Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

A.Z országgyűlés képviselőházának 366. ülése 1939 január 2-5-én, szerdán. 423 Több ízben hallottuk már, hogy milyen nagy büszkeség tölti el a nemzetet azért, hogy az őtsszel néhány nap alatt fel tudtuk állítani semmiből a hadsereget és fel tudtuk azt vezetni a Felvidékre. Engem is büszkeséggel tölt el, hogy ez az organizációs feladat sikerült, én is örülök ennek, de őszintén mondom, nem örülök annak, hogy erre az organizációs feladatra egyáltalában szükség volt. Meg kell kérdeznem, miért kellett nekünk napok alatt felállítanunk ezt a hadsereget, miért nem volt idő arra, hogy minden egyes embernek a helyét már évekkel előbb kijelöljék? (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Megvolt,, csak nem volt pénz és nem volt felszerelés.) Ami a pénzt illeti, az előbb kérdeztem, hogy mi van a Bethlen-féle programmal. Németországban az Altreichben láttam autókat, amelyekben kis réztáblák voltak felszögezve, s a réztáblákba bele volt vésve, hogy az autónak a mobilizáció hányadik napján, hol kell megjelennie. Nálunk sorozásra hivtak be autókat és nem. tudták, hogy azokat igénybe veszik-e vagy sem. Németországban mindenki tudja, hogy hol kapja meg> a puskáját, hol vonul be, Jiová megy el. Ügy képzelem, hogy ezeket az organizációs feladatokat, amelyek emberfelettien szép munkák, el kell végezni, mert ettől függ a magyar hadsereg felállításának gyorsasága, értéke, átütő képessége és átütő ereje. A hadsereg szervezéséhez tartozik az iparosítás kérdése is. Ipar nélkül ma nincs hadsereg. Ipar nélkül a magyar emberanyag csak ágyútöltelék, amelyet kár háborúba vezetni. Ügy érzem tehát, hogy a miniszter úrnak első és legfontosabb feladata az iparosítás kérdésének megoldása és a magyar ipar megvédése. A régi katonapolitikának csak két problémája volt. Az egyik az, hogy mekkora tömeget kap, a másik, hogy azt hogyan tudja kiképezni. A mai katonapolitikának első problémája az iparosítás kérdése. Méltóztassék megnézni, hogy Oroszország, amely majdnem kizárólag parasztállam, a kezemben lévő könyvek tanúsága szerint a legutóbbi 15 esztendőben nemcsak a tekintetben tett erőfeszítéseket, hogy iparvállalatokat állítson fel, hanem abban az irányban is, hogy paraszt lakosságát technikai kiképzésben részesítse, hogy tudjanak kisebb csavarokat meghúzni, gyalulni, reszelni, fürészelni, szóval olyan technikai munkákat elvégezni, amelyek az iparosítás alapelvei. Minden gyár, minden kémény, minden műhely és minden iparos ember a következő háborúban a háborúnak egyik oszlopa lesz. A miniszter úr feladata tehát szerény tiszteletteljes nézetem szerint az, hogy a hadsereg érdekében megmentse azt a magyar ipart, amely ma még életképes, amelyet azonban, sajnos, éppen a polgári politika akar tönkretenni, lerontani és lerongyolni. T. Képviselőház! Egypár példát akarok felsorolni a tekintetben, hogy a monarchia a háború alatt milyen rettenetes erőfeszítéseket tett éppen az ipari mozgósítás gyengesége miatt. A háború elején volt 2700 ágyunk, a háború végén 8300. A különbséget négy év alatt kellett előállítani. Nehéz tarackunk a háború elején volt egypár, a háború Végén volt 1000. A háború elején hayonkint 300.000 lövedékre volt szükség, a háború végén 2-5 millióra, amelyet, sajnos, szén- és vashiány miatt nem lehetett előállítani. A hadsereg főparancsnoksága havonkint 3000 gépfegyvert követelt a hátországtól, de az utolsó esztendőben havonkint csak 700-at tudott szállítani. A ruházat tekintetében bizonyára méltóztatik ismerni Rubin tábornok könyvét, aki rámutatott arra, hogy az utolsó esztendőben nyolcmillió lábbelire volt szükség, és csak négymilliót tudtunk előállítani. Rámutat arra is ez a könyv, hogy a fehérneműt papírból próbálták csinálni, és még hasonló nehézségeket említ fel, amelyek mind azt mutatják, hogy a hadsereg az ipari mozgósítás hiányos volta miatt nem tudott azoknak a feladatoknak megfelelni, amelyeket tőle a világháború az utolsó esztendőben várt. Ugyanezek az okok azonban az élelmezés terén is nehézségeket támasztottak. A magyar malmok nem tudtak elég lisztet őrölni, mert az osztrák és a német bányák nem tudtak elég szenet adni. A vasutak is e miatt teljesen lerongyolódtak. Egy gyaloghadosztály elszállításához normális körülmények között négy napra volt szükség, a világháború végén 12 napig tartott egy ilyen procedura. A monarchiának volt összesen 14.000 lokomotívja, ebből 5000 állandóan javítás alatt volt. 13.000 tonnás autórakfelületből 50 százalék állandóan javítás alatt volt. Ezenkívül állandóan hiány volt yasban, munkásban és szénben. Más példákra is hivatkozhatom. Oroszország volt főparancsnoka, Nikolaj Nikolajevics nagyherceg megírja könyvében, hogy 1915 első felében az orosz hadseregnek havonként 500.000 gyalogsági puskára volt szüksége, ebből azonban csak 60.000-et tudott Oroszország^ előállítani, és az antant nem tudta kisegíteni. Ennek tulajdonítható, hogy a kárpáti csatákban az orosz csapatokat lőfegyver nélkül állandóan szuronyrohamra vezényelték előre, aminek szükségszerű következménye volt az a szörnyű veszteség, amelyet az orosz hadsereg szenvedett, (vitéz Várady László: Es a magyar hősiességnek volt a következménye!) Arra kérem a miniszter urat, legfontosabb feladatának tartsa azt, hogy vigyázzon, Magyarország hadserege, a magyar nép fiai ilyen lehetetlen helyzetbe ne kerüljenek. Én nem akarom hasonlítani a magyar viszonyokat a nyugati államok ipari viszonyaihoz. Nagyon jól tudom, hogy Angiiában ma 2 millió autó van, Magyarországon 24.000, Angliában minden 25-ik emberre esik egy autó, Magyarországon csak minden 550-ik emberre, Anglia motorüzemanyagot évente 10 millió tonnát fogyaszt, Magyarország csak 240.000 tonnát. Az iparosítás mellett a kiképzés terén is szeretném látni az iparosítási politika tendenciáit. Az emberanyagot technikai oktatásban is kell részesíteni. Általábanvéve én a modern hadsereget, az új hadsereget egy óriási nevelőintézetnek képzelem, ahol tisztek és legénység, tisztek és altisztek folyton-folyvást tanulnak, ahol őket folyton képezik, fejlesztik, tanítják, oktatják és részeltetik a technikai fejlődés különböző fázisaiban. Ezzel kapcsolatban még csak egyre kérem a miniszter urat. Méltóztassék gondolni arra, hogy vájjon lehetséges volna-e a kisiparosoknak is bizonyos kedvezményeket adni. Nevezetesen azokat a kisiparosokát, akiknek —- mondjuk — olyan örökölt kis ipari üzemük van, amelyben hadianyagot lehet majdan előállítani, méltóztassék talán éppen olyan szolgálati kedvezményekben részesíteni, mint az örökölt mezőgazdasági birtok tulajdonosát. Szeretnék most egy igen fontos témáról beszélni, amely szintén a hadseregszervezés