Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselőházának nek, hogy ott szerzett jogok elkobzása történik sorozatosan, azonkívül pedig hazai oldalról is érkeznek panaszok, hogy ott a Felvidéken a dolgok nincsenek rendben. Panaszkodnak a cseh korona és a pengő értékviszonyának meg­szabása miatt, (Zaj half elöl.) azonkívül panasz­kodnak hazai oldalról többek között arról, hogy ott egy cseh-szlovák üzemnek, az úgyne­vezett Bata-üzemnek lehetővé tették azt, hogy három és félmillió pár selejtes cipőt a vám­szabályok kijátszásával idehozzon és ezzel a magyar iparnak ártson, azonkívül panaszolják, — ez éppen magyar röpirat, a régi Magyaror­szág oldaláról jövő panasz — hogy bizonyos szabálytalanságok történtek ennek az üzemnek letelepedése körül is. (Egy hang a középen: Panasz megrendelésre!) T. Képviselőház! Amikor különösen külpo­litikai szemponthói érintik egyes vádak — bármilyen alaptalanok is — a kormányt, min­dig az volt a szokás, hogy ilyenkor parlamenti bizottságot küldenek ki. Ki ellen irányul a vád, a panasz? A kormány ellen vagy hatósá­gai ellen? Tehát habár dicséretes, hogy meg­cáfolták, illetve cáfolták ezeket a hangoztatott sérelmeket, ez nem jelent autentikus ellenbizo­nyítást. Éppen azt tartanok szükségesnek, minthogy külpolitikai ízük, külpolitikai vonat­kozásuk is van ezeknek a kérdéseknek, hogy küldjön ki a Ház egy parlamenti vizsgáló­bizottságot, amely vizsgálja meg annak a vi­déknek az állapotát, mini/ ahogyan a minisz­terelnök úr is szándékozik ezt tenni és tette is, (Br. Vay Miklós: Arra van a felvidéki minisz­térium! — Zaj. — Elnök csenget.) vegye fel az ott jelentkező panaszokat, vizsgálja meg a sé­relmeket és tegyen jelentést a Háznak. (Esz­tergályos János: Miért kell a felvidéki minisz­térium? Nagy-Magyarországon sem volt!) Ha a Háznak ez a bizottsága, amely min­den pártból állíttatnék össze, tehát egy ilyen pártatlan fórum, egy ilyen nagy tekintély vizsgálná meg az ottani állapotokat, tenne je­lentést az ottani állapotokról és találna esetleg orvosolandó dolgokat is, akkor, azt hiszem, hogy ez olyan autentikus eljá,rás volna, amely azután minden irányban megnyugvásra ós végeredményben is legfeljebb a panaszok or­voslására vezetne, mert hiszen nem húnyha; tunk szemet mi, a trianoni terület képviselői sem azok előtt a panaszok előtt, amelyek egész tömegszámra érkeznek hozzánk a Fel­vidék népe részéről. (Salkovszky Jenő: Lovat ad a csehek alá! — Mozgás.) Elnök: Kérem, Salkovszky képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot beszédében zavarni. Rupert Rezső: A sérelmek egyikének tar­tom azt, hogy annak a területnek még mindig nincsen rendezve a népképviselőküldesi joga. Meggyőződésem, hogy erre is szükség van, mert végre is annak a népnek a kezébe kell adni a hatalmat és a lehetőséget, hogy ne kor­mányinvitálásra vagy a mi invitálásunkra jöj­jenek be most már legközelebb annak a vidék­nek a képviselői. (Felkiáltások jobbfelol: Meg­szavazta!) Hiszen nem arról van szó. (Egy hang a középen: Most meg kitessékelni őket!) Egyszer, amikor szüksége adódott, ez a meg­oldás helyes volt, ez azonban in infinitum fenn nem tartható, annak a vidéknek corpus separa­tum jellege nem védhető, hanem annak a nép­nek is meg kell adni ugyanazt a jogot, amivel az ezeréves országban bírt és amivel mi is bí­runk, hogy maga mondja meg azt, hogy idővel majd kik képviseljék itt. (Virágh Béla: Meg­mondotta az elnyomás alatt! — Salkovszky Jenő: Negyvenezer ember választott meg tit­366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. 459 I kos választással! — Zaj.) Bocsánatot kérek, nem önökről van szó, hanem a legközelebbi alkalomról. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: Nem lehet megismételni azt, hogy ha lejár egy mandátum... (VirághBéla: Nem járt le!) Le fog járni a mienkkel együtt. (Salkovszky Jenő: Maguk fognak egészen le­járni! — Derültség. — Elnök csenget J Nem le­het az, hogy az ország trianoni területéről vá­lasztások útján jöjjenek be a képviselők és azokról a felvidéki területekről megint behívás útján hozzák be a képviselőket. (Zaj.) Elnök: Kérem a^ képviselő urat, szívesked­jék ezt a polemizálást abbahagyni, mert ez uem tartozik ide. Tessék a Házon kívül, a fo­lyosón elintézni ezt a megbeszélést. Rupert Rezső: Azért intéztem a miniszter­elnök úrhoz azt a kérést, hogy tessék már jog­alkotással gondoskodni arról, hogy annak a népnek, annak a területnek is megadassák a képyiselőválasztói jog, illetve a szabad elhatá­rozás joga, hogy kik képviseljék. (Zaj. — Esz­tergályos János: Ne legyen kevesebb ez a jog, mint eddig volt!) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső: Erre annál is inkább szük­seg van, mert látom, hogy a kormány abuzust követ. Látjuk a kassai törvényhatósági bi­zottság összeállítását: a kormány egyszerűen kinevezte a bizottsági tagokat. Ha a szerint a törvény szerint, amelyet idéztem, tehát a visz­szaesatolási törvény szerint, a fennálló jog­rendszerbe kell annak a területnek a jogrend­szerét visszailleszteni, itt nálunk a fennálló jogrendszer az, hogy önkormányzat Van. Tes­sék tehát úgy visszaállítani ezeket a visza­csatolt önkormányzatokat, ahogyan azt a fennálló jogrendszerünk parancsolja, vagyis tessék ott is lehetővé tenni, hogy választás útján alakuljanak meg a bizottságok, nem pe­dig kinevezés útján. (Mozgás.) Sajnos, hogy bizonyos oldalról ilyen ellenmondásokat vál­tott ki az én felszólalásom, de ez is jellemző a helyzetre. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Rupert Rezső: Csak szomorúsággal tölthet el bennünket, hogy ilyen egyszerű, de fontos közjogi kérdések iránt egyesekben nincsen meg a kellő érzék. Én ezzel az érzékkel akar­tam szóvátenni ezt a kérdést. (Helyeslés bal­felől.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Drobni Lajos képviselő úr in­terpellációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz Győr szabad királyi városnak a Felső­dunántúli Mezőgazdasági Kamarától meg­fosztása, Felső-Dunántúl ezen vezető városá­nak, Győr és Mosón vármegyének a Komárom székhelyű új felvidéki kamarába bekebelezése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Földmí­velésügyi miniszter úrhoz dr. Drobni Lajos országgyűlési képviselő interpellációja. 1. Van-e tudomása a t. földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a felállítása óta 17 éven át Győrött működő Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarától a város és a kama­rához tartozó vármegyék megkérdezése s az érdekeltek meghallgatása nélkül Győr sz. kir. várost máról-holnapra egy tollvonással meg­fosztotta? 70*

Next

/
Thumbnails
Contents