Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
456 Az országgyűlés képviselőházának 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. tartom szerencsésnek, ha ezt a horribilis nagyjelentőségű kérdést rendeleti úton intézik el. Azt mondja a törvény, hogy a zsidóság vagyon" tárgyait nem akarja elvonni a fennálló devizakorlátozások révén. Milyen vagyontárgyakról van itt szól Ha csak azokat az adatokat nézem, amelyeket interpellációmhoz meg tudtam szerezni erre a kérdésre vonatkozólag, akkor azt látom, hogy a földbirtokból 840.000 m katasztrális hold van a zsidóság kezén. (Rajniss Ferenc: Ezt nem viheti ki!) Kovács Alajos statisztikájában van ez az adat, de természetesen nemcsak a zsidóvallásúakat, hanem a zsidófajúakat is ideérti. Ha katasztrális holdanként 500 pengőt veszünk alapul és ehhez hozzávesszük az élő és holt felszerelést, akkor megállapíthatjuk, hogy körülbelül 420—430 millió pengő értékű az a zsidó vagyon, amely földben fekszik. De ezenkívül a nemzsidó tulajdonban lévő ingatlanokból bérleti formában 738.000 katasztrális hold van a zsidók kezén, ami természetesen azt jelenti, hogy az invesztíció a zsidóké. Ezt az invesztíciót katasztrális holdanként legalább 80—100 pengővel számítva, ezt az értéket 74 millió pengőre tehetjük, úgyhogy földben és a földdel kapcsolatosan összesen 500 millió pengő van a zsidóság kezén. Ennél sokkal nagyobb érték az, ami a budapesti bérházakban fekszik. Természetesen csak hozzávetőleges becsléssel tudjuk megállapítani, hogy mennyit tesz ki ez a vagyon. Kovács Alajos statisztikájából azonban azt látom, hogy Budapesten a bérházakból évi 190 millió pengő jövedelem folyik be. Mivel megállapítható az is, hogy ebből 46% folyik zsidók kasszájába, így 90 millió pengő az az összeg, amely csak a budapesti bérházakból évenként bérjövedelem formájában zsidók kezébe jut. Ha ezt 6%-kai tőkésítve hozom ki a ház értékét, akkor 1500 millió pengő értékű budapesti ház-ingatlan van a zsidók kezében. Ez együtt valóban 2 milliárd pengő, de hol van akkor még a vidéki ház-ingatlanok értéke, hol van a készpénzvagyon és a részvény vagyon 1 (Rajniss Ferenc: Hol az ingóbingó!) Részvénytársasági vagyonnal is végeztem egy ilyen hozzávetőleges becslést megfelelő adatok alapján és azt állapítottam meg, hogy Magyarországon a részvénytársasági vagyon — a vagyontárgyaknak csak névértékét véve figyelembe, de beleértve a tartalékokat is — 2'9 milliárd pengőt tesz ki. Ha ebből levonjuk a külföldi tőkét és a keresztény magyar tőkét, valamint a közületek, tehát az állam, a városok és a törvényhatóságok tőkéiét, ezeket a levonandókat nem lehet többre becsülni 09 milliárd pengőnél, úgyhogy az a részvényvagyon, mely a zsidóság kezén van, egymagában 2 milliárd pengőt tesz ki. Ha a részvénytársasági vagyon mellett nézzük az egyéni cégek vagyonát is, amely üzletekben, vállalatokban, raktárakban, gyárakban és egyebekben fekszik, megállapíthatjuk, hogy ez külön másmilliárd pengő. (Rajniss Ferenc: Csak a csomagol ópanír a keresztényeké! — Elnök csenget.) Ha ilyen értékekről van szó, természetesen nem képzeljük, hogy a kormány megengedné, hogy a zsidóság ezeket a vagyontárgyakat, ezeket a hallatlan nagy összegeket, melyek a nemzetig vagyonnak tekintélyes részét képezik, mind kivigye magával. De ezzel a törvényjavaslattal^ érintve van a vagyon is, mert ebben a törvényiavaslatban mi megszavazzuk a kormány számára a rendeleti intézkedésre szóló felhatalmazást is. Ha mi Bogyiszló községnek Tolna megyéhez való kapcsolását itt a képviselőházban intézzük el, (Rajniss Ferenc: Mert az nem veszedelmes, azért hozzák ide!) ha mi Bajaszentmihálynak fizikai, gazdasági és közigazgatási hovátartozandóságát itt a képviselőházban tárgyaljuk le, ha mi a diósgyőri helyiérdekű vasút átminősítésével foglalkoztatjuk a képviselőházat és a felsőház nyilvánosságát és ezen keresztül az egész ország nyilvánosságát, ha a magyar és lett kultúregyezményekkel állandóan és folyton a képviselőház elé vagyunk kénytelenek jönni, illetve a kormány kénytelen jönni, akkor kérdezem, hogy amikor a magyar nemzeti vagyonnak ilyen horribilis nagy kvantumáról van szó, amikor ezt érinti valamely törvényjavaslat, vájjon szabad-e ezen a téren rendeleti intézkedésekre felhatalmazást adni és ezzel elvonni a képviselőház és az egész ország fegyelme és nyilvánossága elől a kérdés lényeget és fontosságát? T. Ház! A javaslat intenciói máris veszedelmesek. A német nemzeti vagyonnak csak egy elenyészően kis hányadát érinti a németországi zsidók kivándorlása. Tört hányada annak, mint amellyel a magyar zsidók kivándorlása a magyar nemzeti vagyont érinti. Németország mégis megtette azt, hogy 1933-tól kezdve kivándoroltatott 170.000 zsidóra nézve annyira korlátozta a kivihető vagyon mértékét, hogy főleg nem devizában, hanem árucikkekben 350 millió márkát fordított ennek a 170.000 'zsidónak kivándorortatására, ami azt jelenti, hogy esry zsidó kivándoroltatása mindössze 2000 márkájába került Németországnak. A valutáris nehézsRorek miatt ez is elég súlyos terhet jelent Németországra nézve, azonban Németországban az árukivitel fokozásával akarják ezt a kérdést helyes mederbe terelni. Mi már most tiltakozunk a kormánynak az ellen a terve ellen, hogy a német intézkedéseknél enyhébben és liberálisabban döntse el ezt a kérdést. (Rupert Rezső: Nagyon vérszomjas, adjatok neki egy pohár vért!) Eupen a zsidóság érdekében beszélek, Rupert képviselőtársam úgylátszik nem veszi észre a tendenciát. Azt kérdezem igen t. Rupert kénviselőtársamtól, hogy ha egy magvar ember kénytelen azért, mert itt nem tud elhelyezkedni és megélni, vándorbotot venni a 'kezébe és elhagyni az ország területét, (R«nert Rezső: Engedjék dolgozni! — Zai — Elnök csennél.) varion kiviheti az Rsrész vagyonát magával? Vájjon a devizakorlátozások nem hatnak-e ki erre a magyar emberre 1 ? Ha uedig egy magyarral szemben korlátozásokat állítunk fel, mennvivel inkább kell korlátokat felállítani a zsidósággal szemben! (Run^rt Reze«: Akinek devizája van^ az maradion ítt!) Elnök: Kérem "Rupert kénviselő urat, szívesk^iék cspTidben maradni! Meizler Károly: A zsidók a világ Ipggazdagahh nációja. A világ krŐzusai. a leggazdagabb emberek. Gondoskodjanak ő^~ arról, hogy maíTvarnrszági fajtestvéreik... (Ttwpe.rt RezpK kx<?hps£nl.) Elnök: Rupert képviselő urat ismételten kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Esztergályos János: Provokálják Rupert képviselő urat! — Derültség.) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. Meizler Károly: ... innét saját költségükön, külföldi zsidók költségén tudjanak lehetőleg elmenni. Nem hiszem, hogy ez a gazdagnáció rászorulna arra, hogy a megcsonkított
