ennek nem volna szabad így lenni. Nekünk is rá kellene döbbennünk, hogy nueg kell szüntetni ezeket az állapotúikat és embersorsba kell hozni a mezőgazdasági munkásokat is, ezeket a testvéreket, akik a legmagyarabb rétegét teszik ki ennek az országnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mezőgazdasági árszínvonal fenntartása rendkívül fontos érdeke az egész mezőgazdaságnak. Ezt senki sem veszi tagadásba, senki sem irigyli a stabil terményárakat, a stabil jószágárakat a gazdáktól, a mezőgazdáktól és különösen a kisbirtokosságot nem irigyli senki sem, de ennek ellenértéke az, hogy ha az ország lakossága, az ország ipari munkássága áldozatokat hoz ezen a téren, hogy a mezőgazdaság árszínvonala stabil. Ha áldozatot hoz a kenyérnél, a hús áránál és egyéb területeken, (Malasits Géza: Egy kiló kenyérnél 7 fillért! — Br. Vay Miklós: A kisbirtokos részére hoz áldozatot, de a kartelek kizsarolják!) akkor ennek fejében a munkás is kapja meg az ő méltó íbérét és ne legyen kiszolgáltatva egyesek önkényének és rossz szívűségének. Igenis az a kötelessége a törvényhozásnak, hogy biztosítsa törvényhozási úton a mezőgazdasági munkások összes kategóriáinál a bérek megállapítását. Hivatkozhatom a Felvidékre, 1936-ban ott