Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

30 Az országgyűlés képviselőházának 352. illése 1938 december 13-án, kedden. hogy az igen í. miniszter úr ebben az állapotban olyan lörtérjelmi emlékeket boncolgat, amelyek, ha én ezen az úton követném, nem volnának talán a miniszter úr részére sem kellemesek.. i Elnök: Méltóztassék visszatérni a javaslatra! Esztergályos János: Elhagyom tehát ezt a témát, hissen mindazt, amit e kérdésben el akartam mondani, nagyjában már elmondottam- Amikor ismétlem, hogy a javaslatot elfogadom, egyben arra kérem a kormányt, iparkodjék minél előbb olyan népi 'politikát követni, amelyben benne van a falu népe szörnyű pusztulásának megállítása és a magyar dolgozó társadalom egészséges emberhez méltó életének megteremtése. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ebben egyetértünk!) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Béldi Béla! Elnök: Béldi Béla képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Ház! (Haljuk! Haljuk!) Előre kell bocsátanom magam és pártom nevében, hogy a törvényjavaslatot elfogadjuk. Elfogadjuk pedig azért, mert jelentős lépést tesz előre. És bár azokkal a felszólalásokkal, amelyek a törvényjavaslat egyes konkrét rendelkezéseit kifogásolták, egyetértek, ezt a javaslatot, amely a múlthoz képest mégis jelentős réteget von bele a kollektív betegsegélyezés körébe, meg kell szavaznunk. T. Ház! Az egyesített bizottság ülésén igen nívós vita fejlődött ki ezzel a javaslattal kapcsolatban. A vita során több felszólaló kérdezte, hogy nem volna-e helyes, ha a betegsegélyezés terén a ' különböző intézményeket, amelyek tulajdonképpen ugyanazt a célt szolgálják, racionális módon egyesítenék, s ezáltal egyrészt megszüntetnék azt a konkurrenciát, amely ezek között az intézmények között néha tapasztalható, másrészt pedig a költségeket is csökkentenék anélkül, hogy egy Oti.-szeríí ínammutvállalkozás jönne létre, amely a maga bürokráciájával elsikkasztja a lényeget. T. Ház! Én is felhívom a miniszter úr szíves figyelmét erre a gondolatra. A miniszter úr a bizottságban nem tartotta helyesnek és megfelelőnek ezt a törekvést, én azonban arra kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést mégegyszer megvizsgálni és méltóztassék megfontolni, nem volna-e jó a szociális és közegészségügyi kérdések végleges rendezésére, összefogására és igazgatására visszaállítani, illetve felállítani egy népjóléti és közegészségügyi minisztériumot. (Helyeslés a balközépen.} Amíg ugyanis különböző tárcák körébe tartozik a népegészségügy és a népjólét, amíg ezek nagy része a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, ahol mégsem tudnak olyan behatóan foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mint ahogy kellene, addig mindig előállhatnak súrlódások intézmények és felfogások között, az ilyen súrlódások pedig a szociális ügyeknek csak kárára szolgálnak. Éppen ezért méltóztassék megengedni, hogy errevonatkozólag* két határozati javaslatot terjesszek be magam és pártom nevében. Az egyik határozati javaslatban azt kérjük, hogy (olvassa): »Utasítsa a t. Ház a magyar királyi kormányt, hogy a betegsegélyezés különböző intézményeinek racionális egybefoglalására nézve három hónapon belül terjesszen törvényjavaslatot a t. Ház elé.« A másik határozati javaslat a következőképpen szól (olvassa): »Utasítsa a t. Ház a magyar királyi kormányt, hogy a szükséges szociális és népegészségügyi reformok meggyorsítása, valamint a szociális és közegészségügyi igazgatás egységes rendszeribe foglalása és racionális működése érdekében egy hónapon belül terjesszen elő törvényjavaslatot a magyar királyi népjóléti és közegészségügyi minisztérium felállítására nézve.« T. Ház! Egészen röviden akarok foglalkozni a törvényjavaslattal, így tehát nem térek ki azokra a felszólalásokra, amelyek a mezőgazdasággal kapcsolatban bizonyos jóléti és szociális intézkedéseket sürgettek. Ez azonban nem azt jelenti, mintha ezeket a kívánságokat nem tenném száz százalékig magamévá; száz százalékig magamévá teszem ezeket, eddig is magamévá tettem és fel is szólaltam ezekben a kérdésekben, most azonban csak ennek az Otba.-javaslatnak keretei között akarok maradni, amikor kritikámat és észrevételeimet elmondom. Mindenekelőtt az Otbá.-ba bevont foglalkozási kategóriák körének a bővítését, illetőleg a bővítés lehetőségét kérem az igen t. miniszter úrtól. Amint a bizottsági ülésen méltóztatott például akceptálni a lelkészeknek az Otbá.-ba való bekapcsolását igen helytálló indokok és érvek alapján, ugyanúgy méltóztassék megadni a lehetőséget arra nézve is, — mondjuk egy külön felhatalmazási szakasz beiktatása által — hogy egyéb olyan kategóriákat is be lehessen kapcsolni az Otbá.-ba, amelyek szeretnének oda bekapcsolódni. így például, tudomásom szerint, az állammal szerződéses viszonyban lévő postamesterek és kiadók nem tartoznak semilyen^ betegsegélyezés és beteggondozás alá. Valószínűleg e (meglehetősen nagy foglalkozási csoport tagjai is szeretnének betegseigélyezésben részesülni és esetleg vannak még más csoportok is. így például hallottaan, hogy az újságírók egy része is elégedetlen a jelenlegi helyzettel és szívesen keresne kapcsolatot egy ilyen Otba.-szerű intézményhez, amelyben megtalálnák a maguk beteggondozási kielégítését, Azt indítványozóim tehát, amire vonatkozólag módosító indítványt is terjesztettem elő, amelyet majd a részletes vita során fogok megindokolni, hogy vegyünk be ebbe a törvényjavaslatba egy olyan szakaszt, amely felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a később jelentkező és az Otbá.-ba beilleszthető kategóriákra is kiterjeszthesse az Otba. szolgáltatásait és az érdekeltekkel a pénzügyi fedezet kérdését megtárgyalhassa. Van ezen kívül egy kis részletkérdés, egy szakkérdés, amely szintén törvényes rendezést kíván. A falusi kisexisztenciák, tehát a lelkészek, a jegyzők, a tanítók, stb. közül igen sokan kötöttek, még mielőtt az Otbá.-hoz kerültek volna, magánbiztosításokat és pedig temetkezési segélyre vonatkozó biztosításokat, r sőt régebben funkcionált egy-két beteggondozó intézmény is, ahol szintén leköthették magukat ezek a kisexisztenciák. Most az a helyzet áll elő, hogy ezek kötelemben vannak, amit teljesíteni kötelesek. Tehát fizetnek oda is és most az Otbá.-hoz kerülve, ugyanazokért a szolgáltatásokért szintén kötelesek lesznek fizetni, amit á fizetésükből hivatalból le is fognak vonni. Arra kérem tehát az igen t

% miniszter urat és errenézve is módosító indítványt terjesztek elő, méltóztassék módját találni annak, hogy ezek a kétszeresen biztosított egyének a magán-