Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-364

Az országgyűlés képviselőházának 36J+. Ezért a legnagyobb örömmel üdvözli ennek az országnak minden lelkiismeretes és kötelességtudó polgára azt az erőfeszítést, amelyet ez a nemzet honvédsége fejlesztése érdekében tesz. Öröm^ ránk nézve, hogy most, amikor a trianoni béklyók lehullottak, ennek a magyar hadseregnek, a honvédségnek szervezését nem titokban, hanem alkotmányos, törvényes alapokra helyezve, nyiltan meglehet csinálni. Ennek a magyar hadseregnek óriási feladatai vannak. Ennek a magyar hadseregnek a feladata az, hogy a nemzettel együtt védje mindazt, ami ennek a nemzetnek drága, védje nemzette függetlenségét, védje a honpolgárok szabadságát; az egész nemzet a hadsereggel együtt kell hogy mindezt biztosítsa. Tgen t. Képviselőház! Amikor ezekről a honvédelmi feladatokról beszélünk, akkor tudnunk kell, hogy ma minden küzdelem nem condottieri-k zsoldos hadseregének a küzdelme, hanem az egész nemzet együttes küzdelme ériékeinek megvédésére. Ezért a politikában rendkívüli módon vigyáznunk kell arra, hogy azok az értékek, amelyekkel rendelkezünk, valahogy meg ne semmisüljenek. Le kell vonnunk más nagy nemzetek mai cselekvésének tanulságait is, meg kell tanulnunk és meg kell értenünk a fascizmus nagy gondolatát, amely a fasces-szel, az Összetartozó sok apró vesszőnek egy nyalábbá egyesítésével adja meg a nemzetnek azt a politikai erőt, amelyet a nagy olasz nemzet magának kiküzdött. És nagyon vigyáznunk kell arra, hogy mi valahogyan egy fordított fascizmust ne csináljunk, hogy a nemzetnek ezt az egy nyalábba összekötözött egy ségét valahogyan külön-külön vesszőkre ne bontsuk szét, mert akkor könnyű lesz összetörni az egyes vesszőket és könnyű lesz megsemmisíteni az ezer éven át kikovácsolt szentistváni gondolatot, a magyar nemzet függetlenségét és egységének gondolatát. A magyar nemzet, bár ma nagyon sokszor hallunk súlyos kritikákat a magyar nép tulajdonságai tekintetében, meggyőződésem szerint egy számához arányítva kiváló nagy tulajdonságokkal bíró nemzet. Hogy ezer éven át itt fenn tudott maradni, fenn tudta tartani önálló nemzeti létét, hogy ki tudta heverni a legnagyobb tragédiákat, óriási háború vesztéseket, ez azt mutatja, hogy ebben a magyar népben olyan atavisztikus nagy tulajdonságok vannak, amelyek ellen tudnak állni a történelem legnagyobb viharainak is. Ha csak a legutóbbi éveket nézzük is, azt látjuk, hogy egy világháborút szenvedett el a magyar nemzet, országát szétdarabolták, ellenséges gyűrű vette körül ezt a megmaradt kis pátriát és a magyar nemzet ebben az ellenséges gyűrűben, sokszor idegen érdekektől sugallt bojkott közepette is nemcsak meg tudta tartani lelki és vagyoni birtokállományát, nemcsak meg tudta védeni országa területét, hanem ki tudott fejleszteni egy új lángoló erejű nemzeti érzést is, meg tudta erősíteni ezt az országot úgy, hogy ez az ország képes volt arra, hogy a legelső európai konflagráció alkalmával területét megnagyobbítsa és ölelő karjait kitárja a visszatérő magyarok felé. Abban a nemzetben, amely a háború pusztításai, a kommunizmus rettentő pusztítása és az oláh megszállás dúlásai után abban a rettenetes értékveszteségben, amelyet a korona romlása jelentett, nem pusztult el, amelynek élniakarása, energiája megmaradt, olyan tulajdonságok rejtőznek, amelyek a jövendő nagyság titkát hordozzák magukban, annak a nemzetülése 1939 január 20-án, pénteken. 381 nek nincs szüksége arra, hogy más nemzetek tulajdonságai, mint követendő példa, olyan módon állíttassanak elébe, hogy hagyja el a maga tulajdonságait és vegye át a másokét, mert egy silány utánzat soha nagyot nem fog alkotni. (Űgy van! a balkösépen!) Ez a nemzet csak akkor fog nagyot alkotni, ha saját lelki tulajdonságait ki tudja élni és ha olyan vezetői lesznek, akik ezt a nemzetet saját lelki tulajdonságainak kifejlesztésével, nem pedig idegen tulajdonságok utánzásával akarják nagygyá tenni. Igen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután érdemben is foglalkozzam ezzel a javaslattal. A bizottsági tárgyalások megkezdésekor a bizottságban tartott beszédemben annak a véleményemnek adtam kifejezést, hogy ez a javaslat eredeti alakjában úgy, ahogy benyujtatott, elfogadhatatlan. Meg is indokoltam, hogy miért. Elfogadhatatlannak tartottuk ezt a javaslatot akkor, mert az volt a véleményünk, hogy a javaslat egyes rendelkezései ellentétben állanak azokkal a nagy jogelvekkel, amelyek minden magyar törvényen kell hoffy átvonuljanak. Mert nekünk nines írott alkotmányunk, nekünk magyaroknak nincsenek alaptörvényeink, amelyeknek megváltoztatása valami különös többséghez, vagy különös metódushoz volna kötve, de nekünk magyaroknak van egy ezeréves lelkünk, amely lélek minden törvényben kell hogy megjelenjék. Ha egy törvény ellentétbe kerül ezzel a magyar lelkiséggel, amely jogi formájában a magyar alkotmányban virágzik ki, akkor az a törvény nem építőkő a nemzet jövőjének épületében, hanem robbanószer, amely felrobbantja a már felépített falakat is. Amikor azt mondom, hogy ezek az alapelvek nincsenek megírva törvényeinkben, talán lelkünkbe jobban be vannak írva, — rámutatok arra, hogy mégis van egy törvényünk, amelyben ezek az alapelvek megjelennek írásban is. Ez a törvényünk az 1848:111. te, amelynek 32. §-a a miniszteri felelősségről szól és amikor a miniszteri felelősséget körülírja, csodálatosan megadja a magyar nemzeti gondolkodásnak azt a lelkét, amelyet én az alkotmányosság szellemének nevezek s amelynek minden törvényünkön keresztül kell vonulnia. Mert méltóztassanak elhinni, sokszor elmondottam már, most is elmondom: egy_ ' törvény erejét sohasem a hozzáfűzött szankciók súlya, hanem a benne rejlő erkölcsi igazság adja meg. (Űgy van! Űgy van!) E miniszteri felelősségről szóló törvény 32. §-a azt mondja (olvassa): »A miniszterek feleletre vonathatnak: a) Minden oly tettért vagy ren dele tér t,_ mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosi tékáit, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot vagy a tulajdon szentségét sérti«. Olyan plasztieitással van itt összefoglalva az a gondolatcsoport, amellyel szemben Magyarországon törvényt alkotni nem lehet, hogy én most, amikor először szólalok fel itt a Házban, hosszú idő után nem felelős helyről, kell hogy azt a gondolatot, amely engem felelős helyen minden cselekedetemben irányított, itt különösen aláhúzva ajánljam Magyarország törvényhozásának figyelmébe. Igen t. Képviselőház! A javaslat benyújtása óta igen lényeges változásokon ment át és ne méltóztassék hízelgésnek venni, — nem szokásom ez— amikor különösen kiemelem erről a helyről azt, hogy ezeknek a módosításoknak keresztülvitele körül Magyarország hon59*