Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-363

Az országgyűlés képviselőházának 363. védelmét és megtartását ma is elsőrangú polgári kötelességnek tekintem. Alkotmányjogi felfogásom kialakulásánál nem az utóbbi ötven esztendő történetét, eseményeit, formáit, téves és helytelen beállításait tartom szem előtt. Az alkotmány mindig egy és egységes volt. A magyar állam és a magyar nemzet szempontjából az ezeréves alkotmány volt a fontos. 1935 március 4-én, azt hiszem, egy nappal a képviselőház feloszlatása előtt a nemzeti egység pártjában előadások voltak. Az egyik előadás a magyar alkotmányról és annak fejlődéséről szólt. A pártyezetőség felkérésére én voltam az egyik hozzászóló az ott elhangzott vitához. Ott egészen részletesen kifejtettem álláspontomat az alkotmányjogi kérdésekről és ez a fejtegetésem nyomtatásban is megjelent. Ma is ezt az álláspontot foglalom el, amelynek alapján ott az ezer esztendő alkotmányát tartottam szem előtt és nem ötven esztendő alkotmányát. Az a felfogásom, hogy az alkotmányhoz való ragaszkodás nem maradiság és nem vétek a nemzet ellen. A magyar alkotmány rugalmas, — ez a felfogásom — nem megmerevített, alappillérei azonban évszázadokra nyúlnak vissza. Az alkotmányra alapított, tevékenység mindig biztos alapokon nyugszik és éppen ezért előnyösnek és kívánatosnak tartom, hogy ez a javaslat az alkotmányjogi pillérekkel megerősödjék. Számolnunk kell a mai háború követelményeivel és éppen ezért akceptáltuk a javaslatnak mindazokat az intézkedéseit, amelyek előzetes intézkedések tekintetében tartalmaznak rendelkezéseket. Felfogásom szerint ezzel a ténnyel bizonyítottuk legjobban szeretetünket és ragaszkodásunkat a nadsereggel, a honvédséggel szemben és megértésünket azokkal a célokkal szemben, amelyeket a javaslat megvalósítani akar. Ha ez nem így lenne, akkor kétségtelen, hogy kifogásoltunk volna olyan intézkedéseket, amelyeket elfogadtunk. Ha bennünket nem ezek a szempontok vezetnek, kétségtelen, hogy kifogás tárgyává tettünk volna bizonyos igen széleskörű olyan intézkedéseket, amelyek a békében is alkalmazást nyernek. Minthogy én Ember Sándor t. képviselőtársam szíves jóindulatából álltam fel előbb szólásra, nem visszaélni az idővel és így nem óhajtom részletesen felsorolni azokat a szakaszokat és rendelkezéseket, amelyek errevonatkozulag a törvényjavaslatban foglaltatnak. Ha méltóztatnak megengedni, csak azokat a paragrafusokat idézem, amelyekből méltóztatnak látni, — ha utána méltóztatnak nézni — hogy igenis nagyon széles körben hozzájárultunk olyan előzetes intézkedések megtételéhez, amelyek békeidőben alkalmazandók s jaîmelyek a hadsereg háborús előkészületeinek megvalósításához szükségesek. Utalok itt a honvédelmi munkakötelezettségnek a 82. § 1. bekezdésében lefektetett eseteire, a 82. $ 2. bekezdésében meghatározott esetekre, a 90. § 1. bekezdésének és a 91. §-nak rendelkezéseire, a 96. és 97. Vokra, a 105. § 4.—6. bekezdésére s a 106.—108. f-ok intézkedéseire. Ezek nemcsak a mezőgazdasági életet, hanem az egész gazdasági életet átkarolják minden vonalon, belenyúlnak abba, s azt lehet mondani, talán teljhatalmat biztosítanak. Kérdem, elfogadtuk volna-e ezeket a szakaszokat, ha bennünket nem a szeretet és megértés szelleme vezetne? Kétségtelen, hogy alkotmányjogi biztosítékot tartalmaz a 81. § 2. bekezdése, amely a ülése Í9S9 január 19-én, csütörtökön. 353 36-os bizottság hatáskörébe utalja ezeknek a rendelkezéseknek utólagos jóváhagyását és megvitatását; mondom, ez alkotmányjogi biztosíték annak ellenére, hogy az utólagos jóváhagyás esetleges megtagadásának csak politikai következményei vannak, hiszen a végrehajtást magát nem akadályozza meg. A törvényjavaslatnak kiemelkedő jelentőségű része a kivételes hatalomról intézkedő fejezet. Ehhez nem is óhajtok hozzászólni, erre vonatkozó nézeteimet bátor voltam a bizottságban elmondani. Meggyőződésem, hogy mindannyian, akik azokat az eszményeket tartjuk szem előtt, amelyeknek bátor voltam kifejezést adni, tisztában vagyunk azzal, hogy háború idején, a háborús veszély kellős közepén egy csata dúlásában csak egy* dolog lehet fontos, hogy győzelmet arassunk. Amikor tehát arról van szó, hogy rendelkezésre bocsássuk a hadseregnek mindazt a kivételes hatalmat, amelyre szüksége van, akkor nem haboztunk azt megadni korlátlanul, de egyszersmind korlátlan felelősséggel is. Igaz, hogy ki van kötve az utólagos parlamenti ellenőrzés, ennek a parlamenti ellenőrzésnek jelentősége azonban fáit accompli után sohasem lehet olyan nagysúlyú, mint fait accompli előtt, természetes azonban másrészt, hogy fait accompli nélkül nem lehet kivételes hatalmat gyakorolni és nem lehet elérni azt a célt, amelyet bátor voltam kifejezni akkor, amikor azt mondottam, hogy a háborúban egyedül a győzelem fontos. Meg vagyok arról győződve, hogy a honvédelmi miniszter úr ezeket a felhatalmazásokat mindig csak a szükséghez képest fogja igénybe venni és felhasználni. Ezzel, t. Ház, felszólalásomnak végére is értem. Kívánom, hogy tegye ez a javaslat lehetővé, hogy amint mi mindannyian magyarnak születtünk, azok is maradhassunk; szolgálja ezt ez a törvényjavaslat is, vigye előre a nemzet ügyét és biztosítsa a nemzet fennmaradását. A törvényjavaslatot elfogadom (Helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Szeder János jegyző: Drobni Lajos! Elnök: Drobni Lajos képviselő urat illeti a szó. Drobni Lajos: T. Ház! A parlamenti szokásnak másodszor teszek eleget, amikor Lányi Márton igen t. képviselőtársam beszédébe kapcsolom bele felszólalásomat, mert az együttes bizottságban ugyancsak ő volt az, aki előttem beszélt éppúgy, mint most az általános vitában. Tény az, — nagyon jól emlékszem, eléggé szemben is állottunk egymással — hogy • akkor Lányi Márton igen t. képviselőtársam és elvbarátai erős alkotmányjogi aggályokat hangoztattak, viszont meg kell állapítanom, hogy ma már, amikor messzebb esünk az együttes bizottság tárgyalásától, tárgyilagosan látnunk kell, hogy azok az alkotmányjogi aggályok, amelyeket Lányi Márton igen t. képviselőtársam és társai az együttes bizottságban felvetettek, nem voltak olyan komolyak és lényegbevágóak, mint maguk is hitték a törvényjavaslat vitájának megkezdésekor. Talán azért is hitték, mert hiszen azon váratlan helyzetet, hogy a kormánytámogató padokból egyszerre az ellenzék padjaira kerültek, még nem szokták meg eléggé. (Lányi Márton: Szó sincs róla! — vitéz Várady László: Azóta f kitisztult a köd!) Az bizonyos, hogy a törvényjavaslaton végzett módosítások mutatják, hogy ezek az alkotmányjogi aggályok nem voltak komolyak,