Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-364

366 Az országgyűlés képviselőházának 364beranyag-létszámban kétségtelenül olyan nagy a diktaturás államok hadserege, amilyennel a demokratikus országok hadseregei így talán nem mérkőzhetnek — tegyük fel, nem tudom biztosan, a honvédelmi miniszter úrnak valószínűleg jobb adatai vannak erről, mint nekem, — dé én egyet mondok: az abesszin háború még nem mutatta meg a diktaturás hadsereg teherbíróképességét s a spanyol front sem mutatta még meg. De a spanyol fronton igenis iáttunk már valamit. Azt láttuk, hogy egy rosszabbul felszerelt és katonatisztekkel sokkal kisebb mértékben ellátott hadsereg éveken keresztül küzdeni tud egy sokkal jobban, modernebbül felszerelt nagyobb hadsereg ellen. Nem méltóztatnak-e arra gondolni, hogy talán ennek is az a magyarázata, amit bátor voltam fejtegetni, hogy az egyik oldalon álló hadseregnek nagyobb a lelkesedése, nagyobb az elzántsága, inkább hiszi a spanyol kormányhadsereg katonája azt, hogy neki életérdeke harcolni és győzni, mint a Franco hadseregében szolgáló katona? T. Képviselőház! Ha ezeket látom, akkor azt kell mondanom, hogy ugyanezt kell csiuálni ma nálunk is. Sürgősen gondoskodni sell a magyar nép gazdasági helyzetének megjavításáról és nem arról kell beszélni, amit napjainkban látunk, hogy itt bizonyos rétegeket egyszerűen el akarnak tüntetni a föld színéről. (Farkas István: Ügy van!) Amikor ehhez a javslathoz feliratkoztam, ellene iratkoztam fel. Ez nem azt jelenti, hogy a katonaság ellen volnék és hogy nem akarnék egy jól felszerelt, fegyelmezett, átütő erejű erős kis nemzeti hadsereget, (vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Tessék, a javaslatot elfogadni!) ez azt jelenti, hogy én a kormányrendszer ellen akarok megállapításokat tenni. Hadsereget nem lehet felszerelni csodaszarvassal és vigadói diskuráci ókkal, i amelyeknek — magyarul és világosan mondva — se fülük, se farkuk, mert közgazdasági képtelenségekből állnak. Amikor azt mondja az illetékes tényező, a kormányhatalom feje, hogy »megszüntetem az osztályharcot«, akkor én egy rozoga széken ülve leestem a földre, mert a szék lába nem bírta ki ezt a közgazdasági képtelenséget, eltörött. A miniszterelnök úr elvégre forgassa visszafelé a történelem lapjait és nézze meg, hogy osztályharc mindig volt, amióta osztályok vannak, és — rögtön befejezem ezt a témát — ha valaki meg akarja az osztályharcot szüntetni, ám tegye, de akkor ő Lenin. Ezen a földgömbön csak egy helyen szüntették meg az osztályharcot azzal, hogy a többi osztályokat eltörölték, és ez Oroszország, ez a bolsevizmus. Megszüntetni az osztályharcot? Azt méltóztatik gondolni, hogy a más diktaturás országokban meg van szüntetve az osztályharc? Nem szűntek meg oz osztályok, az osztályharc tehát ott is folyik tovább, csak aláment egy kicsit a felszín alá, nem olyan érdes, nem olyan éles, mintahogy talán más szabadabb országokban. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskcd jék a tárgyhoz szólani. Reisinger Ferenc: Ez egészen szigorúan véve a tárgyhoz tartozik, de nem foglalkozom vele sokáig. Kénytelen voltam megállapítani. mit értek én az alatt, hogy az osztály harcot megszüntetik. Nyilvánvalóan célzást jelent ez megint és ismételten a szociáldemokrata párt betiltására. Folyton erről beszélnek, mindenfeb' suttognak a bokrokban a jól és kevésbbé ülése 1939 'január 20-án, pénteken. jól értesültek. Hát én vigyázatot ajánlok és végtelenül komolyan felhívom a honvédelmi miniszter úr figyelmét erre a tényre. A szociáldemokrata pártban, a szociáldemokrácia alapján működő szakszervezetekben, szövetségekben együttvéve félmilliónál több felnőtt ember él és dolgozik. Ez a tömeg a parasztságnak, illetőleg a munkásságnak legintelligensebb része. Aki tagadja, állok elébe, tjizo nyítsa be az ellenkezőjét. Ez a tömeg az ipari munkásság legintelligensebb része. Ezt olyan magasrangú katonáktól is hallottam, akik munie iógyárakban dolgoztatnak. Ezt a tömeget, ezt a félmilliónyi felnőtt tömeget, ezt a fegyverforgató vagy municiógyártó félmilliónyi tömeget kell gleichschaltolni, ennek a kedvét kell elvenni, ezt kell ijesztgetni, ezt kell elkedvetleníteni, ezt kell kitaszítani a nemzet testéből? Hiszen olyan országban, más országban, ahol a szociáldemokrácia így akarna és igyekezne az országépítő munkában résztvenni, mint ahogyan azt én és elvbarátaim tesszük, mindent megtennének, hogy a szociáldemokrata pártot valahog-yan külső baj és sérelem ne érje. De ezt a tömeget folyton ijesztgetni, rémítgetni elpusztítással? Hát tegyék, ha merik, de tiltakozom ellene, azonkívül pedig nyíltan és határozottan kimondom, hogy ha valaki a mai körülmények között a mi szakszervezeteinkhez merne nyúlni, hogy elvegye a magyar munkásságnak azt az egyetlen reményét, azt az egyetlen hitét, hogy ennek segítségével valamikor is megjavíthatja helyzetét, elvegye anélkül, hogy ezért valamit is komolyan tudna adni egyebet az aranyszarvas bogésén kívül, az hazája eilen vét. Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék fejtegetéseit összhangba hozui a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal. Reisinger Ferenc: Arról beszélek, nem beszélek egyetlenegy szót sem egyébről, hiszen végre a szarvasaganocsal is lehet döfni. Ez borzasztóan fontos téma, ez nem tartozik a honvédelemhez? (Hubay Kálmán közbeszól.) Az ön elvbarátja arról panaszkodott a képviselőházban, hogy a németeket itt elnyomják. Ez, t. képviselő úr, aljas és utolsó hazaárulás. (Nagy zaj. — Elnök csenget. — Hubay Kálmán : Nekem semmi közöm hozzá, mondja meg maga !) Nagyon is súrlódva mennek egvmás mellett. Elnök: Csendet kérek! (Drozdy Győző: Nagyon helytelen, hogy nem utasítják rendre! Tényleg hazaárulás! — Hubay Kálmán: Buch ingerek!) Reisinger Ferenc: Mire valók ezek a buch in gerezések? Elnök: Tessék a szóváltást abbahagyni. Reisinger képviselő urat kérem, maradjon a szőnyegen lévő törvényjavaslatnál és szíveskedjék beszédét folytatni. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Tiszteletben tartom az elnök úr figyelmeztetését, pusztán csak azt állapítom meg, hogy hiszen mindez, amiről beszélek, az én becsületes felfogásom szerint azt a célt szolgálja, hogy ebben az országban fogjunk össze és ha már áldozunk, ha már borzasztó áldozatokat hozunk egy hadsereg felépítésére, akkor tegyük lehetővé, hogy ez a hadsereg olyan legyen amelyben mindnyájan jól érezzük magunkat, mert ha ezt nem sikerül megvalósítani, akkor kidobált pénz az egé&z. (Farkas István: Ha jól érezzük magún-