Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-365
Az országgyűlés képviselőházának nát látni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek a szomorú jelszónak lett a következménye, hogy népünk kétharmadát, területünknek pedig' háromnegyedét veszítettük el. Itt tehát ne divatozzék többé ez a jelszó semmiféle pacifista jelszavakba öltöztetve, mert a nemzetek mai versengésében annyi súlya van egy nemzetnek, amilyen hadseregre támaszkodhatik. (Úgy van! Ugy van! jobbfelől) Semmiféle leszerelési fuvallatok ne ejtsenek bennünket kísértésbe, mert Genfben ezt azok hangsúlyozzák, akik maguk a leszerelés ellen dolgoznak és minden erejüket összeszedik abban az irányban, hogy nagy nemzeti hadsereget teremtsenek maguknak. (Ügy van! Ügy van!) Az erős és nagy hadsereg volt Németország sikereinek alapja és motívuma. Ez adta meg a nagyhatalmi pozíciót Olaszországnak is. Ha mi érvényesülni akarunk és azt akarjuk, hogy a nemzetek harci versengésében megálljuk a helyünket, akkor nekünk is erős hadseregre van szükségünk. Ez a három szempont mondatta velem azt, hogy ez a javaslat a magyar élet, a magyar öntudat reneszánsza és éppen azért minden magyar embernek szeretettel kell elfogadnia és támogatnia ezt a javaslatot. Ami már most röviden e javaslat egyes rendelkezéseit illeti, a javaslat három alapelvből indul ki. Az első alapelv az, hogy háborús veszedelem idején minden rendű és rangú polgárnak fel kell sorakoznia a haza védelmére és pedig nemcsak személyileg, hanem anyagilag is. Ezt a háború metódusának változása hozta magával. Láttuk már a világháború folyamán, de későbben az egyes fegyveres összeütközések alkalmával is, hogy ma nem egyedül a hadsereg küzdi meg a háborút, hanem az egész ország képviselve van a háborúnak nemcsak kimenetelében, hanem levezetésében is. Nemcsak a katona felelős tehát a háborúért a maga cselekedeteivel, hanem az egész ország minden lakosa, így tehát az egész ország minden lakosának be kell vetnie magát abba a nagy és Jhősi küzdelembe, amelyet a nemzet a maga életéért és fennmaradásáért harcol. Azért helyeslem ezt az alapelvet, amely — ismétlem — nemcsak személyileg, hanem anyagilag is kötelességévé teszi minden magyar polgárnak, hogy háborús veszedelem idején a haza megmentésére siessen, mert — amint előttem szólott t. képviselőtársam olyan szépen kifejtette — a íhaza üdve mindenek előtt és a haza üdve mellett eltörpül minden anyagi és materiális érdek. A jiavaslat másik alapelve és kiinduló pontja az, hogy nem elégséges csak a hadüzenettel megkezdeni a háborút, hanem itt egy nagyon hosszú időikig minden korra kiterjedő előkészítésnek kell a háborút megelőznie. Itt van példának okáért a japán-kínai háború. Még most sem történt hadüzenet és immár évek hosszú sora óta folyik a harc. Nem a hadüzenet az, első lépés a háború megkezdésére, de nem is lehet az. Egy hosszú, szisztematikus előkészítésnek kell folynia, amely a nemzet polgárait lelkileg és fizikailag előkészíti arra a nagy harcra, amely a jövő háborújában minden magyarra, ha szükség lesz rá, várakozik. Ennek az előkészítésnek szempontjából tehát csak helyeselni lehet, amit a levente oktatásra és a levente szervezet létesítésére vonatkozólag tartalmaz ez a javaslat. Rendkívül fontos a javaslatnak az egyéb honvédelmi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezése is. A légvédelmi kötelezettségek szintén fontos szerepet játszanak a javaslatban. Mindezek olyan szempon&65. ülése 1939 január 21-én, kedden. 411 tok, amelyeket nyugodt lelkiismerettel elfogadhatunk, mert eredményt csak ezeknek a szempontoknak érvényesítésével remélhetünk. Legyen szabad ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban felhívni a honvédelmi miniszter úr szíves figyelmét egy rendkívül fontos intézményre, nevezetesen a Vörös Kereszt intézményre. Ez az intézmény a honvédségnek régen kipróbált hűséges segítőtársa. A Magyar Vöröskereszt Egylet hatvan éves fennállása alatt, különösképpen pedig az elmúlt világháborúban olyan szolgálatokat tett a hazának, amelyekért a legmesszebbmenő megbecsülést és támogatást is megérdemli. Áldozatkész munkájával egész vagyonát és felszerelését, mintegy 30.000 aranykorona értékben feláldozta a haza oltárán. A háború után újjáéledt Magyar Vöröskereszt Egylet békebeli munkájával is elismerést és csodálatot váltott ki nemcsak idehaza, hanem a külföldi államokban is. Itt áll ez az _ országos szervezet tettrekész és kitűnő gárdájával, hogy a múlt hagyományaihoz híven segítse a nemzetet nagy feladatainak elérésében. Arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy amint ez a legtöbb külföldi állaimban megtörténik, adjuk meg a Magyar Vöröskereszt Egyletnek is azt az anyagi bázist, amely fontos nemzetvédelmi feladatainak megvalósítását számára teljes mértékben lehetővé teszi, hogy már békeidőben megtehesse azokat az előkészületeket, amelyek esetleges háború idején ezt a segítő szervezetet a közérdeknek megfelelően működőképessé teszik. A harmadik alapelv, amelyből ez a törvényjavaslat kiindul, az, hogy egységes irányítást kíván létesíteni a honvédelem vezetésében., Ezt a szerepet a legfelsőbb honvédelmi tanács fogja betölteni. Ezt is csak helyeselhetjük, mert egységes irányítás nélkül háborús időkben komoly sikereket elérni nem lehet. Ezek voltak azok a szempontok, amelyeket ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban szükségesnek tartottam elmondani. Beszédem bevezető részében hangsúlyoztam, hogy ez a javaslat a magyar életnek, a magyar öntudatnak reneszánszát jelenti és meg vagyok róla győződve, hogy ha ez a törvényjavaslat életbelép, egy új, egy szebb magyar élet kezdetét fogja jelenteni és még valamit, Nagy-Magyarország feltámadását. Ilyen értelemben a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénh helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik.^ Szólásra következik? Gaál Olivér jegyző: Eátz Kálmán! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Vitéz Kő József! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Fellner Pál! Elnök: Fellner Pál képviselő urat illeti a szó. Fellner Pál: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam szavaiba kapcsolódva én is annak az örömnek szeretnék elöljáróbankifejezést adni, hogy a honvédelemről szóló törvényjavaslatot általános tetszéssel fogadta mindenki, kormánypárt, ellenzék, egyaránt s az ország közvéleménye is. Nem is volt még törvényjavaslat, amelyet ilyen osztatlan helyesléssel, tetszéssel, mondhatjuk lelkesedéssel fogadtak volna. Bebizonyosodott, hogy