Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
Az országgyűlés képviselőházának 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. 453 eléggé ebbe a kérdésbe, — amennyire egy miniszter egy kérdéssel tud foglalkozni — és ha ez a háborgó^ világ megnyugszik, akkor sikerülhet és talán fog is sikerülni ezen a téren is megnyugvást, megelégedést teremteni, a régi békés együttélést helyreállítani. Ehhez természetesen sokat, sok tekintetben majdnem lehetetlent kellene kérnem: nemcsak a t. Háznak és az egész magyar országgyűlésnek bizalmát és segítségét, hanem az egész magyar közvéleményét, az érdekeltekét, sőt az érdeklődőkét is. Ilyen értelemben kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Általános helyeslés és taps.) lés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urakat megilleti a viszonválasz joga. Először Horváth Zoltán képviselő úr kíván vele élni. Horváth Zoltán: T. Ház! Amint interpellációm elmondásánál is előrebocsátottam, most is csak megismételhetem, hogy a miniszter úr jószándékában egy pillanatig sem volt kétségein, sőt igyekeztem interpellációm során a miniszter úr segítségére is menni, amikor itt a t. Ház tagjait megkérdeztem és az ő konszenzusukat is megnyertem. Ha ez kizárólag pénzkérdés, akkor a magyar parlament a magyar érdekekért bármelyik pillanatban hajlandó a miniszter úrnak a megfelelő pénzösszeget megszavazni. (Rupert Rezső: így van!) Ezt tehát egy pillanatig sem lehet pénzkérdéssé tenni. T. Ház! A miniszter úr válaszában azt állította, hogy háromféle kisebbséget ismer, történelmi, kényszer- és önkéntes kisebbséget. Méltóztassanak megengedni, de én a magyar államban a németeket sem történelmi, sem kényszer, sem önkéntes kisebbségi táborba sorozni nem tudom. Én a kétszáz esztendő óta itt élő németséget — ahogyan mondtam — jó sorsban, balsorsban testvéremnek ismerem és semmi áron sem vagyok hajlandó kisebbséggé degradálni. Testvérem, kenyerespajtásom, sorsban osztályos társam. (Helyeslés balfelőlj Nincsen tehát semmi szükség arra, hogy velük ilyen megkülönböztetést tegyünk. Azt hiszem, hogy a jóérzésű németség, amely bizonyára a németség 99 százalékát teszi ki, nem is kívánja, hogy őt mint kisebbséget kezeljék. (Lang Lénárd: Hagyják csendben! — Helyeslés balfelőli) Itt az államhatalom gyöngeséget látom, azt látom, hogy törtetők és érvényesülni nem tudó urak igyekeznek maguknak kisebbségi tábort teremteni, hogy ott vezérkedjenek. (Rupert Rezső: Népcsoportot akarnak! Itt van, már építik is a népcsoport házát: Deutsches Haus-t!) A magyar állam és a magyar kormány ehhez nem nyújthat segítőkezet. Éppen ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter lír jóakaratú válaszát tudomásul vegyem. Különösen kifogásolnom kell azt, hogy a szülők akarata ellenére, esetleg a bemondott anyanyelv alapján fogják a gyermekeket beírni. Ezt nem tudom helyeselni, mert hiszen ez nem áll a gyermekek érdekében sem. (Rajniss Ferenc közbeszól.) T. képviselőtársam, a szülők akarata ellenére, mert a szülő odamegy azzal, hogy: beíratom a gyermekemet, mert magyar iskolába akarom járatni, viszont a népszámálálásnál. vagy nem tudom hol, németanyanyelvűnek mondja magát, — mert hiszen nem is mondhatja magát másnak — és így belekény szer ítik a németnyelvű iskolába. (Rupert Rezső: De magyarul érez!) Ezt semmiképpen sem tudom magamévá tenni. Egyetlenegy megoldást tudok, miniszter úr és ez becsületes, nyilt megoldás. Nem akarom a németség jogát kisebbíteni vagy megrövidíteni, ha kíván ilyennel élni. Fel kell állítani expressis verbis kizárólag német iskolát és mellette kizárólag magyar iskolát és a szülőkre kell bízni, hogy melyik iskolába akarják gyermekeiket adni. Ha beadják magyar iskolába, akkor beadják magyar iskolába, ha beadják német iskolába, akkor beadják német iskolába. Ezért senki sem panaszkodhatik, ezzel mindenki meg lehet elégedve. Ismétlem, azt a néhány milliót, amennyi ezeknek az iskoláknak a felállítására szükséges, készséggel megszavazzuk. (Egy hang bal felől: Megéri!) Enynyit megér az, hogy ezek a vezérkedni akaró, feltolakodott egyének végre pőrére lesznek vetkőzve ország-világ előtt és mindenki látni fogja, hogy itt nincs németkérdés, itt csak ezeknek a feltűnni vágyó egyéneknek az okvetetlenkedése van. Elnök: Másodszor Baross Endre képviselő urat illeti meg a viszonválasz joga. Baross Endre: T. Ház! Nagy örömömre szolgál, hogy a miniszter úr foglalkozik ezzel a kérdéssel. A miniszter úr meg lehet győződve arról, hogy mindannyian a legnagyobh örömmel leszünk segítségére ennek a kérdésnek megoldásában. De nemcsak mi, hanem az a törzsökös lakosság is, amely ezekben a községekben lakik. Még csak egyet kell elmondanom. Január 3-án az egész vonalon bevezették a kettős nyelvoktatást. Azt hiszem, hogy ha momentán érvényben van is ez a kettős nyelvoktatás, akkor átmenetileg vissza kellene állítani az első osztályon felüli osztályokban a régi rendszert, hogy azután folytatólagosan mehessen tovább az első osztályból az idén bevezetett rendszer. Ez az egyik kérésem. A másik dolog pedig, amit a miniszter úrtól kérek, az, hogy méltóztassék egy magasrangu tisztviselő útján, vagy ha nem vagyunk szerénytelenek, személyesen is meggyőződni a helyzetről ezekben a falvakban. Méltóztassék ezt a kérdést Pest környékén ~ mert hiszen én csak erről beszélhetek — minél előbb tárgyalás alá venni, mert az idő sürget. Ismétlem, minden erőnkkel, minden igyekezetünkkel a miniszter úr segítségére kívánunk lenni. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr Horváth Zoltán és Baross Endre képviselő urak interpellációira együttesen adta meg a választ. Felteszem tehát a kérdést először arra, hogy méltóztatnak-e a Horváth Zoltán képviselő úr interpellációjára adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most pedig felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a Baross Endre képviselő úr interpellációjára adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Meizler Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a magyarországi zsidóság tömeges kivándoroltatása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a magyarországi zsidóság ellen tervbevett törvényes intézkedések a zsidóság körében tömeges kivándorlási mozgalmat indítottak meg? Hajlandó-e a miniszterelnök úr a tömeges kivándorlást elősegítő intézkedéseket a legsürgősebben megtenni, de oly módon, hogy a