Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. csületes, tisztességes béréről, hogy különösen azok a munkáscsaládok, ahol 4—5—6—8—10 gyermek van, abból a munkabérből becsületesen tudják ellátni gyermeknevelési kötelességüket is. Mi ezt a törvényjavaslatot a kisgazda-párt részéről megszavazzuk. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel kapcsolatban legyen szabad néhány általános elvi kijelentést tennem. A mi pártunkat a Ház elé kerülő törvényjavaslatok kérdésében eddig sem befolyásolták és most sem befolyásolják pártpolitikai szempontok. Soha neon néztük taktikai szempontból itt a Házban ezeket a kérdéseket. Követjük azt a hagyományt, amelyet pártunk néhai vezére, Graal Gaston hagyott reánk, aki olykor élesen szembenállott az egymást váltogató kormányokkal, de aki minden javaslatot tárgyi szem- ponthói bírált meg s elfogadta azokat, amelyekéi tárgyilag egyetértett. Természetes dolog, hogy a szabad és objektív bírálat jogát nemcsak hogy fel nem adjuk, de érinteni sem engedjük. A bírálatban azonban bennünket a nemzeti közérdek 'szempontja vezet és az a felelősség, amellyel ezeknek a mai súlyos időknek mindnyájan tartozunk. Ha ezt a felelősseget mélyen átérzi a parlament bármelyik tagja, könnyű számára az állásfoglalás. Sem népszerűségi szempontok, sem a kormányzattal való viszony kérdése többé n&m érinthetik ezt az állásfoglalást. De általánosságban még két dolgot kell megemlítenem. A közvéleményben bizonyos oldalról elterjesztett hangulattal szemben meg kell állapítanom itt, a t. Ház előtt azt, hogy a törvényhozás sem nem akadálya, sem nem hátráltatója annak a reformmunkának, amelyet a nemzeti közösség érdekében sürgősen el kell végezni, (Farkas István: Sőt! — Malasits Géza: Hajtóereje!) nem akadálya sem tárgyilag, sem időbelileg. Én számtalan komoly javaslat tárgyalása közben, de különösen a bizottsági tárgyalások alatt megállapítom azt, hogy a nagy nemzeti' reformok' kérdésében egyetért ennek a Háznak a többsége (Ügy van! Ügy van!) és időbelileg sem gátoljuk a kormányt. Mi hajlandók vagyunk itt az ellenzéken, de meg vagyok róla győződve, a többségi párt részéről is, megfeszített munkára az ország érdekében. (Rupert Rezső: Ma már két javaslatot letárgyaltunk!) Csak egy dolog a szükséges, (Propper Sándor: Ma már ez a harmadik javaslat, amelyet tárgyalunk!) hogy a kormány és a minisztériumok törvényelőkészítő osztályai bírják azt a tempót, amelyet a parlament készséggel és nyugodt lelkiismerettel vállal magára. (Farkas István: Egész nyáron tárgyalhattunk volna! — vitéz Várady László: Volt egy kis Felvidék is közben! Destrukció ezt mondani! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ezt ne tessék elfelejteni! — Malasits Géza: Nagyobb destrukció azt mondani, hogy a képviselőház hátráltatja a javaslatok megszavazását! — Zaj. — Rupert Rezső: A házszabályrevíziót ezzel indokolják! — Malasits Géza: Nem mi követeltük a házszabályrevíziót! — Ellenmondás jobbfelől. — Farkas István: Az önök miniszterelnöke követelte!) Azért kell megállapítanom ezt a tényt, mert ismétlem, a magyar közvéleményben hallatszanak ma is hangok, mintha a parlament és a parlamentáris kormányzás rendszere legalább is hátráltatná a reformok elintézését. T. Képviselőház! Ezeknek a javaslatoknak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 1938 december 13-án, kedden. 25 bizottsági tárgyalása, de itt a plénumbah folyó tárgyalása is világosan megmutat egy tényt: azt, hogy a parlamentáris kormányzás és a partamenti úton való törvényalkotás mégis csak tökéletesebb, mint a rendeletekkel való elintézés Ü ezeknek a kérdéseknek. {Ugy van! ügy van!) Azt hiszem, nem sértem meg az igen t. miniszter urat és a kormány egyik tagját sem, ha megállapítom, hogy például ezeken a törvényjavaslatodon is komoly és közérdekű változtatásokat hozott létre a bizottság. Ha ez a törvényjavaslat, amely most tárgyalás alatt van, például rendeleti úton születik meg a minisztériumban, többek között kimaradtak volna belőle a lelkészek és olyan rétegek, amelyek bizottsági tárgyalás után mégis csak belejutottak. (Zaj jobbfelől.) Tudom, hogy az igen t. miniszter úrnak szándéka volt ezeket a rétegeket felvenni, de a törvényjavaslat most mégis csak így jelent meg, ha pedig rendeletként adták volna ki, csak ígéret történt volna a kihagyottak számára egy későbbi rendezés tekintetében. T. Képviselőház! Ha komoly munka folyik itt a parlamentben, én soha nem féltem, apró kedélyeskedésektől és incidensektől, eltekintve, . a parlament békés atmoszféráját... (Friedrich István: Sok is a békesség. — Derültség.) olyan áldott békesség uralkodik itt közöttünk komoly kérdésekben, mintha csak egy párthoz tartoznánk. (Farkas István: Karácsonyi hangulat! — Friedrich István: Ez a szeretet! Senki sem tudja, hogy hova tartozik. — Derültség.) Magáról a javaslatról szólva, bizonyos elismerést kell nyilvánítanom a t. kormányzat iránt azért, hogy áttört egy eddig majdnem áttörhetetlennek látszó államigazgatási gyakorlatot és a nem állami szolgálatban álló köz tisztviselőkkel való elbánást egy lépéssel közelebb juttatta az egyenlőséghez. A nem állami tanítók, de a lelkipásztorok is, végeznek nagy közfeladatokat a maguk egyházi szolgálatán kívül és bizonyos tekintetben mégis mostoha gyermekei az államnak. Ezeknek a rétegeknek, a lelkészeknek és a tanítóknak az egyenlőség elérése érdekében még számos kérésük, mondhatnám azt is, követelésük van a maguk jól elvégzett munkája után. A következő hetekben ezekben a kérdésekben az illetékes miniszter urakat meg fogom kérdezni jövendő szándékaik felől. Ezzel a javaslattal kapcsolatban feltmerül az egészségügyi szolgálatunk egész rendszerének kérdése is. Itt elsősorban kell megemlékeznem a faluról, amelyről ezeknél a javaslatoknál még nem hallottunk semmit. (Egy hang balfelől: Ez a legfontosabb!) Minden héten kint vagyok a vidéken és elmondhatom itt a pénzügyminiszter úrnak, hogy az elmúlt hetekben az országban olyan közhangulat lett úrrá, amely bizonyosra vette a sürgős és gyors reformokat azoknak a néprétegeknek érdekében, amelyekről eddig még. szó nem esett. (Zaj balfelől. — Felkiáltások balfelől: Hol vannak ezek a reformok? — vitéz Benárd Ágost: Hát ez mi"? — Dinnyés Lajos: A földreform hol van°í —• Friedrich István: Baj lesz ezzel is! — Br.Berg Miksa: Annak kellene először jönnie! — Gaal Olivér: Tessék először a földreformot hozni! — Friedrich István: Csodás forradalomról volt szó! A kassai vonaton megbeszélték! Majd elmondom, hogyan buktatták meg Imrédyt! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem bukott meg! — Friedrich István: Nahát, 6