Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-363

'A? országgyűlés képviselőházának 3$ê. eddig az életkorig menjünk el. Egészen őszintén : a 60 és 70 éves életkor, különösen ha szembeállítjuk a németeknél lévő 55 és 65 éves életkorral, egy kicsit sok, de kis ország vagyunk, minden emberre szükség lehet, tehát a törvénynek magában kell foglalnia ezt is, nehogy akkor kelljen törvénybeiktatni vagy a törvényen túlmenni, amikor azt a végszükség kívánja. Azt hiszem, ebben a tekintetben egy véleményen vagyunk a honvédelmi miniszter úrral. A légvédelemről is szeretnék pár szót szólni. A légvédelem szervezésének elgondolása teljesen helyes, amennyiben egészen a házak kapujáig a közület, a közigazgatás végzi a légvédelmet, a házak kapujától, az épületeken belül pedig a háztulajdonosok. Vannak azonban itt súrlódási felületek, vannak hatásköri összeütközések, különösen ott, ahol anyagiakról van szó és ezért én arra kérném a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni; ha például kiképzésről van szó és téli időben a tantermek fűtéséről kell gondoskodni, akkor a Légoltalmi Liga a közigazgatásra, a közigazgatás pedig a Légoltalmi Ligára hárítja azt és a vége az, hogy azok az ambiciózus és lelkes emberek, akik elmentek ezekre a tanfolyamokra, ott didereghetnek hideg szobákban. A házak légoltalmi Őrségére nézve a törvény szintén tartalmaz előírásokat, de nincs semmi szankció, amellyel fel lehetne lépni az illetőkkel szembem A közigazgatás nem törődik azzal, ami a házon belül van, a háziúrnak pedig a lakókkal szemben nincs semmiféle szankciója. Itt még erősen bele kell nyúlni és én teljes mértékben átérzem azt, hogy ez egy olyan berendezkedés, amely csak rövid idővel, egy vagy két esztendővel ezelőtt indult el és még nem hatolt le a legapróbb részletekig. Én kérem a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék itt erős nyomást gyakorolni katonai részről, mert úgy a közigazgatás, mint a háztulajdonosok és a Légoltalmi Liga iSj miután nem fenyeget bennünket semmi veszély és nyugalmas, békés időket élünk, ezzel a kérdéssel vajmi keveset foglalkoznak. (Gr. Apponyi György: Békében kell ezzel foglalkoznunk!) És ha szabad felvetnem ezt a kérdést, különösen a nagyvárosokat illetőleg, méltóztassék azzal a gondolattal foglalkozni, hogy külön egy közeget, egy magasabb rangú tisztet kellene mégbízni, akinek más dolga ne legyen, mint a nagyvárosok légvédelmét az egyes katonai közegeken keresztül ellenőrizni és ezekre nyomást gyakorolni. A jelenlegi törvényjavaslat nem írja elő sem. a létszámot, sem pedig a szervezés különböző módozatait, úgy, amint azt az 1868-as és az 1912-es honvédelmi törvények előírták. En ezt nagyon jónak és helyesnek találom azért, mert a mai viszonyok között és az elkövetkezendő időkben a szervezésnek elasztikusnak kell lennie és a honvédelmi miniszternek és a hadvezetőségnek kezét nem szabad egy törvénynek megkötnie a szervezés terén. Méltóztassanak megengedni, hogy egypár szót szóljak a régi 17. §-hoz, amelyet töröltek. Ez azonban olyan kérdés, amelyet érzésem szerint törvényben kellett volna és kellene szabá-; lyozni. Ez a kérdés a vezérkar főnökének helyzete. A régi honvédségben nem volt honvédvezérkar és nem volt honvédvezérkari főnök sem. Én jónak, szükségesnek, hasznosnak tartanám, ha a vezérkar főnökének állása, hatásköre, ténykedése ebben a törvényben leniie ülése 1939 január 19-én, csütörtökön. 34Ô precízen lefektetve, nem a mostani idők, hanem a később elkövetkező idők miatt, mert ki tudja, hogy ez a kérdés milyen vitákra és meditációkra fog még majd alkalmat adni. Végül még egy kérdéssel akarok foglalkozni, amely nemcsak a hadsereg szempontjából bír igen nagy jelentőséggel, hanem az egész ország lakosságát és annak közvéleményét érdekli. A hadsereg, vagy mondjuk talán inkább a tisztikar politizálásáról szeretnék egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!} A tisztikar minden időben érdeklődött a politika iránt, nem annyira a napi és pártpolitika iránt, mint inkább a nagy világpolitika iránt és azon belül foglalkozott az ország általános politikájának fejlődésével, berendezkedésével, életével, vezetésével, de soha ő maga semmiféleképpen nem vett részt sen direkte, sem indirekte az országpolitikai, főleg pedig pártpolitikai életében. (Helyeslés.) Ha visszagondolok fiatal tisztkoromra, amikor Bécsben a hadiiskolán voltam, megelevenedik előttem az az idő, amikor Tisza István idejében itt Magyarországon folytak az erős parlamenti pártharcok és politikai harcok. Akkor mi magyarok osztrák bajtársainkkal olyan erős politikai harcokat vívtunk és olyan politikai vitatkozásokat folytattunk, hogy az beillett volna parlamenti vitának is, de akkor nem gondolt és nem is mert volna gondolni senki arra, hogy a tisztikar politizál, vagy hogy személyét illetőleg a politikában valamely irányban is direkte vagy indirekte részt vesz. Vagy ha visszagondolok a Fejéryáry-kormány idejére, amikor a darabont főispánokat beiktatták, akkor nekem, mint fiatal vezérkari tisztnek, Szegeden látnom kellett a dolgokat, mert hiszen karhatalmakat rendeltünk ki és asszisztáltunk <— hogy új fejezzem ki magamat — ezeknél az installációknál, akkor is, mi tudtuk miről van szó, foglalkoztunk ezekkel a dolgokkal, láttuk, hogyan alakul az ország helyzete, de semmi körülmények között és semilyen irányban sem akartunk a politikában résztvenni, nem is vettünk részt, még nem is gondoltunk arra, hogy mi a politikába egyáltalában beavatkozhattunk volna, vagy nem tudom milyen módon még csak jelét is adtuk volna, hogy be akarunk avatkozni, nem is beszélve arról, hogy egy párt politikájával foglalkoztunk volna. Ez azért volt, mert mindannyian át voltunk itatva attól az érzéstől és tudattól, hogy nekünk katonáknak minden párton és^ politikán felül az államhatalom megbizható eszközének kell lennünk és maradnunk (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és hogy nekünk kötelességünk lehet az országon belül a rend fenntartása, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a rend fenntartásánál pedig nem lehet reánk nézve mérvadó más, mint az eskü, a hűség és az államfő iránti feltétlen engedelmesség. {Ügy van! TJgy van! — Taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — vitéz Ujfalussy Gábor: Ügy kell lennie!) Ezzel magyarázható, hogy a forradalom után a Károlyi-kormány alatt a tisztek legnagyobb része a helyén maradt és szolgálta azt a régimet is, annak ellenére, hogy alig volt tiszt, akinek a lelke, a szíve, a teste, de rejtett gondolata is egyetértett azzal a rendszerrel, (Ügy van! Ügy van!) de a tiszt esküt tett és esküjéhez híven mindentől függetlenül szolgálta azt az időt is és végrehajtotta az abban az időben kiadott rendelkezéseket. Lehetnek és talán voltak is a közelmúltban \ olyan jelenségek, amelyek azt mutatták, hogy a tisztikar politikával foglalkozik és ez indí55*