Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-365

410 Az országgyűlés képviselőházának fenntartott hadsereg javára. A nagy vita 1889 január 10-én volt a Sándor-utcában és Szatmári Mór igen találóan írja le ezt »Húsz év parlamenti viharai« című könyvében. (Vá­zsonyi János: De Szatmári is idegen népcso­portbeli!) Köszönet illeti a honvédelmi miniszter urat a javaslat benyújtásáért, elismerés jár a magyar királyi honvédség összes volt és je­lenlegi vezetőinek, akik lehetővé tették, hogy a kis trianoni, de kitűnő honvédségből most egy erős, felfegyverzett magyar királyi hon­védséget fogunk tudni kiépíteni. De hála érte a Végzetnek is, hogy éppen mi, a hadviselt generációnak annyi tagja szavazhatjuk meg ezt a javaslatot. A magyar királyi honvédség szelleme garancia arra, hogy békében és há­borúban egyformán hatalmas eszköz lesz leg­főbb hadura kezében. Én magam is huzamos bevonulásom alatt, 1938 őszén tapasztaltam, meggyőződtem arról, hogy a katonaszellem nem veszett ki és Ihogy a világháborús kato­nai szellem ma is csorbítatlanul megvan a magyar királyi honvédségben. (Úgy van! jobb felől.) A világháború hatszázezer hősi ha­lottjának hosszú, végeláthatatlan sora pedig büszkén fogadhatja a munkácsi hősök meg­dicsőült lelkét. A Felvidéknek a Szent Koro­nához csatolt része, annak lakossága a legki­válóbb ezredeket adta a honvédségnek és a régi közöshadseregnek. Sok kiváló katona származott a Felvidékről és ez a tulajdonság mintegy öröklődni látszik. Sajnálom, hogy nincs itt a felvidéki miniszter úr, mert meg­mondanám neki, hogy közel negyed évszázad­dal ezelőtt legjobb önkénteseim közé tartozott. Befejezem. Egy évezred áll mögöttünk. Boldogságunk, büszkeségünk hékében, megvé­delmezünk, acélos vértünk háborúban, min­denkor a magyar katona, a magyar honvéd volt. Ma is az és az is lesz, mert, hogy költőnk szavaival éljünk, »Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért«. De ugyanakkor a bölcs szavait is idéznem kell azoknak, akik még nem tudják, hogy mi a háború: si vis pacem, para bellum. Igen, legyen lelkesedés, necsak hadviselt, hanem összes képviselőtársaim szí­vében is, amikor megszavazzák ezt a törvény­javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Legyen bennünk lelkesedés, mint amilyen hazaszeretet élt a mi katonaszívünkben akkor, amikor a világháború annyi veszélyes pillanatát éltük át a földön és a levegőben. És legyen egy új vitám et sangudnem, de életünket és vérünket csak a magyar öncélúságért (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) és csak a magyar ön­célúságot szolgáló magyar királyi honvéd­ségért. (Élénk éljenzés^ és taps.) T. Ház! Egy ezredév telt el s a magyar ka­tona dicsősége mindig megőrizte makulátlan fényét, megőrizte acélkardját s a magyar ka­tona hűségéhez, vitézségéhez soha kétség nem fért. Éppen ezért a javaslatot a haza érdekét fokozottabb mértékben^ mindemben szolgáló magyar királyi honvédséghez való törhetetlen hűséggel és magyar katonabecsülettel megsza­vazom. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps. Elnök: Szólásra következik 1 ? Gaal Olivér jegyző: Csik József! Elnök: ősük József képviselő urat illeti a szó. Csik József: T. Ház! Az a megértés és jó­indulat, amellyel előttem _ szólott t. képviselő­társam beszélt a törvényjavaslatról, felment engem attól a parlamenti kötelességtől, hogy az ő szavaira reflektál jak. Általában hangsú­S65. ülése 1939 január 21-én, kedden. ly óznom kell, hogy alig volt még olyan tör­vényjavaslat a parlament előtt, amely annyi megértésben és szeretetben részesült volna, mint a most szőnyegen lévő törvényjavaslat. Ezt a törvényjavaslatot joggal mondhatjuk a magyar élet, a magyar öntudat reneszánszá­nak. A magyar élet reneszánsza elsősorban azért, mert lehetőséget ad arra, hogy a magyar nemzet ennek a javaslatnak törvényerőre emel­kedése folytán világtörténelmi és világpoliti­kai hivatását betölthesse. Ennek a nemzetnek az ezerév leforgása alatt mindig volt hivatása, mert csak az a nép élhet ezer évig, amelynek hivatása van. Amikor őseink 'idejöttek, a lete­lepüléskor a nemzet hivatása az volt, hogy kapuja legyen a nyugati kultúrának Kelet felé, majd későbben védőbástyája a. népvándorlás által teremtett káoszban az európai népek kon­szolidációjának. Azután a keleti barbarizmius védőbástyája volt és 300 éven keresztül küz­dött, hogy megvédje a Nyugat kultúráját. Azok a nagy erőfeszítések és (hősi cselekedetek, amelyeket ez alatt az idő alatt a nemzet végbe­vitt, nemcsak a magyar történelemnek, hanem az egész európai történeleminek aranybetűvel írott sorai közé tartoznak. Joggal mondhatjuk tehát, hogy cl Z ? I nemzet, amelynek a múltban hivatása volt, miost is hivatásszerűen éli nem­zeti életét. Mostani hivatása az, hogy meg­tartsa és megvédje a Duna-medencében azt az összhangot, amely nélkül sem a Duna-medence, sem az európai nemzetek egészséges fejlődése el sem képzelhető. Ilyen érteleimben mondom tehát, hogy ez a javaslat a magyar élet rene­szánszát jelenti. De másodsorban azért jelenti a javaslat a magyar élet reneszánszát, mert a magyar faj­jellegzetes sajátságának: a katonai szelleminek ad kifejezést és ebben a szellemben iparkodik a magyar társadalmat reformálni. A magyar­ság katona-nemzet volt az évszázadok folya­mán. Talán eme jellegének köszönheti, Ihogy országa egyike Európa legrégibb országainak és hogy ezer év viharai, küzdelmei és megpró­báltatásai ellenére nem pusztult el, hanem to­vábbra is teljesíti a. maga nagy hivatásos fel­adatát az európai népek történetében. Ennek a nemzetnek katonai erényei kivi­láglottak a világháborúban is. Bár a világhá­borút elvesztettük, mégis köztudomású, hogy a magyar katona dicsőségesem került ki a har­cokból. Nemosak barátai, hanem még ellensé­gei is dicsérettel emlékeztek meg a miagyar katona hősies magatartásáról. Ez a javaslat, amely ebiben a katonai szellemben van hivatva reformálni a ómagyar társadalmat, csak dicsé­retet és (megértést érdemiéi minden jóravaló magvar einher részéről. És harmadszor olyan értelemben mondom, hogy a magyar élet reneszánszát jelenti ez a javaslat, mert e javaslat folytán Lehetőség nyílik arra, hogy a magyarság meg tudja vé­deni a maga ősi jussát és meg tudja valósí­tani azokat a jogos igényeit, amelyek ezeréves történelménél és a Duna medencéjében fekvő helyzeténél fogva őt megilletik. E javaslat le­hetőséget ad arra, hogy a magyarság jogos aspirációi, nemzeti reményei megvalósítását illetőleg teljesülhessenek. Egy orszás- hadsereg nélkül olyan, mint vár katonaság nélkül: sem­mit sem ér. Volt már alkalmunk megállapí­tani, mit jelent egy ország katonaság nélkül. 1918-ban ennek a furcsa eszmének a realizá­lása tette tönkre országunkat, amikor hivata­los helyről hirdették, hogy: nem akarok kato

Next

/
Thumbnails
Contents