Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

440 Az országgyűlés képviselőházának egybeolvadásban, nagy testvériségben egyáltalában nem teszünk különbséget egymás közt, egyáltalában nem keressük, nem kérdezzük azt, hogy ki német vagy ki magyar, nyitva áll mindegyik előtt az érvényesülés minden lehetősége, (Klein Antal közbeszól.) Helyesen mondja Klein Antal t. képviselőtársaim, hogy, a törzsökös magyarság gondolatának a közvéleménybe való bevitele sem helyes. Méltóztassék azonban ezt úgy felfogni, hogy mivel ez* az ostoba divat most > ide bevettetett, erre reakcióképpen jelentkezik a törzsökös magyarság gondolata. (Meizler Károly: A zsidókérdést akar.iák vele tompítani!) Sem az egyik, sem a másik nem helyes. Szent István palástia alatt mindenki magyar, aki magyarnak vallja magát. (Bródy Ernő: A zsidó is!) T, Ház! Ezek után. ismét kérdem és kutatom: mi lehetett annak az oka, hogy ilyen intézkedést kellett tenni? Nem tudom feltételezni a kultuszminiszter úr igen tisztelt személyiségéről, hogy ő ezt salát jószántából tette volna, hiszen éppen olyan jó magyar ember, és éppen annyira szívén viseli hazájának érdekeit; mint mi. Mi okozta tehát, hogy mégis ilyen intézkedést kellett tenni? Amint e felett a dolog felett gondolkoztam, akkor kezdtem csak felfigyelni, hogy ,mi is folyik itt ezzel a német kérdéssel. Itt Magyarországon volt egy becsületes egyesület, a német népművelődési ejrvesület, amely; nejk elnöke Gratz Gusztáv köztiszteletben álló képviselőtársunk volt. amelyben résztvesz /Pintér László képviselőtársunk, és amelynek illusztris tagja Klein Antal képviselőtársunk is. Az egyesület elnökségéről Gratz Gusztáv lemondott, (Meizler Károly: Azt jól tette! — Zaí.) még pedig lemondott — amint ő ezt megindokolja —< az 1938. november 29-én tartott írvűlés -miatt, amikor is dr. .Tekel Péter államtitkár TVár

y Albert: Nyucalmázott!) jelenlétében itt Budapesten megalakult a. »Volksbund der Deutschen in Ungarn« nevű egyesület. Ezzel íkapcsolatban Grat* < Gusztáv szükségét érezte annak, hosvy lemondjon annak az egyesületnek az elnökségéről, amelyben ő hosszú időn keresztül becsületes szándékkal, tisztességesen és igazán a kormánnyal harmonizálva működött. Lemondását egy nyilatkozatban indokolta meg, amelyet 1938 december 1-én tett közzé és amelyben rámutatva erre a Volksbundra, a következőket mondja (olvassa): »Ez a csoport külföldről kapja az anyagi eszközöket szervezkedésének előmozdítására és ennélfogva egész magatartására külföldi tényezők akaratának és irányításának nyilván nagy befolyása van. (Br. Berg Miksa: Basch maga is bevallja!) Amikor ezt elolvastam, megremegtem, mert Magyarországon eddia:. az^ előadottak szerint, a németeknek semmiféle sérelmük nem lehetett, sőt, ha azt állítom, hogy jobb • sorsuk volt, mint a született magyaroknak, igazat mondok. Miért? Mert nekik megvolt az az előnyük, hoffy nyelvet is tudtak, németül is tudtak beszélni, tehát sok hivatalt akár a közéletben, akár a magánélet síkján könnyebben foglalhattak el, mint a magyar fiú, aki elvégezve a szükséges iskolákat, egvedül a magyar nyelvnek volt birtokában. Erre vonatkozólag vártam volna valami választ, mert hiszen én úgy tudom, hogy törvényeink szerint semmiféle pénz ide be nem folyhat. Nem kaptam választ. Kérnék 15 percnyi meghosszabbítást. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Horváth Zoltán: Még tovább ment a dolog, mert ennek a Volksbundnak megalakulása után azt olvastam a napilapokban, hogy annak az elnöke, annak a képviselője már mint egy külön népcsoportnak, mint egy kisebbségnek a vezetője, pontokat állapított meg (Rassay Károly: Hét pontot!) s hét pontban szegezte le azokat a kívánságokat, amelyeket a német népcsoport felállít. Ezek között vannak azok a veszedelmes kívánságok is, amelyek azokat a gyenge, viaszlelkű ifjakat már ifjúságukban, zsenge gyermekkorukban helytelen irányba akarják terelni. Követeli a hét pontban az óvodáknak azonnal németnyelvűvé tételét, követeli a német elemi népoktatást, követeli a német középiskolát, követeli a német tanítóképzőt, követeli a német papnöveldét (Rassay Károly: Német szellemű tanárokat!), azonkívül ezekben az iskolákban téliesen német szellemű tanítókat és tanárokat. (Br. Berg Miksa: öntudatot! Ez a fontos!) Én erre cáfolatot vártam, és, sajnos, meg kell állapítanom, hogy cáfolat helyett a miniszterelnök úr a Magyarországon megjelenő egyik németnyelvű napilapban regált is, de nem hogy megcáfolta volna, nem, hoary azt mondotta volna: Magyarországon pedig itt semmiféle kisebbség nem diktálhat, mert itt jogegyenlőség van, itt mindenkinek egyformán jár a jog és a kötelesség, hanem igenis a miniszterelnök úr szükségesnek tartotta azt, hogy Jóformán pontról-pontra honorálja ennek a tisztelt úrnak minden egyes pontját. Sőt továbbment, amikor a német kisebbség mellett kilátásba helyezte, hogy ugyanezeket a jogokat a^ szlovák kisebbségnek is hajlandó megadni és mindezeknek pontos keresztülvitelére egy külön kormánybiztosságot, vagv akár államtitkárságot is hailandó kreálni. (Rupert Rezső: Borzasztó dolgok ezek!) Csodálkoztam ezen és különösen csodálkoznom kellett ezeken a miniszterelnöki és kormányzati tényeken, mert dr. Basöh, aki ennek a mozgalomnak a f övezető je, az 1938 november 29-én megtartott alakuló gyűlésen maga konstatálta szórólszóra a kövétkeziőket (olvassa): »A magyar állam a németeket sohasem akarta megfosztani népiségüktől, azt mindenkor őszintén és tisztességesen megbecsülte«. Tehát maga a vezér konstatálta azt, hogy itt a németeknek semmiféle rossz sorsban, semmiféle kisebbítésben, háttérbe szorításban nem volt részük. Nem tudom tehát felfogni véges eszemmel, hogy egy szuverén államban, mint amilyen Magyarország, (hogyan és miképpen lehetséges az, bogy egy olyan egyén, aki nemzetgyalázásért a magyar törvények szerint bűnösnek is mondatott ki, oda merjen állni ország és világ előtt s pontokba foglalva követeljen olyan jogokat, amelyek beleütköznek az állam szuverenitásába. (Rupert Rezső: Es akkor még haptákbá állnak előtte! — Br. Berg Miksa: Es még szóbaállnak vele!) ' Kérdem!, hogy a jelen esetben azoknak a németeknek, akik csak német ajkúak, de magyar érzésűek, — legalább is nagy részben — kívánsága ellenére is miért teszik ezt, mii ennek az indító oka. (Rupert Rezső: A tiltakozásuk ellenére elveszik tőlük a magyar iskolát! Herenden is ez történt!) Bármelyik magyar embernek lelkét kell hogy elszomorítsa, aggodalomba ejtse az ilyesmi. (Rupert Rezső: Szegény magyar nép! Mégis a legelhagyatottabb