Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. Nem is olyan papírvékony!) azt kérem, ni élj tóztassék a falvak felé, a szerencsétlen dolgozó magyar mezőgazdasági munkásság felé is nézni és észrevenni, miképpen pusztul el orvosi segítség nélkül. Annak bizonyítására, hogy milyen állapotok vannak ezen a téren, újból összehasonlítást kell tennem. Amíg 100.000 ember közül Hollandiában 5, Dániában 6, Angliában 3, addig Magyarországon 114 ember esik áldozatául a tífusznak. Ez nem új keletű, ez régen húzódó szörnyű, katasztrofális állapot, tehát nem mondhatja senki sem, hogy eddig erről az állapotról nem tudott, hiszen mi ezeket az adatokat számtalanszor idehoztuk és kérve könyörögtünk a kormányoknak, hogy segítsenek, lássák meg^a falusi magyarságnak ezt a szörnyű pusztulását, tegyenek meg mindent ugyanakkor, amikor irtózatos összegeket költöttek itt el a nélkül, hogy arra ebben az orságban szükség lett volna. Mélyen t. Ház! Menjünk egy lépéssel tovább. A népbetegségek egy másik neme a nemi betegség. Nem új dolog, régen húzódik, régen hangoztatjuk itt, hogy a magyarság, a falusi nép pusztulásához nagymértékben hozzájárul a nemibetegség szörnyű pusztítása. Ott vaunak a vérbajos emberek a nélkül, hogy a kuruzsló vénasszonyon kívül bárki is gondoskodnék róluk. (Ellenmondások a jobboldalon. — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Kezd demagógikus lenni!) Ne tréfáljanak az urak, sokkal tragikusabb ez a kérdés, semhogy 'egy rossz viccel, — még ha az a miniszter úr ajkáról is hangzik el -— el lehetne ezt a kérdést ütni. Ez tény, ez valóság. Ne méltóztassanak ez elől a kérdés elől homokba dugni a fejüket. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem is dugjuk, mert teszünk ellene, de nem hagyjuk úgy beállítani, mintha semmi sem történne, mert ez demagógia!) Akkor is fennáll ez a szörnyű állapot, akár engedi a miniszter úr, akár nem engedi. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ez demagógia! — Rupert Rezső: Halljuk a számokat, azok beszéljenek!) Közöltem az urakkal, hogy nem én állítom ezeket a számokat, a kormány hivatalos statisztikájából veszem ezeket az adatokat, tehát a legkevesebb, hogy a miniszter úr is elhigyje ezeket a számokat. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Azt mondtam, hogyha azt monclia, bogy nem történik semmi, az demagógia! Ezt fenntartóm!) Nem történik azonban olyan mértékben, mint amilyen mértékben a falusi lakosság szörnyű pusztulása ezt joggal megkívánhatná. Ezt mondtam, (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nézze meg a következő törvényjavaslatok egyikét és azután beszéljen!) A falusi lakosság szörnyű helyzetével végeztem. Elnök: Bármilyen komoly is a képviselő úr témája, kérnem kell, méltóztassék a napirenden lévő javaslathoz szólni. Esztergályos János: Az orvoskérdésről beszélek. Elnök: Ne méltóztassék vitatkozni, hanem a napirenden lévő kérdésről beszélni! Esztergályos János: Mélyen t. Ház! Ugyanilyen a helyzet a társadalom egy másik rétegéníl, a kisiparosoknál és a kiskereskedőiknél. Az országban 340.000 kisiparos-család, él, körülbelül egymillió családtaggal. Ezen a téren ugyanaz a helyzetük. A kisiparosság régen kéri, sőt már nagyon előkelő miniszteri ajkakról is elhallatszott az ígéret, amellyel ülése 1938 december 13-án, kedden. 29 tudomásul vették a kisiparosságnak azt a kérését, hogy az aggkori biztosítás es a betegsegélyezési biztosítás körébe vonják be őket. Meg is Ígérték. Azóta, nem tudom merre jár az ígéretet tevő miniszter úr. Egy dolog bizonyos, az, hogy ez a kérdés a mai napig sem nyert megoldást és méltóztassanak elhinni, hogy a kisiparosság nagyrészének helyzete minden emberi képzeletet felülmúl. (Rupert Rezső: Rosszabb, mint a munkásé!) Ügy van, a kisiparosság nagyrésze sokkal rosszabb helyzetben van. Itt vannak a borzalmas adóterhek, amelyeknek enyhítésére is tett mar Ígéretet egy nagyon előkelő pénzügyminiszter úr, hogy majd elve-szik és leveszik ... (Reményi-Schnelíer Lajos pénzügyminiszter: Jön is! Jön! Tesség egész nyugodt lenni! Rövidebben méltóztatnék beszélni, s egy negyedórával már előbbre lennénk a munkában!) Mélyen t. miniszter űr, én még elég fiatal vagyok, ki fogom várni azt. (Derültség.) Azt hiszem, ezt az ígéretet és ezeket az Ígéreteket is be fogja vonni a penész a nélkül, hogy azok az életben megvalósulnának. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ezt visszautasítom! — Farkas István: Lássuk, lássuk minél előbb!) - Ugylátszik, ön egy nagy tévedésben van igen & miniszter úr. Ön iazt hiszi, hogy én Önt bosszantani akarom. (Derültség. — ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Dehogy! Csak azt állította, hogy nem tartom be az Ígéreteimet és ezt visszautasítom, ehhez jogom van!) Ez távol áll tőlem. A miniszter úr személye iránt én a legnagyobb tisztelettel viseltetem, de méltóztassanak nekem megengedni, hogy teljes szerénységgel kérjem a miniszter urat, hogy ö is viseltessék ugyanolyan tisztelettel a nép érdekében elhangzó felszólalásom iránt, mint amilyennel én csinálom, (ReményiSt'hneller Lajos pénzügyminiszter: Az objektívek iránt igen!) a nélkül, hogy a miniszter úr izgulna és mérgelődne itt. Nincs erre szükség. (Derültség. -- Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nincs! Csak azt nem lehet mondani becsületes embernek, hogy nem tartja be az igéretét!) Egy dolog ugyanis bizonyos, az, hogy semmiféle miniszteri harag és semmiféle miniszteri felháborodás vissza nem tarthat engem a ttól, hogy ezeket a kérdéseket itt elmondjam. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Természetes! Sajnos, azonban engem visszatartott a kommün alatt a szociáldemokrata harag! — Farkas István: Magát nem tartotta vissza!) A miniszter úr — enyhén szólva —• valószínűleg téved, (Elnök csenget.) vagy cserbenhagyja az emlékezőtehetsége. Elnök: Méltóztassék a tárgyra térni! Esztergályos János: Hogy jön a csizma az asztalra? A kommün? (Derültség. — ReményiSchneller Lajos pénzügyminisjzter (a parlament pincéje felé mutatva): Én itt voltam! — Malasits Géza: Először jött a nemzeti tanács és csak azután jött a munkás-tanács! — Farkas István: Az ön osztályából kerültek ki a bolsevisták! — Propper Sándor: Mindenki a helyén maradt! — Farkas István: Kiszolgálták a bolsevizmust! — Malasits Géza: Van még egy pár termelési biztos odaát! — vitéz Szalay László: Ha önök beszélnek, mindjárt 1919 jut eszünkbe!) En már be is fejezem beszédemet. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Esztergályos János: Azt hiszem ugyanis,