Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

26 Az országgyűlés képviselőházának Sí egy kicsit megbukott! Aztán visszajött. Ott voltak mind a nemzettestvérek. — vitéz Várady László: Intim Friedrich Pista bácsi! — Zaj. — Elnök csenget.) Mivel a reformok sorrendi kérdésében én a miniszterelnök úrhoz interpellációt jegyeztem be, (Zaj. — Friedrich István: Egy kicsit megbukott!—vitéz Benárd Ágost: Nem ártott meg, hála Istennek! — vitéz Várady László: Ha megbukott volna, Beiig Maxi omár itt fiem ülne, mert új választás lett volna!) Olyan nagy élvezettel nézem a miniszter úr és az ellenzék összebékélését az én beszédem során, hogy nyugodtan várok beszédem folytatására. Mivel a reformok sorrendiségének kérdésében én a miniszterelnök urat interpellációban meg fogom kérdezni, erről a kérdésről ma nem akarok bővebben beszélni, de ezzel a javaslattal kapcsolatban is nagyon komolyan fel lehetne vetni a sorrendiség kérdését. Hiszen azok a rétegek, amelyekről gondoskodunk, a szociális ellátottság, a megélhetés szempontjából mégis mérhetetlenül magasabb szinten vannak, mint például az a mezőgazdasági munkásság, a törpebirtokosság, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek szociális, egészségügyi ellátása teljességgel meg; oldatlan. Pedig széles néprétegek biológiai gondozása nemcsak nemzeti érdek, hanem szorosan vett honvédelmi kérdés is. (Ügy van! balfelől.) Nemsokára tárgyalni fogjuk a honvédelmi törvényjavaslatot. A honvédelem szempontjából mégis csak legfontosabb kérdés minden anyagi és technikai felszerelésen túl az ember kérdése és nekünk nagyon komolyan hangsúlyoznunk kell: hogyha a honvédelmet nemzetvédelemmé akarjuk kiszélesíteni, akkor elsősorban azokról a rétegekről kell minden tekintetben gondoskodnunk, amelyek a magyar honvédségnek legdrágább és legszentebb anyagát adják, (vitéz Várady László: Ezért hozzuk a honvédelmi törvényt! — Felkiáltások balfelől: Ez nem elég! — Dulin Jenő: Az alapot is meg kell hozzá adni!) Éppen azért, mert széles néprétegek kell, hogy ebben a Házban a pénzügyminiszter úr részéről komoly megnyugtatást kapjanak, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban határozati javaslatot terjesztek a Ház elé, amelyet legyen szabad felolvasnom. Az Országos Tisztviselői Betegápolási Alap szolgáltatásainak igényjogosultjai körének kiterjesztéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban tisztelettel indítványozom (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy terjesszen a kormány 30 napon belül törvényjavaslatot a Ház elé a földmunkásság, továbbá a törpebirtokosok (50 korona kataszteri tiszta jövedelemig) és a családi háztulajdonnal rendelkező lakosság egészségügyi biztosításáról és ellátásáról és esetleges kórházi költségeinek átvállalásáról. Eendelkezzék a törvényjavaslat e srétegeknól az eddig fennálló kórházi költségtartozások törléséről is.« (Helyeslés és taps balfelől.) Megismétlem, ezt a határozati javaslatot azzal a célzattal terjesztem a t. Ház elé, hogy ezek a rétegek, amelyek a mostani országos közhangulatban már türelmetlenül várják az intézkedéseket, amelyekben őróluk is gondoskodás történik, kapjanak innen a Házból komoly és illetékes megnyugtatást abban a tekintetben, hogy őrájuk is hamarosan sor kerül. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: De nem én vagyok illetékes.) Tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, de kérem a >2. ülése 1933 december 13-án, kedden. i parlament minden egyes tagját és pártját is, hogy ebben a kérdésben tanúsítsuk azt a becsületes magyar r nemzeti egyetértést, amelyre feltétlenül szükség van a nagy magyar néprétegek megnyugtatása és sorsuk megjavítása érdekében. A kórházi költségek kérdését azért vettem ezeknél a rétegeknél hangsúlyozottan a határozati javaslatomba, mert megdöbbentő és szomorú tapasztalataim vannak (Ügy van! Ügy van! balfelől.) abban a tekintetben, hogy szegény kis törpebirtokosok vagy falusi házzal rendelkező szegény emberek nem tudnak, nem mernek kórházba menni, amikor szükségük volna rá. (Ügy van! Ügy van! balfelől ) Nagyon sok ember inkább a halált választja, de nem akarja megterhelni azt a törpebirtokot, amelyből gyermekeinek és unokáinak meg kell ékiiök. (Gaal Olivér: Erre tessék pénzt előteremteni, miniszter úr! Ez a legfontosabb probléma!) Igaz, hogy a behajtás kérdésében az állam humánusan jár el, mert a megbetegedett ember életében ezeket a költségeket nem hajtja be, mindössze rátábláztatja arra a kis ingatlanra, de méltóztassék ezeknél a szegény falusi családoknál megjelenni egy haláleset alkalmával, amikor tudomásukra jut, hogy azt a nyomorúságos kis ingatlant micsoda kór

1 házi költségek terhelik, amelyek be vannak kebelezve, úgyhogy azt az ingatlant sem eladni nem lehet, sem semmit vele kezdeni nem lehet addig, amíg ezek a kórházi költségek nincsenek kifizetve. T. Képviselőház! Méltóztassék elhinni nekem azt, hogy mindezekben a kérdésekben belőlem az igazi magyar fajszeretet lelke szól (Eckhardt Tibor: Ez a fajvédelem! — Ügy van! balfelől.) és az a felelősség, amelyet magamban hordozok fajtámért és ennék az országnak jövendőjéért. (Felkiáltások jobb felől: Mi is! — Felkiáltások a baloldalon: Akkor meg kell csinálni! — Friedrich István: Csodás forradalom! — Dinnyés Lajos: Es a kormány marad tovább!— Derültség.) Amikor kijelentem azt, bogy pártunk ezt a törvényjavaslatot elismeréssel megszavazza, tisztelettel kérem a kormányzatot, kérem a parlament minden egyes pártját, hogy beterjesztett határozati javaslatomhoz ezeknek a széles nagy néprétegeknek érdekében hozzájárulni méltóztassanak. (Helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik Esztergályos János képviselő' úr. Esztergályos János: T. Képviselőház! Amikor röviden felszólalok, kijelentem, hogy a magam részéről is elfogadom ezt a javaslatot. Ha ennek ellenére mégis kifogásokat emelek, ezt azért teszem, — amikónt már ma délelőtt egy-két közbeszólásomban jeleztem — mert azt látom ezeknél a ma délelőtt letárgyalt javaslatoknál is, hogy a kormány részéről sajtóján és gyűlésein át az egész országban hangoztatott, de itt a Házban is elhangzott ígéretek, beszédek és a valóság között óriási nagy különbség van. A miniszterelnök úr, a többi miniszter urak és azok a túlsó oldalon ülő képviselőtársaim is, akik eddig felszólaltak, nem mulasztják el a népies és szociális politika erős kidomborítását és hangoztatását. Ha azután keresem ezeknek a hangoztatott ígéreteknek a teljesítését, azt kell látnom, hogy az ígéreteknek csak százalékban alig-alig kifejezhető része valósul meg és ölt testet. Ezeknél a ma délelőtt tárgyalt javaslatokI „nál is azt lehet mondani, hogy vajúdtak a