Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

¥ Az országgyűlés képviselőházának 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán, 441 nemzet a világon!) Kerestem én is, mint a sivatagban a vándor az enyhítést: nem lehet, hogy szó nélkül hagyják az ilyesmit. Valami kis reménysugarat találtam gróf Csáky István külügyminiszter úrnak Özdon 1938 december 19-én mondott beszédében. Azt mondta a külügyminiszter úr (olvassa): »A keresztény népi és szociális politika, bár a római tengely hatalmai felé állított bennünket, ennek a tengelynek túlzottan erős vonzóerejétől nem kell tartanunk, mert az ezeréves hagyományokkal rendelkező magyar nemzet nem volna méltó nevére, ha függetlenségélbe vetett törhetetlen bizalmában egy pillanatra is meginogna^« T. Ház! Ügy látszik, ez valami vigasztalás akar lenni nekünk búsuló, aggódó magyaroknak, de azért mégsem tartom elegendőnek, mert ezzel a beszéddel — a magyar politikában, a magyar közéletben általában szokásos, hogy mást beszélnek, mint amit tesznek — még nem tudom magamat kielégítettnek tekinteni. Nem nyugtat meg ez a nyilatkozat. Igen t. kultuszminiszter úr, arra nézve, ami Önre tartozik, azt kérem, hogy állítsa vissza ezekben a sváb falukban, ezekben a német falukban a magyar iskolát. (Rumért Rezső: Ha kívánják!) Ha német iskolát kell felállítania, — nem tudom, mi lebet ennek az indoka, talán az államrezór. — akkor állítsa vissza a magyar iskolát is. (Zaj. — Klein Antal: Kormányrendeletet.) Nem érre van rendelet, hanem az A, B. C tínusú iskolákra, erre nincs. Learyen minden sváb faluban, ha kívánják, egy teljesen német iskola, de legyen benne a magyar állam szuverenitásának megfelelőleg magyar iskola is. (Helyeslés.) Tessék rájuk bízni azoknak a községeknek lakosaira, hogy melyik szülő melyik iskolába akarja járatni a gyermekét, de el nem tudom képzelni, hogy a magyar állam területén legyen község, ahol csak német iskola van. (Zaj. — Eay hanq jobb felől: Nincs csak német iskola!), és ahol a magyar állampolgár, a magyar szülő, ha magyar iskolába akaria járatni gyermekét, nem járathatja,. (Zaj. — Klein Antal: Vea-ves iskola is lehet!) En tisztát akarok. T. Ház! Mi lehet ennek az okai Én egyetlenegy okot tudok esetleg, az anyagi hiányt, hoe-v talán nincs a kultuszminiszter úr büdzséjében annyi pénz. amennyinek segítségével ezt a kérdést meg tudná oldani (Rupert Rezső: A lapszubvenciók, meg a felvidéki minisztérium költségén!), de engedje meg, nem hiszem, hogy ennek a Háznak egyetlen tagja is volna, aki, ha a miniszter úr azzal jönne ide a költségvetés tárgyalása alkalmából, hogy nekem ennek a kérdésnek megoldásához 5 millió pengőre vari szükségem évente, ne szavazná meg ezt a költséget, (Kelemen Kornél: Megszavazzuk! — Rassay Károly: Védjük a jövőt!) Ue-y gondolom, hogy egyhangúlag -megszavaznék, bármilyen összegről volna szó, mert azoknak à gyermekeknek a nevelése van olyan fontos, mint a honvédelem (Rupert Rezső: A legnagyobb erő a nyelv!), sőt azt mondom, hogy a honvédelem csak úgy foghat helyt, ha a gyermekek viaszként idomítható lelkébe belecsepegtetik azokat az állameszméket, azokat a hazafias gondolatokat, amelyekről olyan szépen beszélt tegnap a honvédelmi miniszter úr, és általában az összes szónokok megállapították, hogy hiába minden felszerelés, r hiába minden motorizálás, ha a katonák lelkét nem í'űii a hazafias érzés. (Rupert Rezső: A nyelv a legerősebb fegyver, az őrzi legjobban a határokat és az szerzi vissza őket!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. Kérem a miniszter urat, nyugtasson meg bennünket és ezeket a tolakodó, magukat ve,~ zéreknek feltornászó urakat tessék elhessegetni. (Egy hang a baloldalon: Külföldről kinevezettek!) Ha akad olyan német, — nem hiszem, hogy akad — aki a magyar örömben, a magyar szenvedésben, a magyar szabadságban, a magyar jogegyenlőségben nem akar a magyarral osztálytárs lenni, itt az alkalom, mellettünk van egy 80 milliós nagy nép, vándoroljon ki! (Éljenzés és taps.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál vallás-és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Tekintettel arra, hogy Baross Endre képviselő úr is ugyanebben a tárgyban jegyzett bie interpellációt, kérem, méltóztassanak hozzájárulni, hogy válaszomat a két interpellációra egyszerre adhassam meg. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatilag kimondon. Következik Tildy Zoltán képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz a lelkészek vasúti kedvezménye tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. ^ Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak a különböző val^sfelekezetek lelkészeinek arról a parlamentben is többször szóvátett méltányos kívánságáról, hogy ők is elnyerhessék a más közszolgálati tisztviselők által élvezett vasúti kedvezményt? Hajlandó-e a miniszter úr ezt a kedvezményt a lelkészi kar részére is biztosítani? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy egyszerű témát vagyok bátor idehozni a t. Ház elé, nem először. Szeretném, ha utoljára kellene ezt a témát itt felvetnem. Nemcsak magam hoztam ide a Ház és a kormányzat elé ezt a íkérdést, hanem a túloldalon ülő képviselőtársaim közül is többen felemlítették már. A lelkészek vasúti kedvezmény érői van szó, és én bátor vaigyok a kereskedelemügyi miniszter urat megkérdezni, hajlandó-e végre a különböző egyházak lelkipásztorainak ezt a nagyon méltányos és jogos kérését teljesíteni? T. Ház! Elismeréssel és köszönettel vette az egész magyar lelkészi kar, ho.gy a kormányzat az Otba.-javaslat tárgyalása alkalmával végre átlépett azon a határmesgyén, amelven olvan nehéz volt a magyar kormányt átléptetmi és a lelkészi kart ugyanolyan mértékben vette fel az ellátandók körébe, mint az állami és községi alkalmazottakat. T. Képviselőház! Az egyházak és^ az egyházi munka bizonyos megbecsüléséről is szó van ennek a kérdésnek megítélése alkalmával. A különböző felekezetek tanítói részesülnek már ebben a vasúti kedvezményben. Igaz, hogv bizonyos mértékig hátrányban vannak az állami tanítókkal szemben, amennyiben az ezért a vasúti félárú jegyért fizetett megváltás 24 pengő az államiak 8 pengőjével szemben. Ez a 24 pengős tétel nagymértékben terheli az egyházi tanítóságot, illetőleg az egyházakat, és ennek eltörlése, is méltányos lenne. 68