Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. kötelemből szabadulhassanak és pedig olyan módon szabadulhassanak, hogy az eddig befizetett díjaknak legalább egy méltányos része lie vesszen el. Ök nem tudták előre azt, hogy Valaha hivatalosan is bele fognak vonatni egy olyan intézménybe, amely temetkezési költségeiről gondoskodni fog. A második kérdés, amelyet szeretnék felhozni, az Otba.-szolgáltatások körének kiterjesztése és az erre vonatkozó fedezet kérdése. Az Otba. eddig gyógyszerellátást — inzulin kivételével — nem nyújtott és hogy nem nyújtott, ennek főoka bizonyára az, hogy nem volt meg hozzá a kellő fedezete. A bizottságban szóvátették, hogy az Otba.-törvény értelmében az államnak is hozzá kellene járulnia ennek az intézménynek a fenntartásához, amit indokolttá tesz a paritás gondolata is, amely különben minden szociális biztosítási intézményünknél megvalósult. Kérem az igen t. miniszter urat, hogy amennyiben tényleg a fedezet hiánya akadályozná az Otbá.-t abban, hogy teljes gyógyszerellátást nyújtson és a fogaszatot és más egyéb ellátást is bevonjon a szolgáltatások körébe, akkor méltóztassék módját találni annak, hogy ezt a paritásos viszonyt ha nem is teljes mértékben, de addig a mértékig, amíg szükséges, megvalósítsuk. Mert tényleg lehetetlen állapot az, hogy amikor elmegy a köztisztviselő az Otba.-orvoshoz és az ad neki igen kiváló orvosi tanácsot, akkor ném tudja ezt az orvosi tanácsot megfogadni, mert egyszerűen nem képes orvosságot venni, hogy gyógyulást találjon. Van még egy harmadik kérdés, az Otba.orvosok kérdése. Az Otba.-szolgáltatásokhoz ugyanis szorosan hozzátartozik, hogy azok az orvosok, akik az orvosi szolgáltatásokat végzik, szintén szociális biztonságban éljenek, tudják azt, hogy a saját maguk és családjuk jövője biztosítva van és hogy így orvosi hivatásuknak az egyszerű kötelességteljesítésen túlmenő módon tudjanak eleget tenni. A helyzet ma az, hogy az Otba.-orvosoknak sem a nyugdíj-, Sem a családi pótlék-kérdése nincs rendezve. Azok a tisztviselői kategóriák, amelyek be vannak véve az Otbá.-ba, kapnak nyugdíjat, részesülnek családi pótlékban, viszont a róluk gondoskodó orvosok nem. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést is megfontolás tárgyává tenni. Ez nem olyan nagy kérdés, azt hiszem, pénzügyileg sem jelentene különösebb megterheltetést, egyrészt mert nem sok Otba.-orvos van, másrészt, mert az Otba.-orvosok többnyire egyéb biztosító intézeteknél is teljesítenek szolgálatott, különösen vidéken pélaául az Oti.-nál, Mabi.-nál, ahol a nyugdíjuk már el van intézve. Ezért erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot terjesztem elő a Keresztény Nemzetiszocialista Front nevében. (Felolvassa.) »Utasítsa a t. Ház a magyar királyi kormányt, hogy az Országos Tisztviselői Betegsegélyző Alap orvosainak nyugdíjban és családi pótlékokban való részesítése ügyében egy hónapon belül terjesszen törvényjavaslatot a t. Ház elé.« Egyébként a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Ház! Felszólalásom részben már tárgytalanná vált a miniszter úrnak áz előbb elhangzott közbeszólása miatt, amenynyiben a miniszter úr Esztergályos képviselőtársamnak nagyon reális és a valóságot fel-, ülése 1988 december 13-án, kedden. 31 táró beszédére azt felelte, hogy várjuk meg a következő törvényjavaslatot. Ebből arra következtetek, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket most a mezőgazdasági lakosság részéről feszegetni kívánunk és amelyek gyors megoldását kérjük, a kormányzat a legrövidebb időn belül a törvényhozás elé fogja hozni. Ha a miniszter úr szavait így kell érteni, ez mindenesetre megnyugtató és ehhez csak azt a kérdést fűzöm és terjesztem elő, hogy talán méltóztassék most mindjárt nyilatkozni bizonyos megnyugtatás szempontjából, hogy körülbelül milyen irányban fog mozogni a mezőgazdasági lakosság betegségi és gyógykezelési ellátásba való bevonásáról szóló törvényjavaslat. Erre rendkívül nagy szükség van. A mai napon letárgyaltunk három törvényjavaslatot. Mind a három a köztisztviselőkkel, közalkalmazottakkal foglalkozik. Méltóztassék megérteni és elhinni azt, hogy a falusi lakosság körében úgyis bizonyos auimozitás, bizo! nyos eltávolodás van a közalkalmazottak iránt, mert látják, hogy azok fix fizetést kapnak, a falusiaknak pedig igen kevés jövedelem jut. Irigylik a fixfizetésest, a rendőrtől, a csendőrtől kezdve a jegyzőkön keresztül irigyelnek mindenkit, aki fix fizetést élvez, s ezért akar mindenki legalább altiszt lenni, vagy valamilyen állásba jutni, mert maga is el akarja érni a fix fizetést. Amikor kinnt a vidéken látják, hogy a reformokat itt azzal kezdik, hogy megint a közalkalmazotti osztálynak adnait bizonyos kedvezményeket, ez a közönségnek, a falusi lakosságnak körében visszahatást, rossz vért szül. Magának a kormánypolitikának útját nehezíti ez meg, mert azt mondják megint odakinnt, hogy ott kezdik, ahol nem kell, oda adnak, ahol már úgyis bőven van. Arra kérném a miniszter urat, szíveskedjék ezzel a kérdéssel kapcsolatban már ma nyilatkozni arról, hogy mit akar a kormány csinálni a mezőgazdasági, illetve a falusi lakosság, munkásság, a törpebirtokosság és a kisiparosság betegségi biztosítása, gyógyszerellátása, kórházi kezelése, általában a népegészségügy rendezése tekintetében. Ha az ország népe látni foga azt, hogy tényleg a leggyorsabban történnek ebben az irányban intézkedések, akkor ezeket az új törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány részéről talán szükségesnek tartanak, de az ország részéről kevésbé tartanak szükségesnek, mégis be fogja fogadni a nép mondván, hogy »ha ők kapnak valamit, akkor mi is kapunk valamit«. Nem akarok most már részletesen kitérni azokra a szempontokra és kérdésekre, amelyek éppen ennek a falusi lakosságnak népegészségügyi védelmét indokolttá teszik. Képviselőtársaim részben már említették, részben pedig bízva abban, hogy a kormány részéről valami nyilatkozat történik, megvárom, mi lesz ez <a nyilatkozat és ahhoz fogom majd álláspontomat kifejezésre juttatni. Mindenesetre nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, gondoskodjék elsőisorban arról, hogy a községeknek orvossal vialó ellátása ne ütközzék akadályokba. Sok községet tudok, ahol a községi képviselőtestület elhatározza, hogy községi orvost akar alkalmazni, ellenben a belügyminisztérium és pénzügyminisztérium nem engedélyezi a pótadóknak ilyen mértékű felemelését. Igaz, ez nem a pénzügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, hanem a belügyhöz, de mindenesetre méltóztassék lehetővé tenni, hogy ott, ahol a községek orvost akarnak, tényleg alkalmaz-