Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-363

Az országgyűlés képviselőházának 363. daságunk érdekében, a legfontosabb az, hogy honvédségünkről, illetőleg honvédeink hozizátartozóirói is gondoskodjunk. Ebben a rendeletben azonban még most is van egy kis hiányosság. A rendeletnek a segélyezésekre vonatkozó rész© ugyanis úgy intézkedett, hogy amikor az illető behívott egyén a fegyvergyakorlatra bevonult, iha ez «a hónap első felében, mondjuk 12-én vagy 13-án történt, akkor a

; segélyösszeget elsejétől, ha pedig a hónap második felében, például 25-én történt, akkor a hónap közepétől kapta meg. A rendelet így szólott s műkor azmán a behívottak leszereltek, szintén ugyanez a rendszer érvényesült. Ha az illető a hónap első felében, mondjuk 10-én szerelt le, akkor megkapta a segélyt egészen 15-ig, ha azonban a hónap második felében, például 17-én szerelt le, akkor már megkapja a 'hónap végéig. Ez a különbség bizonyos mértékben sé^ relmes a leszereltekre. Bár a megoldás a rendelet alapján eleméletileg kielégítő, a gyakorlatban nem kielégítő és ezért tekintettel arra, hogy éppen decemberben szereltek le ezek az emberek, nagyon helyes volna a segélyt minden esetben a hónap végéig adni azoknak a leszerelt és arra rászoruló katonáknak, akik a hónap első felében szereltek le. Igaz, hogy ebben a kérdésben a pénzügyminiszter úr érdekelve van, mégis nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy amit lehet, tegyen meg ebben a tekintetben.. Igaz, hogy talán ez egy millió pengőt jelentene, a fegyvergyakorlatra behívott emberek azonban megérdemlik, hogy egész decemberre megkapják a segélyt; megérdemlik ezt azért, mert 'hiszen decemberben, amikor leszereltek, már nem tudtak munkát találni és a legtöbbjének szűkös nyári keresetéből vagy pedig abból a kis összegből kell a tél folyamán életét tengetni, amit feleségük iés családtagjaik a segélyből megtakarítottak. A segélyt azoknak kellene csak egész decemberre kifizetni, akik teljesen nincstelenek. A rendelet úgy szólt, hogy a segélyt azok kapják, akiknek nincsen 60 pengő tiszta jövedelmük, azokra is kell azonban gondolni és azoknak is ki kell utalni az egész december havi segélyösszeget, akiknek egyáltalában nincs semmijük és akiknek legtöbbje csak bérelt házakban lakik. Nem olyan nagy kívánság ez, ha arra gondolunk, hogy éppen r most ' pár héttel ezelőtt szavazta meg a képviselőház a tisztviselők családi pótlékának f©leemelését. Ha tehát ezt megszavazta a Ház, bár ez tekintélyes összeget, több millió pengőt jelent, akkor szerintem sokkal indokoltabb azi, hogy a fegyvergyakorlatra bevonult egyének megkapják azt az egyhónapi segélyt. Nem olyan nagy kívánság ez, mégsem. kapták meg. Eljöttek hozzám húszával, ötvenével, elmentem a községházára, a városházára, majd a honvédelmi minisztérium illetékes osztályaiba. Mindenütt megértéssel találkoztam, osak egy baj volt hogy: nincs erre fedezet. Erre pedig kell fedezetet találni, erre kell fedezetnek lenni. Igaz ugyan, ihogy a rendelet szerint csak 15-ig kell kifizetni a segélyt, amint azonban a tisztviselők is kapnak decemberben karácsonyi ajándék címén segélyt, úgy ezeknek az embereknek is ki kell utalni utólag a segélyt. Előttem szólott igen t. képviselőtársam említést tett a honvédelem fejlesztéséről és arról, hogy mfyen nagy jelentősége ivan a háború küzdelmeiben annak,, ha megfelelő feekötőutaink vannak. A mi vidékünkön 1937-ben volt ülése 1939 január 19*-én, csütörtökön. 361 gyakorlat és akkor ibizony láttuk, hogy a bekötö-utak' hiánya miatt milyen nehezen közlekedtek a katonák a felszereléseikkel. A bekötőutak létesítése nemcsak nagy honvédelmi érdek, hanem egyben sok munkaalkalmat is jelent. Ha bekötő-utak létesítésével a honvédelmet kifejlesztjük, akkor a mezőgazdaság sokkal többet tud termelni, ami pedig szintén honvédelem kérdése. Nem szabad tehát elzárkózni ettől, /bármennyibe is kerül és a lehetőséghez képest a beruházási költség legnagyobb részét erre a célra kell fordítani. A beruházási költségben személy szerint is érdekelve vagyok mert hiszen, nála Istennek, én is -bekerültem abba a sorba, hogy fizethetek és kijelentem, hogy ezt örömonel fizetjük is a honvédelem fejlesztésére, üe legjobbnak tartanám, ha a bekötő-utak építésére fordítanák a beruházási költség nagy részét. A honvédelmi törvényjavaslattal kapcsolatosan még néhány gyakorlati dolgot kívánok fölvetni. A törvényjavaslat indokolása kimondja,, hogy mindenkinek ingója — sőt ha kívánatos, ingatlana is — igénybievehető a honvédelem céljaira, különösen ha azt a szükség megkívánja. A gyakorlatban most a múlt esztendőben is láttuk, mert tényleg be is következett, hogy a lovakat, amelyeket a toborzó bizottság összeválogatott, el is vitték. Habár az indokolás megmondja, hogy a hathónapos vemhes lovakat elvinni nem lehet, a gyakorlatban ez mégis megtörtént és majdnem 100— 120 kilométerről egy hét múlva küldték vissza a lovakat, amikor már igen kellemetlen változáson ment át az a szegény jószág. Arra kérném a miniszter urat, gondoskodjék a végrehajtási utasításban arról, hogy a vemhes lovakat ott a helyszínen vizsgálja meg az állatorvos , adj on erről igazolást és tessék a <vemhes lovakat visszahagyni s helyettük másikat elvinni. Ez olyan egyszerű, de helyes kívánalom, hogy nem lehetne semmi szín alatt visszautasítani. A honvédelemmel kapcsolatban áll a leventeintézmény is. A leventeintézményt mi, mezőgazdák is helyeseljük, — arra szükség van — hazafiságból, de azért is, mert tudjuk, hogy a fiatalság testnevelését előmozdítja. Legyen szabad mégis a gyakorlati életből egykét észrevételt tennem, amivel nem azt óhajtom kifejteni, hogy a leventeintézmény ellen kívánunk dolgozni, mert ha felszólalok is, azt a gazdatársadalom s mindannyiunk érdekében teszem, annál is inkább, mert otthon a kerületemben, de másfelől is több helyről felhívtak, hogy illetékes helyen tegyem szóvá a ieventeintézménnyel kapcsolatos sérelmeket. Az indokolásból azt olvassuk ki, hogy a leventék gyakorlati napját ezentúl vasárnapról átteszik hétköznapra. Ez szerintünk, mezőgazdák szerint igen hátrányos mozzanat lehet, mert habár a törvényjavaslat megfelelő szakasza — például a 9. | — kitér rá és indokolása azt mondja, hogy ez a gyakorlat négy órát vesz igénybe, a valóságban ez rendszerint fél napot szokott elvenni, sőt, ha a leventa négy-öt kilométernyi távolságból megy a gyakorlat színhelyére, akkor ez egy^ teljes, egész napot elvesz tőle. A mezőgazdaságra nézve ez óriási hátrányt jelent hétköznap, eddig ugyanis vasárnap délelőtt ment gyakorlatra a levente, vagy ha délelőtt nem mehetett, vasárnap délután ment. A gyakorlat tehát a hétnek azon a napján folyt le, amikor a mezőgazdasági munka (hátrányt nem szenvedett.