Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-364

382 Az országgyűlés képviselőházának S6U védelmi minisztere igen tiszteletreméltó szere­pet játszott. {Ügy van! Ügy van!) Engem hosz­szú évek együttes munkálkodás köt, tehát ta­lán egyénileg is elfogult vagyok vele szem­ben, de őszinte örömmel kell kijelentenem, ~ hogy az a metódus, ahogy vezetése alatt ezek a kérdések tárgyalta ttak, az alkotmányosság szellemének a legteljesebb mértékben megfelel. (Igaz! Ügy van! — Éljenzés.) Ez tette lehetővé, hogy ez a javaslat most olyan alakban áll at. Ház előtt, amely minden lelkiismeretesen gon­dolkozó ember számára, aki sorsát nagy veszedelmek idején jobban félti, semhogy a formákhoz való túlságos ragaszkodás túlnagy óvatosságra sarkallná, elfogadhatóvá vált. Ezen a javaslaton ugyanis igen lényeges változtatá­sokat vitt végbe a bizottság, amelynek tár­gyalásai mindazokban, akik abban részt vettek, mélyreható emlékeket hagytak. Ebben a bizott­ságban nem volt pártpolitika. Kötelességtudó, hozzáértő emberek ültek ott, azzal a céllal, hogy tudásuk és lelkük javát odaadva igye­kezzenek ezt a javaslatot olyan jóvá tenni, hogy a jövő nagy megpróbáltatásai alkalmával megfelelő eszköz legyen azoknak a kezében, akik majd akkor felelősséggel fogják intézni ennek a, nemzetnek sorsát. A parlamentariz­mus diadala ennek a bizottságnak tárgyalása. Sokszor kétségbevonják a parlament szük­ségességét. Talán soha nem igazolódott be job­ban, hogy milyen hasznos és szükséges mun­kát végezhet egy parlament, mint ennek a hon­védelmi javaslatnak tárgyalásánál. Ne méltóz­tassanak engem félreérteni, a javaslatban ere­deti alakjában sem volt semmi rosszhiszemű­ség. Ne hogy azt méltóztassék gondolni, mintha én azt állítanám, hogy az eredeti javaslat szán­dékosan tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek számunkra elfogadhatatlanok voltak. Isten ments, hogy ezt gondoljam, Öt és fél évig foglalkoztam kodiíikációval, nagyon jól tudom, hányszor meg kell szűrni egy javaslatot ahhoz, hogy hasznos eszköz legyen a kormány­zat kezében. A parlamenti bizottsági tár­gyalás, ahol rendkívüli szellemi képességgel bíró és különféle foglalkozási ághoz tartozó képviselők szólnak hozzá a maguk törvény­hozói felelősségével a kérdésekhez, nagyon al­kalmas arra, hogy kihámozza az intenciók esetleges nem helyes kifejezését és megadja a javaslatnak azt az alakot, amelyben a jogrend­szernek minden sérelme nélkül el lehet érni azokat a célokat, amelyeket a javaslattal a kor­mányzat el akar érni. Igen t. Ház! Egy pár módosítást megem­lítek itt a Ház előtt. Természetesen nem óhaj­tom itt a javaslat módosításait részletesen is-. mertetni. Ez a bizottság, amikor a 3. §-t módo­sította, s a honvédelmi tanácsban az ország kormányzója elnöklésének biztosítása mellett a miniszteri felelősség elvét külön kidomborí­totta, azt hiszem, nagyon hasznos munkát vég­zett. Hasznos munkát végzett ez a bizottság, amikor a leventék egyesületei tagságának kér­dését rendezte a most előttünk lévő törvény­javaslatban szabályozott módon. Hasznos mun­kát végzett, amikor a javaslat verbum ré­gense, a háborún kívül »a nemzetközi feszült­ség* kifejezés helyett igen alapos megvitatás után »az országot közvetlenül fenyegető hábo­rús veszély« fogalmát vitte bele a törvénybe olyan feltétel gyanánt, amely rendkívüli in­tézkedések megtételére ad jogot. Azt hiszem, amikor eltértünk e kérdés szabályozásánál az 1912-i törvény szóhasznalatától, amely megtett katonai intézkedéseket követel, nem jártunk el ' ülése 1939 január 20-án, pénteken. helytelenül, mert igazat adok anuak^ a felfo­gásnak, hogy ilyen katonai intézkedések meg­tételének deklarálása esetleg kellemetlen kül­politikai következményekkel járhat. Engem tehát megnyugtat ez a^ mostani szöveg. Igen nagy jelentőségűek azok a változtatá­sok, amelyek a termelés folytonosságának és biztonságának erdekében történtek. Méltóztas­sanak nekem elhinni, ha a honvédség azokat, akik honvédelmi munkát végeznek és a hadse­reg ellátásával foglalkoznak, nem munkatár­saknak, hanem ellenfeleknek tekinti, ennek soha jó következménye nem lesz. Az ország egésze vívja a háborút, az ország egésze kell, hogy előkészüljön a háborúra, tehát nagyon a figyelmébe ajánlom a honvédelmi miniszter úrnak, vigye bele saját kormányzati ágaza­tába azt a szellemet, hogy tekintsék mindazo­kat, akik a honvédelmi minisztériummal össze­köttetésben vannak, munkatársaknak és szug­gerálják bele azokba ugyancsak azt a szelle­met, hogy ők is munkatársai a honvédségnek. Méltóztassék elhinni, az emberekben _ igen sok alvó jó tulajdonság van. Aki fel tudja éb­reszteni ezeket az alvó jó tulajdonságokat, sokkal nagyobb eredményt ér el, mint aki az emerek rossz tulajdonságai alapján akarja őket kormányozni. Nagy eredménye a bizottság munkálkodá­sának az, hogy a kormányzatot megillető ren­deleti jogosultság ellenőrzése érdekében a régi 33-as bizottság mintáját követő 36-os bi­zottságot szervezett, amely előtt a kormány az e tárgyban kibocsátott rendeleteit bemutatni köteles. Ez az intézkedés nem akadályozza meg a kormányt a cselekvésben, ellenben biztosítja a parlament részére az ellenőrzés jogát és azt, hogy ha az a bizottság a kormány rendeletét helytelennek találná, a parlament összehívása révén megteheti az intézkedéseket a rendelke­zések megváltoztatása iránt. Erre nagy szük­ség van, mert nem presztízskérdésről van itt szó, nem arról van szó, hogy a kormány egy rendeletet kiadott és azt árkon-bokron keresz­tülviszi, hanem arról van szó, hogy jó-e az a rendelet, tehát meg kell adni az alkotmányos lehetőségét annak, hogy ha hibák vannak benne, azok orvosolva is legyenek. Óriási fontosságú a hadsereg szempontjá­ból, hogy a hadsereg szükségletei lehetőleg bel­földről legyenek fedezhetők. Ezért igen nagy érdeke a hadseregnek, hogy a belföldön olyan gazdálkodás, olyan ipar legyen, amely alkal­mas arra, hogy a hasereg ellátását kielégítő módon szolgálni tudja. (Szent-Iványi József: À hadiipart nacionalizálni kell!) Ezért nagyon veszedelmes volna minden olyan intézkedés, amely akadályul szolgálhatna ipari vállalko­zás létesítésének. Ilyesmire a honvédségnek ok­vetlenül szüksége van, éppen ezért nem szabad, hogy egy törvénybe olyan rendelkezések csúsz­szanak be, amelyek az ipar fejlesztése és új iparágak létesítése helyett a meglévő ipart korlátozzák és új iparágak létesítését a bizton­ság rovására lehetetlenné teszik. E tárgyban az együttes bizottság a 96., 106., 108., 120., 122, és a 129. §-ok módosításával a honvédelem szemoontjából igen értékes munkát végzett, a 107. § átdolgozásával pedig ezeket a veszedel­meket nagy mértékben csökkentette. örömmel üdvözlöm, hogy a 107. § szerint ezeket az igen nagyfontosságú vitákat bíró­sági • döntés alá vihetik. Ott helyesen van összeállítva az a bíróság és bátor vagyok a honvédelmi miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy a javaslat későbbi részében, a 137,

Next

/
Thumbnails
Contents