Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-363

354 Az országgyűlés képviselőházának 363. idMe 1939 január 19-én, csütörtökön. nem voltak lényegbevágóak. (Lányi Márton: Nem tetszik ismerni a javaslatot most a mai formájában!) Teljes mértékben ismerem. Az együttes bizottságban bebizonyítottam, hogy szólottak hozzá a javaslathoz olyanok is, akik a törvényjavaslatot el sem olvasták. Igen t. közbeszóló képviselőtársamtól is elfogadom, hogy nem ismerem a módosított szöveget, ha ezt bebizonyítja. (Lányi Márton: Ha ezt mondja?!) Azokból az alkotmányjogi aggályokból, amelyeket Lányi Márton t. képviselőtársam és elvbarátai hangoztattak, az eredmény, amely a módosított törvényjavaslatban itt előttünk áll, az, hogy a javaslat 81. és 141. §-ának azon terminus technikusa helyett, hogy »közvetlenül érintő nemzetközi feszültség«, visszaállíttatott az 1912:LXIII. törvénycikkben foglalt körülírás, vagyis az, hogy »közvetlenül^ fenyegető háborús veszély«. Egyetlen szó a vívmány az 1912. évi törvénnyel szemben: a »közvetlenül« szó. Ha tehát az egész alkotmányjogi aggály kielégíthető volt azzal, hogy az 1912. évi, tehát a nagy világháború előtti idejétmúlt öreg törvénynek a fogalmazásával helyettesítsünk itt egy olyan szót, amely szóról most Lányi Márton igen t. képviselőtársam megállapította, hogy ezen közvetlenül érintő nemzetközi feszültség állapotában ma is benne vagyunk, akkor véleményem szerint itt komoly, lényeg bevágó, mélyértelmű alkotmányjogi aggályról nem lehetett beszélni és nem is lehetett szó. A másik, a beiktatott, az úgynevezett 33-as bizottság. Nem tudom, mi köze ehhez az alkotmányvédelemnek. Amikor a 33-as bizottságról szóló törvényjavaslatokat évenkint tárgyaljuk, éppen a rigorózus alkotmány védők álláspontja nyilatkozik meg abban, hogy a 33-as bizottság nem vonhatja el az országgyűléstől azokat a jogokat, amelyek egyedül a nemzet szuverenitását magában foglaló országgyűlést illetik meg. Mindig az az álláspont, hogy a kivételes intézkedés, a 33-as bizottság fenntartása felesleges és az alkotmányos parlamentarizmus lényegével nem egyeztethető össze. Ha évek során át ez volt a paroli, akkor most alkotmányjogi védelemnek, eredménynek feltűntetni az újabb 33-as bizottság felállítását, meglepőnek találom. Ezt én alkotmányvédelemnek, olyan eredménynek, amely ezeréves alkotmányunkat bármilyen mértékben alátámasztaná és viszont megszüntetné azt az eredeti 33-as bizottsággal kapcsolatban támasztott aggályt, hogy a 33-as bizottság léte és működése a parlamentarizmusba ütközik: nem találom. T. Ház! Az alkotmányjogi aggályok megnyilatkozásának eredménye mutatkozik a 107. §-nál, ez azonban az ipari vállalatok részére állít fel előnyöket, tehát nem alkotmány, hanem lényegileg vagyonvédelem az' a siker, amelyet a törvényjavaslat módosított szövege megállapít. Hogy ennek megint mi köze az alkotmányhoz, azt én megérteni nem tudom, pedig éppen olyan jogász vagyok, mint Lányi Márton igen t. képviselőtársaim. Sokkal helyesebb lett volna, hogy ha alkotmányjogi aggályaik voltak, megoldották volna ezt a kérdést, melyet éppen azért hagytak ki a törvényből, mert kényes, nehéz kérdés, és pedig a 17. §-t. Mert meg kell állapítanom, hogy a törvényjavaslat 235 szakaszából egyedül a 17. § az egyetlenegy tisztán és kizárólag magyar probléma, amelyet a törvényhozásnak, különösen ha alkotmányos szempontok védelme látszott szerepet a Ház egyes tagjainál, feltétlenül meg kellett volna oldania, nem pedig elkerülnie. A bizottságban erre vonatkozólag kifejtettem álláspontomat. Álláspontom most is változatlanul ugyanaz, de feleslegesnek tartom ismételni. Ha a parlament tagjai alkotmányjogi aggályaikat nem azzal elégítik ki, hogy parlamentáris úton keressenek megoldásit, ezzel^ egyrészt alkotmányjogi aggályaik gyengeségét, másrészt magának a parlamentnek gyöngeségét is bizonyítják, mert lehetetlenség, hogy a parlament a nehéz és kényes kérdések elől kitérjen. Mélyen t. Ház! Nagyon jól tudjuk, hogy egyik oka annak, hogy ma, 1939-ben a legsúlyosabb gazdasági és szociális problémák megoldatlanságának állapotában vagyunk, az az alkotmányjogi és közjogi harc volt, amelv úgyszólván évtizedeiket vett igénybe meddőén a nemzet életéből, (vitéz Somogyváry Gyula: Ù-gy van! "Ügy van! Nagyon szomorú volt!) Ha az 1867:XIII. és az 1868:XLI te. és a békebeli törvényhozásnak ezeket követő számtalan alapvető törvénye ellenére is a tisztán, világosan és határozottan nem rendezett katonai kérdésekkel kancsolato&an nézeteltérés, sot konfliktus támadt az ország koronás királya és a nemzet között a múltban, akkor a legtermészetesebb, hogy nem szabad nyitvahagyni a lehetőséget erre ma. amikor minden erő egységes összevonása szükséges, hogy először is megdönthetetlenül megvethessük lábunkat ezen a földön, másodszor pedig, hogy megvalósíthassuk teljességükben nemzeti aspirációinkat. Helytelen nyitottan hagyni kérdéseket, amelyek ellentétre vezethetnek. Előbb hangzott el itt közbeszólás, hogy amikor a nemzeti hadsereg kialakulásáról volt szó, hogy egy időben Budapesten is folytak a nemzeti hadsereg egves részeinek felállításával kapcsolatos munkálatok. A történeti tény megállapítását oélzó megjegyzésre azt mondották, hogy nem kell erről beszélni, ez kényes téma. En úgy fogom fel a szólásszabadságot és a parlamentarizmust, hogy kötelesség a legkényesebb kérdésekről is nyiltan beszélni. A szólásszabadság nem arra vonatkozik, hogy pikantériákat, pletykákat, sületlenségeket és a nemzet élete szempontjából abszolúte nem fontos olyan témákat hozzunk a parlament elé, amilyenek sokszor az interpellációkban is kifejezésre iratnak, hanem hogy a nemzet alapvető kérdéseiben éljünk a szólásszabadsággal. (Ügv van! jobbfelől.) T. Ház! Azok az aggályok, amelyekről az előbb Lányi Márton képviselőtársunk beszélt, eszembe juttatják hogy ezen nagyon könnyen kielégíthető és hogy a törvényen lényegileg semmit sem változtató úgynevezett alkotmányos módosítások mellett lehetett volna találni a 17. $-on kívül egyéb fontosabb kérdéseket is. A törvényjavaslatban nem találom kielégítőnek a 79. §-t, a családisegélyre vonatkozólag. Nem vagyok németimádó, de amikor a magyar honvédelemről szóló javaslattal foglalkoztam, előbb áttanulmányoztam úgy a német, mint az olasz, a francia stb, modern honvédelmi ós nemzetmozgósítási törvényeket. A német honvédelmi törvényben a nemzeti szocializmus nem azt az álláspontot teszi magáévá, amelyet a 79. § kifejezésre juttat, — hogy tudniillik csak a nos és gyermekes hadköteleseket részesíti segélyben — hanem megállapít egy második kategóriát is: nemcsak a feleség és a gyermek részére jár segély, hanem jár segély abban az esetben is, ha a hadbavonult már fél év óta valóban eltartotta elvált fele-