Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
£ országgyűlés képviselőházának . jártam és láttam, hogy ott meg voltak állapítva .a munkabérek az összes kategóriákra, sőt a munkaidő is meg volt állapítva és most sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy nem a csonka ország munkásságának: életszínvonalát emelték fel, hanem a visszacsatolt területek mezőgazdasági munkásságának életszínvonalát szállították le a csonka ország mezőgazdasági munkásságának .életszínvonalára. (Malasits Géza: Hadd örüljenek ők is!) Nem állunk egyedül a .követeléssel. A mezőgazdasági (kamarák, a mezőgazdaságnak, tehát a munkásságnak is hivatalos szervei nem egyszer követelték a bérek megállapítását és a mezőgazdasági kamarák felterjesztéseikben mindig rámutatnak arra, hogy a jóhiszemű, becsületes mezőgazdáknak is érdekük a (béreik megállapítása azért, hogy ezen a területen megszűnjenek a kalózkodások és egyesek ne élhessenek vissza a 'mezőgazdasági munkások nehéz és szomorú helyzetével. Éppen csak érinteni akarom a vitás esetek dolgát. • Amikor a mezőgazdasági munkások perre kényszerülnek, a főszolgabíró, az alispán és a ^miniszter az illetékes fórumok. Evekig húzódnak ezek a perek és különösen sokáig fekszenek a főszolgabíróknál. Itt van a kezemben egy levél a várni bérgazdaiságból. Minden esztendőben, 1936-ban, 1937-ben is perelni kellett a gazdaságot, 1938-ban is pereltek a mezőgazdasági munkások. Szabó János és öt társa pereltek és 1938 augusztus 28. óta az év végéig még a sárbogárdi járás főszolgabírói hivatalában fekszik a munkásoknak ez a peres keresete. (Haám Artúr: Ki a munkaadó?) A Vacuum a munkaadó. (Haám Artúr: Részvénytársaság? — Elnök csenget. — Br. Vay Miklós: Így megértjük! — Kéthly Anna: Miért? A főszolgabírót megérti, hogy annyi ideig fekteti az ügyeket?) Elnök: Csendet kérek! (Malasits Géza: Ne húzza el a főszolgabíró nyolc hónapig. Vadászpajtása dolgát bizonyára nem húzza el!) Csendet kérek! (Br. Vay Miklós: A Vacuumnál vadászik a szolgaibíró? — Propper Sándor: Intézze el huszonnégy óra alatt!) Propper képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Takács Ferenc: Ezt a kérdést is el kell intézni. Lehetetlen dolog, hogy a közigazgatás kezében maradjanak ezek a peres esetek és ennek következtében évekig húzódjanak. Hát amikor a miniszter arra kényszerül, hogy új eljárásra vissza kell adnia az ügyet a főszolgabírónak — és ez nem ritka eset! Tudok esetet, annikor négy esztendőn keresztül kellett pereskedniök a szegény mezőgazdasági munkásoknak, mire végre a miniszter úr megítélte nekik a jogos járandóságukat. Egy íziben vissza kellett adni az ügyet, megint megindult a huza-vona a főszolgabírónál és az alispánnál is .beletelt négy esztendő, mire jogos járandóságukhoz hozzájuthattak. T. Ház! Interpellációm másik része szorosan kapcsolódik ehhez a kérdéshez. Még sú; lyosabb ugyanis azoknak a mezőgazdasági munkásoknak a helyzete, akik családosak, akiknek négy-öt, sőt hat-hét, nyolc-tíz gyermekük van. 'Ezeknek azután el sem tudjuk képzelni a gazdasági körülményeit, milyen módon és milyen körülmények között f nevelik fel a gyermekeiket, milyen kínnal és keservvel tudják kibocsátani az életbe ezeket a szegény gyermekeket. Itt meg kell )6. ülése 1939 január 25-én, szerdán. 4f>7 említenem azt, hogy éppen ilyen szomorú helyzetben vannak a családos törpebirtokosok is. Ezt a'két kérdést nem lehet különválasztani. A legtöbb mezőgazdasági napszámosnak van egy kevés földje, tehát egy személyben törpebirtokos is. De ha csak kizárólag a törpebirtokosok érdekeit nézem, akkor sem tudom ezt a kérdést a másiktól elválasztani, mert azoknál is meg kell adni a családi segélyt. A családvédelmet sürgősen ki kell terjeszteni a mezőgazdasági munkásokra. Nem lehet ezt a kérdést egyoldalúan kezelni és csak az ipar egy részének adni családvédelmet és családi segélyt, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldaIon.) hanem adni kell azoknak a mezőgazdasági munkásoknak is, akik éppen olyan jó polgárai ennek az országnak, mint az ipari munkások és akik szegénységben élnek. (Malasits Géza: Csak a háború idején veszik észre!) 7—800.000 szegény gyermek sorsáról van szó, és én arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy ezt a két kérdést kapcsolja össze. Tudom, hogy ő jól ismeri ezt a problémát, a mezőgazdasági kamara régi embere és gyakorlati gazda, (Br. Vay Miklós: Okleveles gazda!) kapcsolja össze ezt a két kérdést és mozdítsa elő, hogy a szegény mezőgazdasági munkások végre emberi sorba, emberi életkörülmények közé legyenek helyezhetők a törvényhozás útján. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Takács képviselő úr interpellációjának anyagát magam is jól ismerem, hiszen mint kamarai ember a munkásszakosztályok üléseinek jegyzőkönyveit ismerem, beszéltem munkásokkal, magam is gazda vagyok és tudom, hogy nehéz sorban van a mezőgazdasági munkásság. Ezért a földmívelésügyi kormányzat szociálpolitikai ügyosztálya megfelelő statisztikai felvételeket készít, amelyeknek elkészülte után reményem van arra, hogy ezen a téren is megfelelő intézkedéseket tudok majd hozni. Eddig is azonban bizonyos statisztikai adatokat gyüjttettem arra vonatkozólag, hogy a terményárak hogyan alakultak a napszámbérekkel kapcsolatban. Állandóan az a panasz, hogy a terményárak emelkedésével a napszámbérek nem emelkedtek aránylagosan. Sokszor az a panasz, hogy vannak olyan munkaadók, akik a munkásoknak nem adják meg a megfelelő bért, dacára annak, hogy a búza ára emelkedett. Ennek kivizsgálása céljából készíttettem egy statisztikát, amelyből megállapítható, hogy például 1937-ben az átlagos férfinapszám 168 pengő volt, ezzel szemben a múlt évben, mikor a búzaár már valamivel magasahb volt, 1'96 pengő, ami 167% emelkedést mutat. Én nagyon jól tudom, hogy ez nem nagy szám, elsősorban azért nem, mert a téli hónapok alatt igen alacsony szokott lenni a mezőgazdasági munkásság keresete. Ezért a mezőgazdasági munkásságot arra kellene nevelni, hogy télen olyan helyen, ahol például csak erdő közelében talál megfelelő munkaalkalmat és munkalehetőséget, a háziiparban hasznosítsa az ő munkaerejét és éppen ezért háztartási tanfolyamok tartásával és ilyeneknek megfelelő alátámasztásával igyekezni fogok a mezőgazdasági munkásság téli elhelyezkedését és téli kereseti lehetőségeit biztosítani. Ha azonban összehasonlítom az arányszámot 1935-től kezdve, hogy hogyan emelkedett a 71*
