Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az -országgyűlés képviselőházának szánkon, nem tudtuk kifejezésre juttatni ma- i gyár érzésünket. A magyaroknak, akik velünk j éltek, könnyebb volt, mert meg volt nekik en- ! gedve minden, de nekünk, mint autonomisták- I nak, pallos lógott húsz éven keresztül a fejünk j felett. Amikor most Trianon határai ledőltek, | idevágyódtak a mi vitéz ruszinjaink, elővették ládáikból vitézségi érmeiket és elkezdték tisztogatni : eljönnek a mi testvéreink, a magyarok ide, feltűzzük vitézségi érmeinket és úgy fogjuk fogadni őket, hogy lássák, a háborúban ki voltunk tüntetve. Sokan várják a vitézi rendbe való felvételt ma is. Száz és száz vitéz van nálunk Podkarpatska-Rusban, akik vár- j ják, hogy vitézek lehessenek. Csak azt akarom még mondani, hogy 1919- ! ben borzasztó katasztrófa történt Magyarországon. En megfigyeltem a dolgokat: ez a nép, ez a magyar nép nem volt hazaszeretetre nevelve, mert ha hazaszeretetre lett volna nevelve, nem történt volna meg, hogy nem is volt katona, amikor kimondották azt, hogy ; nem kell katona. Mert akiben benne van a hazaszeretet, az nem nézi, hogy azt mondják, nem kell katona, hanem tudja, hogy védenie kell a saját hazáját. Akkor minden becsületes magyarnak ki kellett volna mennie a határokra és ha így történt volna, ez a katasztrófa bizony, nem történt volna meg. (Ügy van!) De mi az oka, hogy így történt? Az okot is meg ; kell mondani. Az ok az, amit én még ma is Iátok itt — bocsánatot kérek, a talán erősebb kifejezésért — hogy még ma sem adták meg ; a magyar népnek azt, amit megérdemel. Talán [ most fog jönni a földbirtokreform, hogy földet Í kaphasson a földéhes ember, hogy tudja, mit j véd, hogy azért harcolhasson, ha kell. Ha földet kap, a földért harcolni fog és ha kell, meg is j fog halni. Ez az én elgondolásom. Mélyen t. Ház! Még valamit kell monda- , nom, még pedig arról az úgynevezett zsidója- j vaslatról, amelyet most fog majd tárgyalni a Ház. Azt hiszem, érdeke a magyarságnak, | hogy ezt keresztülvigye, érdeke azonban a magyarságnak az is, hogy ha csak lehetséges, simítsanak ezen a törvényjavaslaton. Azért kell simítani, mert hiszen ez nem aktuális ma, amikor az országot fel akarjuk építeni, naggyá | akarjuk tenni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal foglalkozni. Földesi Gyula: Csak egy pár szót akartam erről mondani. Mert ha elfogadjuk azt a javaslatot, azonban egy kis simítással, akkor én esküszöm, hogy egy hónap alatt hadicélokra, jótékonycélra össze tudunk hozni egy félmilliárdot. Esküszöm erre. Nem vagyok zsidóbarát, de látom a hangulatokat és én vagyok az első, aki felajánlom most itt félhavi illetményemet hadicélokra, jótékony célra. Tovább nem kívánok beszélni. Még csak egyet: Kérem a jó Istent, engedje nekünk megérnünk azt, hogy a mi nagy vitéz Horthy Miklós kormányzónk az ő fehér lován feljöjjön a Kárpátokra és a Kárpátok bércén álljon meg és nézzen körül az újra meghódított Nagy-Magyarországon. Ezt adja Isten. (Éljenzés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gróf Esterházy Móric: T. Ház! Eredetileg nem volt szándékomban az általános vitában résztvenni, de a külügyi bizottság holnapi ülése megakadályoz engem abban, hogy a, részletes vitában felszólalhassak, ezért engedelmet kérek arra, hogy egészen röviden, igazán táv6. ülése 1930 'január 2»-én, szerdán. 4:>1 irati stílusban néhány megjegyzést most tehessek a törvényjavaslat részletes intézkedéseire. Előttem szólott igen t. képviselőtársamnak szép és megható szavaira reflektálni fo; gok, ha megengedi, nemcsak a piarlamenti illem folytán, hanem mert szavai igazán méltánylást érdemelnek — rövid felszólalásom végén. Ami az egyes részleteket illeti, nézetem szerint kétségtelen, hogy, a leventekiképzésről szóló 9. és a további szakaszoknál legalább átmenetileg nehézség fog fennállani az iskolaköteles és az iskolát már elhagyott leventék oktatása körül. A magam részéről nagyon kérném mindenesetre, hogy legalább az, első időben az iskolánkívüli, vagy azi iskolát már elvégzett leventék valláserkölcsi neveléséről se méltóztassék megfeledkezni, mert hiszen az iskolaköteleseknél ez megvan, viszont a katonai nevelőintézeteknél és magánál a hadseregnél is megvan. Nagyon káros volna, ha éppen ez a néhány korosztály a 15 és 23 év között kimaradna. Ez volna az egyik kívánságom. A másik kérésem — ebben a tekintetben, azt hiszem, talán eigy kis félreértés is volt egyik képviselőtársam felszólalásában — vonatkozik a 13. § második pontjára, a leventeegyesületek tevékenységére, amely, azt hiszem, párhuzamosan vagy külön fog a leventekiképzés mellett haladni. Itt is az a kérelmem, hogy amennyiben ezeknek az egyesületeknek tevékenysége bármely oknál fogva vasárnapra esnék, ebben az esetben természetesen ez ne gátolja az istentiszteleten való részvételt. Igen messzemenő új kötelezettségeket állapít meg a munkakötelezettségről szóló 87—91.1 vitéz TJj fal ussy, Toperczerné és azt hiszem, Somogyváry t. képviselőtársaim már foglalkoztak ezzel a kérdéssel. így a magam részéről csak egészen röviden újból előterjesztem azt az albizottságban is kifejezett kérelmünket, hogy; a hajadon nők kiképzése csoportosan történjék, női felügyelet alatt, s lehetőleg az illetők lakóhelyéhez közel, hogy ne kelljen az ország másik végére menniök. Azt hiszem, nagyon helyes volna legalább kezdetben megvalósítani azt a gondolatot, amelyet a munkatáboroknál általában megvalósítottak, — itt csak kivételképpen, mint esetleges lehetőséget kérem — hogy bizonyos tanfolyamokat hirdetnének az országban, amelyeikre azután ezek a bajadonok önként jelentkezhetnének és családjukkal egyetértŐleg megállapíthatnák azt az évet, vagy azt az időszakot, amikor ezeken a kurzusokon részt vennének, hogy, így az átmenet könnyebb legyen és megvalósíthassuk azt a célt, amely„a 89. § (3.) bekezdésében van, de amelynek megvalósításán vagy meg nem valósításán fordul meg szerintem az egész intézmény életképessége, hatályossága és — mondjuk — népszerűsége is. A 106. §-szal kapcsolatban már voltam bátor^ figyelmeztetni arra — ebben a tekintetben talán mulasztás terhel engem, — hogy az erdők legnagyobb részére nincsen üzemi terv, A használati engedélyre vonatkozólag az igen t. előadó űr, remélem, módosítást fog előterjeszteni. A 107. §-szal, a kisajátítással kapcsolatban egyrészt köszönettel elismerem azt, hogy az értékelés tekintetében honorálni méltóztatott a bizottságban felmerült aggályokat, továbbá bizonyos jogorvoslati lehetőségeket, illetve kisajátítás esete nem maradt tisztára a minisztérium diszkrecionális joga, másrészt azonban annak az elvi álláspontomnak akarok kifeje-