Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselőházának 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. 455 kérdések elintézése maradt hátra. A vállalat igazgatóságával nem sokat törődünk, azt nem könnyezzük meg, — Berntl'eld Sámuel, Ohájel Izsák, Mayer Ignác, Mayer Miksa, Mayer Dávid, Tauber Vilmos, Unger Imre és Herczog Emil igazgató urak vannak ott (Rajniss Ferenc: Magyar közgazdaság!) — a gyár berendezése és a vállalat azonbau érdekel bennünket és kíváncsiak vagyunk, hogy a kormánynak és a minisztériumnak mi az álláspontja ebben a kérdésben. Azok, akiknek a magyar föld a legtöbbet nyújtott, indultak el legelőször innen és azok szakítják el legelőször a szálakat. A vagyon azonban, amelyet a magyar munkás, a magyar mérnök zsenialitása és a magyar vásárlóközönség gyűjtött össze számukra, nem nemzetközi vagyon és azt nem lebet olyan könnyén kivinni az országból, mint Őket, akik nemzetközinek érzik magukat. Január 20-án Murakeresztúron a határon történt ellenőrzésnél megjelentek az első kivándorló zsidók vagonjai, amelyek már a bútorokat szállították el és mint értesülök, az első nagyobb csoport már megkapta a kivándorlási engedélyt Jaffába és Tel-Avivba. Kezemben van a zsidóság egyik hivatalos lapja, amelyben azt olvasom, hogy ebben a kérdésben a Nemzeti Bankban már tárgyalások folytak és a lap örömmel regisztrálja, (vitéz Hertelendy Miklós: Melyik lap?) — Az Est — hogy más elvek és szempontok szerint akarja a kérdést rendezni a magyar kormány, mint a német, sokai liberálisabban és a jövő héten — írja a január 6-i számban — már ilyen irányú tanácskozások lesznek a Nemzeti Bankban, amelyen Vay László államtitkár úr is részt vesz. Ha ezeket látjuk, akkor azt mondjuk, hogy ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedését nagyon nehéz kivárni. Még nehezebb kivárni a javaslat alapján kiadandó rendeleteket, miikor az indokolás maga is mondja, hogy még hoszszabb, nemzetközi tárgyalások lesznek szükségesek. Ha ez így van, akkor itt a Házban ismernünk kell azokat az elveket, amelyeknek alapján addig, amíg a kormány a törvény alapján kibocsáthatja jogerős rendeleteit, a kivándorlás történik és szükséges, hogy a nemzetközi tárgyalások mielőbb meginduljanak, a kormány ezekre megbizottait kiküldje. A zsidók Budapesten ostrom alá fogták a konzulátusok épületeit, igyekeznek vízumokat szerezni. A vizumkérdés azonban legutoljára jön, először el kell rendezni a gazdasági, a valutakérdéseket. A kormánynak kötelessége volna ebbe is beleszólni. Meg kell kérdeznünk, hogy a kormány felvette-e már kapcsolatait a külföldi hasonló kitelepítési akciókkal s az eviani nemzetközi menekültügyi kongresszusra, amelyen 32 állam képviseltette (magát, vájjon elküldötte-e a maga megbízottját és meghatalmazottját? (Egy hang a baloldalon: Biró Pált!) Miután tudomással kell bírnunk róla, meg kell kérdeznünk, hogy a. nemzetközi menekültügyi bizottság felvette-e a magyarországi zsidókat a listára, számításba vette-e azt, hogy tőlünk is igen sokan kívánnak kivándorolni? Fontos, hogy ne utolsóként vétessenek a listára azok, akik legelőször szeretnének innen kimenni. Ha a román és lengyel állam izisidó tömegei előbb kerülnek bele ezekbe a tárgyalásokba, abban az esetben f a magyar zsidóság ki vándoroltatásának kérdése évekkel fog visszavetődni, T. Ház! Külön fel kell hívnom a kormány figyelmét arra a tervre, amely elérkezettnek látja az alkalmat és az időt arra, hogy külföldre szakadt magyar véreinket visszatelepítsük. Méltóztassék gondolni arra; hogy a társadalmi mozgalom máris megindult ezen a téren, de ez csak társadalmi mozgalom. A zsidóság nyitotta meg ezt a csereakció iránti érdeklődést is és dr. Hevesi Ferenc zsidó rabbi már bizonyos pénzügyi terveket is készített. Nem egyéni kezdeményezés kell azonban ezen a téren, nem egyéni tervezgetések kellenek, hanem az szükséges, hogy a kormány maga irányítsa ezt és nyilatkozzék a tekintetben, milyen alapon, milyen elvek alapján akarja ezt a csereforgalmat Lebonyolítani. Argentínában 10.000, Braziliában 33.000, Kanadában 50.000 magyar van, az ÉszakAmerikai Egyesült Államokban pedig majdnem 600.000 miagyar vérünk él és Franciaországban is 40.000 magyar. Itt van tehát az alkalom és lehetőség, hogy elszakadt véreinket visszatelepítsük minden országból. (Mózes Sándor; Helyes!) Tessék erre vonatkozólag a kormánynak minél gyorsabban megtenni a megfelelő intézkedéseket most, hogy amíg a szándék megvan a kivonulókban, addig

1 tudjuk kicserélni ezeket a mi kiköltözni szándékozó zsidóinkkal. En tudva tudom, hogy ez nem könnyű probléma, hanem a legnehezebb problémák közé tartozik. Olaszország a maga pár ezrelékét könnyen ki tudja küldeni Abessziniába és ott egy külön tartományban le tudja őket telepíteni. Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadja. Meizler Károly: Jóval nehezebb már a probléma Németországban, ahol a régi birodalom területén, tehát Ausztria nélkül, 1933 óta egyik értesülésem szerint mindössze csak 130.000, a mási értesülésem szerint 170.000 zsidót sikerült kitelepíteni és még van legalább 600.000 százszázalékos zsidó, a nem százszázalékosokkal együtt egymilliót tesz ki a számuk, tehát horribilis nagy kvantum ahhoz képest, hogy mennyit tudtak idáig kitelepíteni. A magyar zsidóság kivándoroltatása még sokkal súlyosabb probléma, mint a német zsidóságé, nemcsak az arányszám nagyobb volta miatt, hanem egyébként is, a magyar gazdasági helyzet nehézségeinél fogva. Ez a kérdés anyagilag majdnem t megoldhatatlannak látszik akkor, ha kizárólagosan arra számítunk, amit itt az egyéni tervezgetések gondoltak el, hogy majd a zsidóság vagyonából történik a kivándoroltatás finanszírozása. Méltóztassék tudomásul venni, hogy mi nem tartjuk a zsidók vagyonát a zsidóság tulajdonának, hanem azt tartjuk, hogy ez a nemzeti vagyonnak egy része, amely felett a zsidóság korlátlanul nem rendelkezhetik. (Rupert Rezső: Ez a legegyszerűbb megoldás, a kommunisták is így csinálják!) S ha anyagilag- ez^ a kérdés rendezve volna, még akkor is devízaszempontból — biztosra veszem, hogy a Nemzeti Bank ehhez nem rendelkezik elég devizával — és technikailag is nehéz a kérdés megoldása, mert a hajójegyeket — amint jól tudjuk — három-négy hónapra előre lefoglalták az összes vonalakon, akkora az érdeklődés és az utazási láz Európában. A kormánynak tehát már előre hajókat kellene bérelnie, hogy a legolcsóbban tudja ezt a kérdést megoldani. Külön fel kell még említenem, hogy nem