Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

454 Az országgyűlés képviselőházának 366. ülése 1989 január 25-én, szerdán. nemzet egyetemes érdekei, főleg pénz- és valu taérdekei teljes mértékben megőriztessenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! Előttünk van a zsidók közéleti és gazdasági térfog]alásának korlátozásáról szóló javaslat, sőt a bizottság igen nagy érdeklődés mellett már meg is kezdte ennek tárgyalását. Ezért, úgylátszik, mintha felesleges volna most a zsidókérdés egész komplexusából egyes részproblémákat kiragadni és külön a Ház elé hozni. A zsidók tömeges megkeresztelkedése tárgyában ma egy hete elmondott interpellációm után pár nappal azonban egy nagyon érdekes intézkedés következett be. A székesfehérvári püspök úr olyan pásztorlevelet adott ki, amelyben megtiltotta, hogy a zsidók megkeresztelkedése egy éven belül megtörténhessék (Helyeslés jobbfelől.) és elrendelte, — nagyon helyesen — hoey a zsidó neofitáknak egy éven keresztül kell tanulniok a katolikus vallást, (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!) Ez nagyon helyes intézkedés, mert természetes dolog, hogy azt a zsidó férfit vagy nőt, aki évtizedeken keresztül nemcsak hitte, hanem egész fajával együtt átérezte" és át is élte az izraelita vallást, máról holnapra vagy egy-kétheti gyorsforraló kurzussal átképezni kereszténnyé, katolikussá nem lehet. Éppen ezért azt hiszem, nem felesleges, ha az előttünk fekvő törvényjavaslat egyik nagyon érdekes kérdését, a zsidóság ki vándoroltatását külön kiemelem. Jól tudom, hogy a miniszterelnök úr talán az Ő szempontjából nagyon helyesen is úgy gondolkodván, hogy ez a kérdés most úgyis itt van a szőnyegen, itt fekszik a Ház előtt, nem kíván ebben a kérdésben válaszolni, ez azonban nem akadályozhat meg ensrem abban, hogy a képviselőházon keresztül a közvélemény szavát ne hangoztassam itt és ne segítsem elő a közvéleménynek ebben a kérdésben való kialakítását is. (Rupert Rezső: Nem hivatkozhatik a közvéleményre! — Egy hang a baloldalon; Hát annyira, mint maguk, ifienl) T. Ház! A törvényjavaslat 17. §-a mindössze két rövid mondatban érinti ezt a kérdést és azt mondja, hogy felhatalmaztatik a mi nisztérium, hogy a zsidók kivándorlásának előmozdítására és a zsidók vagyonának ezzel kapcsolatos kivitelére vonatkozó, egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket rendeletben tehesse meg. Az indokolásban pedig ehhez azt fűzi hozzá a kormány javaslata, hogy igenis a kormány elő akarja mozdítani a zsidóság kivándoroítatását, de mivel az ezidőszerinti állapotban még nem lehetséges az irányelveket lefektetni, ezért rendeleti úton való intézkedésre kér felhatalmazást. Megmondja továbbá, — s ez végtelenül fontos — hogy nincs olyan szándék, amely a vagyontárj gyak külföldre kivitelét jelenleg^ korlátozó jogszabályok rendelkezéseit arra kívánná felhasználni, hogy a kivándorló zsidókat vagyonuktól megfossza. A javaslatban és indokolásában % három tény van, amely indokolja azt, hogy a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése előtt foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Az első az, hogy a javaslat a törvényhozásnak, a parlamentnek a nyilvánossága nélkül akarja ezt a mélyreható és nagyjelentőségű kérdést rendezni; a második az, hogy .a zsidóság vagyontárgyainak külföldre való kivitelét nem tiltja meg, ellenkezőleg, kimondja az indokolásban, hogy igenis kívánja és akarja, hogy kivigyék a vagyont; a harmadik pedig az, hogy a javaslat indokolásában az foglaltatik, hogy e kérdésnek az elintézése természetesen fontos nemzetközi tárgyalásokat igényel, amelyek hosszasabban fognak tartani. Ha ehhez még azt teszem hozzá, hogy a törvényjavaslat törvénnyé válásához legalább egy vagy másfél hónap szükséges s a törvény alapján kiadandó rendeletek legalább még további egy-két hónapot igényelnek, abban az esetben nyilvánvalóan áll előttünk, hogy három-négy hónapot vesztünk, ha a kormány nom tesz kellő intézkedéseket, azonkívül az élet tovább folyván, közben már a kivándorlás igenis megkezdődik. A színházi és közgazdasági életben meglehetősen magas pozíciókban elhelyezkedett egyes férfiak máris megkezdték a kivándorlást, önmaguknak és vagyonuknak a határon túlra síből ásat. Először új honfoglalás céljából háztűznézőbe mentek ki külföldre, majd odakint jól érezvén magukat, le is telepedtek. Roboz Imre, a Vígszínház igazgatója máról holnapra lakást bérelt Párizsban és Ben Blumenthal vállalatában helyezkedett el, exisztenciát teremtett magának; a Színházi Elet tulajdonosa. Incze Sándor ugyancsak külföldre költözött, Mály Gerő, Kabos Gyula Amerikába költözött és Rádai, akit nem vettek fel a kamarába, éppen a napokban nyilatkozott, hogy igenis, szívesen cseréli fel a magyar állampolgárságot az amerikai állampolgársággal. Szegő Béla, az Albus szappangyárnak és az Esti Kurir című napilapnak a vezérigazgatója (Zaj a jobboldalon.) már májusban megkezdte a kivándorlást és csak december hónapban — úgylátszik, bizonyos távirati intézkedésre és felszólításra — jutott eszébe lemondani Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságában viselt tagságáról. Ez a Szegő Béla mindent megkapott itt Magyarországon, amit elérhet valaki, székesfővárosi bizottsági tag volt. az Esti Kurir vezérigazgatója volt, a háború alatt a Zsírközpont vezérigazgató ja. volt és mint ilyen az első számú jámbor zsidótörvény hírére már sietett külföldre s gyorsan elszakította azokat az egészen csenevész szálakat is, amelyek őt eddig a magyarsághoz fűzték. (Mózes Sándor: Űj hazát ment keresni! — Egy hang jobb felől: Elszegődött!) Az Esti Kurírban egy felhívás tétetett közzé a magyarországi zsidósághoz, amelyben azt írják, hogy csak lassan azzal a sárga folttal, várjunk még egy kicsit, az önkéntes kiközösítéssel, ne tépjük el a szálakat és a magyar érzést ne oltsuk el magunkban. Az Esti Kurir vezérigazgatója azonban Londonban már régen nem hallgat az Esti Kurir intelmeire, eloltotta magában a magyar lélek lángját (Mózes Sándor: Volt-e benne egyáltalán?), sietett elvágni a szálakat, sietett feltűzni magára a sárga foltot és máról holnapra változtatott állampolgárságot, hazát és úgylátszik, szívet is. (Zaj. — Rajniss Ferenc: Beszegődött Angliába polgárnak! — Elnök csenget.) A Mechanikai Szövőgyár Rt., amely kétmillió alaptőkével rendelkezik, s a Soroksári-útou, nemkülönben Pesterzsébeten van nagyobb gyártelepe, ahol 1200 munkással dolgozik — mint értesülök róla, — üzemi berendezésével és személyzetével Egyiptomba kíván ; költözni. (Mozgás.) A belügyminisztériummal és az iparügyi minisztériummal tárgyalásokat folytatott, sőt, mint a híradások szólnak, a tárgyalások eredménnyel Jártak és már csak a vagyoni A