Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

452 Az, országgyűlés képviselőházának változó nézetének érvényesüléséből, (Felkiáltáson balfelöl: Gyakran!) a testületi és csoportos állásfoglalások is lehetnek spontánok, az erdekeltek saját felfogásából fakadók, de azok áz állásfoglalások, amelyeket a miniszterhez juttatnak, bizony nagyrészt nem olyan módon születnek meg, hogy teljes hitelt adhatnánk nekik. (Rupert Rezső: Meg kell vizsgálni!) Ennek a kivizsgálása és ellenőrzése azonban nehéz. Évek alatt annyira kiéleztetett ez az egész kérdés, hogy ma mindenkinek véleménye és még inkább álláspontja van róla. Ennek következtében, ha központilag meg is lehet állapitani elfogulatlanul az elveket, sőt azok alkalmazásának módozatait is, sokszáz községben nehéz a végrehajtás elfogulatlanságát biztosítani és lehetetlenség mindenféle befolyásokat kirekeszteni. Amidon tehát a miniszteri tárca átvételekor, a múlt év nyarán az elé a feladat elé voltam állítva, hogy az egymást hajszoló és az emberek lelki világát felkorbácsoló eseményekben oly gazdag lí)38. esztendőben e sokat vajúdó kérdésnek valamelyes megoldását találjam és pedig oly gyors megoldását, amely elejét veszi további kontroverziáknak és hullámverésnek, s lehetőleg olyan intézkedést kellett, hogy tegyek s olyan megállapodásokat kössek a felekezetekkel, amelyek lehetőleg már a jelen tanévben középúton járó és amennyire az emberileg lehető, igazságos megoldást hoznak, nemcsak arra határoztam el magamat, hogy fenntartva elődöm intézkedését, az állami iskolákban fenntartom a vegyes típus további bevezetését és a felekezetekkel is ilyen irányú megállapodást kötök, hanem reálpolitikai belátásokból arra az elhatározásra is jutottam, hogy a községek állandó, kívülről jövő befolyásolásának megszüntetése és ha úgy lehet, a községek békéjének helyreállítása céljából próbából megszüntetem annak előmozdítását, hogy ezen ügyekben a községekben állandóan gyűlések tartassanak. (Helyeslés.) Ezért olyan intézkedést tettem, hogy a lakosság, illetve a szülők megkérdezése nélkül a beiratások egyszerűen az anyanyelvi vallomások alapján történjenek és ezáltal sikerült megmutatni az érdeklődőknek is azt, hogy a magyar kormány nem átall ezen kérdésekhez a nyugalom helyreállítása érdekében most is, ha kell, máskor is, erős kézzel hozzányúlni. (Helyeslés.) »Névelemzés« nem történt. Magyar anyanyelvű tanulókat, olyanokat, akiket szüleik a beiratáskor magyar anyanyelvűnek jelentettek be, tudtommal sohasem kényszerítettek a vegyes iskolákba. Abban a tekintetben, hogy magyar gyerekeket a »német« iskolába kényszerítettek volna, az ujságközlemények nemcsak tévednek, hanem túloznak és félre is vezetnek, mert hiszen — amint mondottam — az A-típus megszűntével nincsen »német« iskola, hanem »vegyes« iskola van. Az azonban tény, hogy a vegyes iskolába kényszerítette rendeletem sok olyan szülő gyermekét, aki magát német-, illetve svábajkú magyarnak vallja és aki szívesebben járatná gyermekét magyar iskolába. (Rupert Rezső: Hadd változtasson rajta, ha ő akarja!) Megvallom, magamnak is kétségeim voltak, vájjon békességesebb állapotot tudok-e teremteni, vájjon megértéssel találkozom-e azok részéről, akik felé spontánul egy lépést tettünk. Aggodalmaim valóra kezdenek válni. Vannak az egyik oldalon, akik lebecsülik azt, amit ezzel az intézkedéssel nyújtottam, talán éppen az intézS66. ülése 19S9 január 25-én; szerdán. kedésnek spontánsága miatt, a másik oldalon pedig — eltekintve a magyar közvéleménytől, amely talán bízik bennem annyira, hogy meg van győződve, hogy semmiféle téren sem fogom soha engedni sem a magyar állam, sem a magyar kormányzat intézkedési jogának semmiféle csorbítását (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) — maguk az érdekeltek, a hazai németségnek egy része helyezkedik szembe intézkedésem imperativusával. Erről különböző helyekről vannak értesüléseim. Nem elég azonban magamnak meggyőződést szereznem; a nehézség ott van, hogy másokat is meg kell győznöm és az emberek között vannak olyanok, akiket meg lehet győzni és vannak olyanok, akiket nem lehet meggyőzni. (Rupert Rezső: a jobboldal felé: Méltóztassék csak ezt meghallgatni!) Amikor ezzel a kérdéssel foglalkozom, mindig egy analógia jár az eszeimben. (Halljuk! Halljuk!) Valahogyan olyanná fajul ez a kérdés, mint amilyen a praktikus és elméleti ismeretek és a különböző tantárgyak harca az iskolában, amelyet mint az oktatásüggyel régen foglalkozó, hosszú idő óta van alkalmam látni és figyelni, de amelyet különösen alkalmam volt közelről tapasztalni, mint a Közoktatási Tanács elnökének, ezelőtt két-három évvel. A tantárgyak egymásközti órarendi harcának szenvedő alanyai végeredményben nem a tantárgyak, nem azok tanárai, hanem a gyermekek, amikor róluk, nélkülük határoznak. (Ügy van! Ügy van!) Praktice azt hiszem a jövőre vonatkozólag megoldható a kérdés a mostani vegye« iskolatípus fenntartásával nagyjából úgy, ahogy az ma van, ha az iskolai eredmények úgy a nyelvi, mint a tárgvi ismeretek tekintetében a kísérletet igazolni fogják. Majd meglátjuk. Baross képviselő úr éppen rámutatott arra. hogy vannak pedagógiai nehézségek és eredménytelenségek. Vannak jelentéseim, amelyek más helyről jöttek és arról szólnak, hogy a nehézségek nem olyan nagyok. Meg fogjuk látni. Ma<gam is igyekezni fogok azokat alaposabban megvizsgálni. Lehet azonban, hogy úgy pedagógiai okok, mint az érdekelteknek maguknak akaratnyilvánítása — de hangsúlyozom, olyan akaratnyilvánítása, amelyről bensőmben meg vagyok győződve, hogy az spontán és befolyásolatlan — változtatásokat is indokolttá fognak tenni. (Helyeslés.) Méltóztatnak tudni más felszólalásaimból, hogy én nem vagyok barátja a hirtelen és sokszori tantervi változtatásoknak. Itt sem gon dolok arra, hogy átfogó intézkedésekkel egészen más irányba dobjam ezeknek az iskoláknak kormányzását, hanem inkább a formák nyerseségének, a rendszerek merevségének megszüntetésével szeretnék és fogok igyekezni segíteni itt is, mint mindenütt, ahol lehet. Méltóztassék megengedni, hogy válaszom elején a hadigondozottakról mondottakhoz kapcsolódva azt mondjam, hogy ha a harcoló felek megengednék azt, hogy én ennek a Illáidnak rokkantjai, a községek lakói és az egyik iskolatípusból a másikba dobált gyermekek részere egy új hadigondozót állíthassak fel, amelyben az egyéni elbírálás módszere szerint próbálnám megoldani a kérdést, a községek lakosainak, a szülőknek, a családoknak saját óhaja szerint, akkor talán sikerülne és ha erős akarattal belefekszem és bele tudok feküdni