Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-363

Az országgyűlés képviselőházának SÓS. akik korra való tekintet nélkül siettek az első toborzott hadsereg zászlai alá. (vitéz Somogyváry Gyula: így van! — Élénk éljenzés.) Ebben az időben jelent meg Szegeden az akkori fővezér, jelenlegi kormányzó mrunk ő főméltósága, (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) aki köré gyülekezett az ottlévő kicsiny sereg. Ettől az időponttól kezdve ő volt a gyupont, ő volt a vezérlő csillag, a fix pont, ő vette át a honvédség szervezését és irányítását. De amilyen örömünk volt, amikor az ő kezébe került a honvédség szervezése és vezetése, éppen olyan szomorúak voltak azok az idők, amik következtek. Napról napra éreznünk kellett a francia megszállás alatt a megaláz ásókat, amelyeknek folytatását éreztük később is az antant ellenőrzésnél. Tudom, hogy Budapesten és az ország többi részében a kommunista uralom alá került tisztek és legénység sokat szenvedtek, de méltóztassanak elhinni, hogy azt a sok megalázást, azt a sok szenvedést, amit nekünk Szegeden a francia megszállás alatt a francia megszálló csapatoktól napról napra el kellett szenvednünk, nehéz volna szavakkal visszaadni és nehéz volna elfelejteni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Friedrich István: A román megszállás sem volt mulatságos itt Budapesten! Budapesten is volt valami 4 hónapon keresztül, nemcsak Szegeden. Ez történelmi igazság, uraim!) Ezt nem vonom, kétségbe. (Friedrich István: Ne tessék elfelejteni, volt Budapesten is valami! — vitéz Kő József: NyugatMagyarországon is! — Friedrich István: Ott is! — Dulin Jenő: Sajnos, sok helyen volt! — Friedrich István: Kötelességem volt már egyszer elmondani ezt itt!) Kedves Friedrich képviselőtársam, én is hangsúlyoztam azt, de én most a honvédség fejlődéséről és történelméről beszélek és amikor a budapestiek román megszállás alatt szenvedtek, akkor itt nem volt honvédség. (Friedrich István: Volt honvédelmi minisztérium, volt karhatalom, minden vonalon folyt a szervezés s amikor bevonult a nemzeti hadsereg, teljesen kész állapot volt itt!) Nem óhajtok vitába szállni. (Kölcsey István: Ne beszéljünk erről! — Friedrich István: Történelmi tények ezek! — Kölcsey István: Ne beszéljünk ezekről a dolgokról! — Friedrich István: Jól van, ne beszéljünk!) Méltóztassék talán megengedni, hogy most én beszéljek. (Derültség. — Halljuk! Halljuk!) Talán érdekes lesz, ha itt a Ház előtt elmondok egy esetet, amely a magyar elszántságot, a magyar vitézséget s a magyar snájdigságot jellemzi. A francia megszállás alatt egy kis kávéházba, ahová katonák jártak, kb. 120 francia — vegyesen színes és fehér francia katona — tért be és ott talált körülbelül 7 vagy 8 magyar tüzért. Nézeteltérés támadt közöttük és a 7 vagy 8 magyar tüzér a 120 franciát tisztán oldalfegyvere szíjával kiverte a kávéházból. (Éljenzés. — vitéz Somogyváry Gyula: Hátha még csehek lettek volna! — Derültség.) Amikor másnap a francia parancsnokság a magyar parancsnokságot ezért kérdőre vonta és azt kívánta, hogy a legénységet adjuk ki, ez a 8 tüzér átszökött a határon Félegyházára. A franciák ezután azt követelték, hogy szolgáltassuk ki az ütegparancsnokot. Erre az ütegparancsnok is átszökött Félegyházára. Azt követelték ezután, hogy adjuk ki az őrmestert, de az őrmester is átszökött Félegyházára. Amikor a franciák ezt nem tudták megérteni s azt kérdezték, hogy milyen fegyelem ez, akkor közöltük velük, hogy a magyar katona semmi körülmények között nem akar francia fogságba KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 1939 január 19-én, csütörtökön. 347 jutni, mert fél attól a bánásmódtól, amelyet a franciák az ő foglyaikkal szemben alkalmaznak. A francia parancsnok erre elállt a kiadatástól s egyedüli kérése csak az volt, hogy a francia hadsereg reputációja érdekében hirdessük ki az egész legénység és a tisztikar előtt, hogy ők foglyaikkal mindig nagyon jól bántak. (Zsitvay Tibor: Fekete kolostor!) Ezután az időszak után következett a honvédségnek, illetve az akkori nemzeti hadseregnek a Dunán való átkelése és Budapestre való bevonulása. A történelem megörökítette ezt a bravúros cselekedetet. Valóban ilyen rövid idő alatt nem volt könnyű feladat azzal a rögtönzött hadsereggel végrehajtani azt a nehéz műveletet, hogy Szegedről elindulva, a román ée a szerb demarkációs vonal között átkeljünk a Dunán. És mégis játszi könnyedséggel hajtotta végre az akkori toborzott, de lelkes katonákból és tisztekből álló hadsereg ezt a műveletet. (Éljenzés.) Ezután az időszak után következett a gyászos Trianon. Trianon után mérhetetlen nagy szomorúság és lehangoltság vett erőt a honvédségen, de rövid idő alatt rájött arra, hogy nincs értelme a szomorkodásnak s fokozott erővel "látott hozzá a szervezéshez és a fegyelem megerősítéséhez, úgyhogy a trianoni békeszerződés után rövid idővel, amikor a kormányzó úr őfőméltósága/ első alkalommal Szegeden megjelent, a mai viszonyokhoz mérten. ha szabad úgy kifejeznem magamat, nagyon rongyos, bizony gyöngén felszerelt helyőrség vonult ki előtte. Demi, akik láttuk, hogy Szegeden milyen volt a világhírű és a világháborút győztesen megnyert francia hadsereg az ő kiváló fölszerelésével és ruhájával és milyen volt a magatartása annak a kis, — ha szabad ágy kifejeznem magamat — akkor még csak összeverődött honvédségünk, büszkék voltunk rájuk, bár mi csak a franciáktól vásárolt sávoly ruhákban vonulhattunk ki, mert akkor még egyebe nem volt a honvédségnek, de a fegyelme, magatartása, fellépése százszor különb. Ezután következett a honvédségnek egy nagyon szomorú és gyászos időszaka. Itt csatlakozom Somogyváry képviselő úrnak az előbb elmondott nagyon szép beszédéhez, amelyben vázolta, hogy Magyarországon milyen szenvedéseken mentünk keresztül és hogy honvédségünk is mi mindenen ment keresztül. Ez volt az antantellenőrzés időszaka. Azt, hogy nekünk akkori katonáknak s bajtársainknak — a tisztikarnak és altisztikarnak — az antantellenőrzés alatt mennyi megaláztatáson, menynyi gyanúsításon kellett keresztülmenni, nem lehet leírni. És milyen szép és megható volt, ahogyan az az egyszerű katonának bevonult parasztgyerek viselkedett, amikor az antant ellenőrzőbizottságok megjelentek. Átérezve, hogy miről van szó, hogy az antant tisztek gyanúsító kérdést tettek fel neki, az az egyszerű parasztlegény kikérte magának, hogy az ő szavában valaki is kételkedjék. Szomorú volt a tisztikarnak és a honvédségnek helyzete, mert a katona nagy lelki tusákon és szenvedéseken ment keresztül akkor isj amikor látta, hogy a győztes hatalmak hadseregei hogyan fejlődnek, milyen modern fölszereléssel látják el azokat, míg nálunk itt állt a kis magyar hadsereg nemcsak létszámában korlátozva, de korlátozva a modern fejlődés minden irányában is, erős idegen ellenőrzés alatt. Nem volt szabad a honvédségnek semmit beszereznie, semmivel sem fölszerelnie magát és mégis ! ugyanazt a kiképzési fokot kellett mindenféle 55-