Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
460 Az országgyűlés képviselőházának 2. Öszeegyeztethetőnek tartja-e a t. földmívelésügyi miniszter úr a visszatért területek és az anyaország egységesítésének érdekeivel azt a tényt, hogy az egységesítés ne a megértés, szolidaritás és áldozatkészség szellemében az esetleges érdekellentétek kiegyenlítésével, hanem az anyaország terhére intézmények megszűntetésével és sorvasztásával, területeknek és agrárnépességnek sakktáblaszerű önkényes tologatásával, nagyvárosnak kisvároshoz csatolásával, a pénzügyi, gazdasági és politikai irányadó szempontok félretételével oly módon történjék, hogy az ellenszenv felkeltésével az igazságtalanság megszűntetésére irányuló küzdelmek kapuját nyissa meg? 3. Van-e tudomása a t. földművelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara és az összes tényezők a testvéri megértés szellemében áldozatok árán is készek előmozdítani a visszatért Felvidék érdekeit és kompromisszumos megértéssel is megoldható lett volna a felvidéki kamara felállítása? 4. Van-e tudomása arról a t. földniívelésiigyi miniszter úrnak, hogy a mezőgazdasági kamarák kiadásainak fedezésére elsősorban saját bevételük, másodsorban állami hozzájárulás, harmadsorban a mezőgazdasági kamiarai illeték kivetése szolgál? 5. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak arról, hogy a felvidéki területekhez EsztergomKomárom vármegyék hozzácsatolása egymagában a miskolci kamara eddigi illetékbevételét messze meghaladó illetékbevételt biztosít az új kamarának, amelyhez még az átmenet éveire a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara külön mléltánvos hozzájárulásra is hajlandó? 6. Hajlandó-e a t. földmívelésüeyi miniszter úr a törvényben megállapított állami hozzájárulással a kormány részéről is áldozatosa ?» elősegíteni az új felvidéki kamara életképes felállítását, a nélkül, hogy elviselhetetlen igazságtalansággal sújtaná a tömör szervezeti egy ségberi összeforrt Felsődunántúli Mezőgazda sáa'i Kamarát, mint agrárképviseletet, FelsőDunántúl vezető városát és közlekedési gócpontját, Győr városát? 7. Amennyiben a Felvidék visszatért t's számbajövő területei érdekei szolgálatát nein a Felsődunán túli Mezőgazdasági Kamarához (Győr) csatolásában ismerik fel, hajlandó-e a t. miniszter úr a 120.270/1938. F. M. sz. rendeletét revízió tárgyává tenni s a közmegnyugvás érdekében azt részben s akként módosítani, hogy a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara működési területéből Győr, Mosón közigazgatási lag egyelőre egyesített vármegyék és Győr törvényhatósági jogú város területe kimarad, ezen területek a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara működési területébe helyeztetnek vissza. minek folytán ia Felsődunántúli Mezőgazdasáeri Kamara székhelye továbbra is Győr marad 1 ? Dr. Droíbni Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Drobni Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!') Interpellációm tárgya látszólag egy sérelmei hoz ide a Ház elé éppen a visszacsatolt Fel vidékkel kapcsolatban. Mielőtt azonban beszédembe belekezdenék, tisztázni kívánok valamit. Rupert Rezső t. képviselőtársam közjogi aggodalmát — meg vagyok róla győződve — el fogja oszlatni az a tény, 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. hogy a felvidéki minisztérium átmeneti, ideiglenes. (Esztergályos János: A miniszterelnök úr helyett kap választ Rupert!) Ez a minisztérium az átmenet ideje alatt visszavezeti a visszatért területet a Magyar Szent Korona testébe. Egyébként is nekem az a felfogásom, hogy a visszatért Felvidéknek minden vonatkozásban, közjogi, alkotmányjogi, politikai, gazdasági, szociális téren mindazt meg kell adni, amire szüksége van, éppen azért, hogy be tudjon szervesen illeszkedni az óhazába. Amikor ebből a pirincipiumból indulok ki, méltóztassanak megengedni, hogy egy olyan eseményt hozzak a t. Ház elé, amely a Felvidékkel szemben a régi anyaország egyes területeinek sérelmét tünteti fel, amely sérelem azonban semilyen körülmények között sem megy el addig a határig, hogy a Felvidéknek azt az igényét, azt a jogát, hogy a iejlődés útjára léphessen, magának intézményeket követellhessen, kétségessé tenné. Nemcsak, hogy kétségessé nem tesszük ezt, hanem minden tőlünk telhető erővel előmozdítani és támogatni akarjuk. (Helyeslés.) Be fogom bizonyítani, hogy ez az eset most is a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarával kapcsolatban is. Mélyen t. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr 1939 január 12-én megjelent 120.270/1938. számú rendelete a mezőgazdasági kamarák száma, elnevezése és székhelye tekintetében módosítóan intézkedik. Ez a rendelet a mezőgazdasági kamarák számát eggyel felemeli, Kisalföldi Mezőgazdasági Kamarát létesít Komárom székhellyel. A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarát ez a tény annyiban érinti, hogy a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarától, amely 17 éven át Győr székhellyel működött, ez a rendelet elvonja Komárom, Esztergom, Győr és Mosón vármegyét és ezeket a vármegyéket az új Kisalföldi Mezőgazdasági Kamarához csatolja. Ennek az átcsatolásnak természetes következménye, hogy a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara egyrészt területileg óriási mértékben kisebbedett, másrészt pedig Győr és Mosón vármegyének a Kisalföldi Kamarába kebelezésével automatikusan megszíínt annak lehetősége, hogy az egyébként megcsonkítottan ugyan, de fenntartott Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarának továbbra is Győr maradhasson a székhelye, mert a Kisalföldi Kamarához való átcsatolás folytán Győr nem lehet a visszamaradt Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara székhelye. Ennek folytán a miniszteri rendelet ú,i székhelyül a Felsődunántúli Kamara részére Szombathelyt jelölte ki. Szombathely annyira határváros, hogy ha ennél még tovább akarta volna vinni a t. földmívelésügyi miniszter úr a csonka Felsődunántúli Kamara székhelyét, már csak Németországtól kérhetett volna valami helységet kölcsön. Ez az intézkedés, amely a mezőgazdasági kamarák tekintetében radikális változást idézett elő, az érdekelt törvényhatóságok köztük városom, vármegyém, s még 5—6 érdekelt vármegye, az összes mezőgazdasági érdekképviseletek, a mezőgazdasági bizottságok meghallgatása és megkérdezése nélkül, máról holnapra meglepetésszerűen, szinte «puccsszerűen történt. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ez olyan meglepetésként érte a felsődunántúli gazdatársadalmat, mint egy bomba, amely levágódik a derült égből es robban. T. Ház! A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarának, illetve Győr városának ezzel az
