Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-363

360 Az országgyűlés képviselőházának S6$ ne essünk bele abba a ilibába, amibe a csehek beleestek az ő kárukra. Azokat a becsületes, magyar mentalitású embereket, akik véletlenül a cseh-szlovák hadseregben tiszti rangot nyertek — ismétlem: véletlenül — bírálják majd el és ne vonják el tőlük a lehetőséget, hogy tiszti rangjukat megtarthassák, (Helyeslés a középen.) sőt ezeket különlegesen is fel lehet használni, mert teljesen és alaposan ki vannak képezve, a cseh-szlovák hadsereg minden vonatkozásában, olyan vonatkozásban is, amelynek a magyar hadsereg nagy hasznát veheti, (vitéz Somogyváry Gyula: Szakképzettségük kitűnő!) Mélyen t. Képviselőház! Egy olyan kis országnak, amilyen, sajnos,. Magyarország, — pedig már megnagyobbodott és mint CsonkaMagyarországról beszélünk a november 2-a előtti Magyarországról, pedig csonka és kicsiny ez még ma is nagyon — (Ügy van! Ügy van!) jobban és tökéletesebben fel kell készülnie minden eshetőségre, mint ahogy békében fel kellett készülnie egy államnak és amennyire felkészülnek ma is a hatalmasabb, nagyobb államok, amelyek pedig ugyancsák fegyverkeznek. A honvédelmi javaslat ezt a célt szolgálja, ezért támogatjuk minden erőnkkel, támogatjuk azonban azért is, mert mi úgy tapasztaljuk, hogy ezzel a magyar honvédelem és a magyar hadsereg jogfolytonossága áll helyre, amely akkor szakadt meg, amikor Mátyás király meghalt és szétbomlott a fekete sereg. Azóta ugyanis önálló magyar hadsereg olyan mértékben, mint arra szükség lett volna nemzeti célokra, nem VAU. Mi azt állapítjuk meg, hogy ezzel a javaslattal, amely módosítja a Trianontól mostanáig eltelt idő által parancsolt helyzetnek honvédelmi előkészülését, helyreáll a magyar honvéde'imi és hadtörténeti jogfolytonossággal visszaálljon minden tekintetben és minden téren az ezeréves magyar jogfolytonosság. A javaslatot tisztelettel megszavazom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Hubay Kálmán! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Ki a következő szónok? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Lázár Imre! Elnök: Lázár Imre képviselő urat illeti a szó. Lázár Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Éber figyelemmel hallgattam előttem szólott Vozáry igen t. képviselőtársam értékes^ szakszerű -felszólalását. Megállapíthatjuk miudannyian, hogy beszéde mindnyájunk lelkéből jött. azzal a beszéddel mindnyájan azonosíthatjuk magunkat. Vozáry igen t. képviselőtársam visszaemlékezett a világháború hadseregére és megemlékezett a mostani honvédségről. Én is örömmel állapítom meg, hogy egészen más ma a honvédségünk összetétele, mint a világháborúban volt a közös hadseregé, mert — mint ahogy az előttem szólott igen t. képviselőtársam is mondta — ott nem volt meg az egység. À világháború előtti hadseregünkben a tisztikar és a legénység közt ellentétek voltak. A tisztikarnak ez a magatartása azóta honvédségünkben megváltozott, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a legénység nincs abban a szigorú függő helyzetben a tisztekkel, szemben, mint régebberi. A legénység mindig bizalommal fordul tisztjeihez éppenúgy, mint' '. ülése 19$9 január 19-én, csütörtökön. ahogy a tiszt is bizalmára méltatja a legénységet. Ha én, mint a legénység^ egyik tagja, visszaemlékszem a háború idejére, elmondhatom, hogy voltak tisztjeink, akikért életünket és vérünket áldoztuk volna fel akkor is és mindent megtettünk értük. Sajnos azonban, az idegen nemzetiségű tisztek közt voltak olyanok, akik bizony ellenszenvvel és sok esetben nem tiszteletreméltóan viselkedtek a legénységgel. Az 1919-iki forradalom alkalmával az ilyesmi bizony nagyon sok esetben elégedetlenséget okozott és megtorlásra vezetett. Előttem szólott igen t. képviselőtársam beszélt a honvédség fejlesztéséről. Ezt a törekvést mindannyian magunkévá tesszük. Bu, mint a gazdatársadalom egyik tagja, kijelentem úgy a magam, mint gazdatársaim nevében, hogy a honvédség fejlesztése céljából mindent meg kívánunk tenni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy^ az 1938. év szeptemberében, amikor megtörténtek a fegyvergyakorlatra való behívások s amikor annak az egyszerű parasztnak megjött a behívója, ha nem volt a községben, hanem kinn dolgozott a határban, a felesége, vagy családjának valamelyik tagja azonnal kézbesítette a behívót. És az az egyszerű ember, ha látta is, hogy munkája igen sürgős, mégis a legfontosabbnak és mindennél előbbrevalónak a honvédelmet, a fegyvergyakorlatra való bevonulást tartotta. Be ugyanezt lehetett tapasztalni akkor is, amikor a fegyvergyakorlatok folytán a községekben kocsikat és lovakat soroztak. Az én kerületemnek majdnem valamennyi községébői 100 —150 kocsit vittek el, úgy, hogy bizonyos alkalommal november első felében — hála Istennek, nem lett ugyan rá szükség, de talán jobb lett volna, ha szükség lett volna rá — Kara csöny község alatt több mint ezer kocsi gyülekezett össze, mondhatnám 4—5000 emberrel. Egyetlenegy elégedetlen szó sem hangzott azonban el, hogy miért kell elmenniök, hanem mindenki csak a legnagyobb lelkesedéssel, ódaadással, mindent félretéve teljesítette a parancsot, mert ha a honvédelem, az ország, a nemzet érdekes így kívánja, mindent készek voltak megtenni érte. Tudjuk jól, hogy a honvédelem nemcsak hazafias kötelesség, hanem mindenkinek létérdeke is. Ha a honvédelmet nem tápláljuk, nem virágoztatjuk kellően és nem hozunk érte kellő áldozatot, akkor semmit sem ér gazdasági vagy pénzügyi helyzetünk sem, mert az azonnal leromlik, mihelyt nem teljeserejű a honvédelmünk. Éppen ezért nagyon szeretnék kitérni néhány gyakorlati témára, amely elméletileg talán másképpen hangzik, de a valóságban úgy van, ahogy mondom. Amikor szeptemberben bevonultak a fegyvergyakorlatra a tényleges szolgálati ide jüket már leszolgált katonáink, a honvédelmi minisztérium a családjuknak, a feleségnek és a gyermekeknek eltartásáról segély formámban gondoskodott. Ez a rendelet nem volt kielégítő és ezért megjött a második rendelet, amely szerint a segélyt a bevonult családfenntartó nagyszülője is kapja. Ez igen helyes volt. Majd jött a harmadik rendelet, mert hiszen erre a második pótlás céljából szükség volt, amely szerint az október 6-án bevonult 31 évesekre, az 1907-beli születésűekre is vonatkozik a rendelet, azok is megkapják a segélyt, bár tényleges idejűiket töltötték a katonaságnál, de 30 évesek elmultak. Szerintem ez nagyon helyes, mert ha mi áldozatokat kívánunk hozni nemzetünk, gaz-