Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 302, a Bach-korszak sem kellett, pedig az. valamelyes szabadság rendje volt a inai diktatúrákkal szemben! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Van ezenkívül a m. kir. kormánynak egy másik >tagja is, aki politikai egyenletet állított fel a közelmúltban és ez Jaross tárcanélküli miniszter úr. Jaross miniszter úr azt mondotta, hogy liberalizmus egyenlő demokrácia, demokrácia egyenlő parlament, parlament egyenlő fecsegés. (Rupert Rezső: Minek van itt? — Zaj a jobboldalon. — Rupert Rezső: Ezt a Rőserben tanulta! — Malasits Géza: Ilyet a Rőser-ben tanultak a történelmi órákon. — Zaj. — Elnök csenget.) En azzal kezdtem, hogy nem szeretnék vihart csinálni (Felkiáltások a jobboldalon: Ugyan! Ugyan!) és tisztelettel kérem a Ház minden egyes tagját, hogy ebben az igyekezetemben segítsen nekem, legyen velem szolidáris; én tárgyilagos vagyok, az> elhangzott kijelentéseket híven reprodukálom és azt hiszem, hogy ez minimális joga a magyar képviselőház bármely tagjának, szíveskedjenek tehát ezt nyugalommal végighallgatni. En, t. Ház» ehhez, az egyenlethez még egy mondatot hozzáfűzök, mert ez így nem Iteljes: aki fecseg, az fecseg akkor is, ha a parlamentben beszél, fecseg akkor is, ha a dobogón beszél, aki pedig nem fecseg, hanem komoly 'mondanivalója van, az nem fecseg itt bent, de legkevésbbé fecseg kint a dobogón, (vitéz Somogyváry Gyula: Aláírom!) így már az egyenlet igaz és egészen más. De ugyanilyen szimptóma az is, 'amikor a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a tekintély és a szabadság elvei közül ma a tekintélyt kell nagyobb mértékben, nagyobb dózisokban adagolni. Ilyen kijelentés az is, amelynek az élét ugyan korábban, Dulin Jenő igen t. képviselőtársamnak adott válaszában a miniszterelnök úr már letompította, hogy ő nem törődik a parlamenti aritmetikával. Az, a, magyarázat, amelyet a miniszterelnök úr itt adott, teljesen korrekt, én azt elfogadom. Hozzá kell azonban fűznöm, hogy az ország nagyközönsége nem így értette és nem is érthette így ezt a kijelentést, (vitéz Somogyváry Gyula: Mindenki így értette!) Ezt a kijelentést magyarázat nélkül csak úgy lehet érteni, hogy a miniszterelnök úr nem törődik azzal, hogy többsége van-e itt a Háziban,, vagy nincs többsége ő megy a maga útján előre, akaratát a többség akarattá ellenére ás megvalósítja, ami a parlamentáris elvnek egyszersmindenikorra való feladásával egyértelmű. T. Ház! Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nincs jelen, mert elmondhatnám neki, de így is elmondom, (Gr. Apponyi György: A szarvas elszaladt a vadászok elől.) hogy ha van valaki ebben az országban, aki egy nemzeti szocialista vagy fasiszta átalakulás megvalósítására személy szerint nincs hivatva, akkor a miniszterelnök úr az. En nem akarok miost érdemben bírálatot gyakorolni a miniszterelnök úrnak, mint pénzügyminiszternek és nemzetibanki elnöknek a munkásságáról, ez nem tartozik ide, elleniben ha volit kormányzati rendszer, amely Magyarországon valaha a nemzeti szocialista gazdasági elvekkel ellentétben állt, akkor az a működés, amelyet a miniszterelnök úr, mint pénzügyminiszter és mint nemzetibanki elnök kifejtett, a lehető legszögesebb, leg'kardinálisabb ellentétben volt minden nemzeti szocialista gazdasági elvvel, (vitéz Somogyváry Gyula: Hogy •lése 1030 január lè-àn, szerdán. 323 lehet ilyet mondani? Ez nagyon elvetett sulyok!) A miniszitereLnök úr a liberalizmusnak egy késői, de annál orthodoxaíbb megtestesítője volt a Nemzeti Bank elnöki székében. Ha valaki a pénzkapitalizímust mindenen keresztül kiszolgálta,, akkor az ő volt. (Krúdy Ferenc: Ezt nem találta el!) Én, t. Ház, a csodákban nem hiszek s nem hiszem el azt, hogy Sauluisból máról-holnapra valaki Paulus sá lehessen és nemi hiszem azit, hogy valaki, aki a kapitalizmus szolgálatában 'élte le életének javát, az máról holnapra kirúghassa a talajt a lába alól és nemzeti szocialistává alakulhasson át. (vitéz Somogyváry Gyula: De nagyon elvetette a sulykot!) De hogy ez az átalakulás nehezen megy, azt az is mutatja, hogy már az ötödik mozgalomnál tartunk. Háromnegyedéves miniszterelnökség alatt ez mindenesetre rekordot jelent a csodás forradalmak történetében. Kezdetben vala az 1938-as Kör, ahol a feltűmő csak az volt, hogy az 1938-as évszám csodálatosan hasonlított egy másik jelszóhoz, amely úgy szól, hogy »1938 Szálasié«. Azután jött a Névtelen Magyar Mozgalom, azután jött a Fiatal Magyarság Mozgalma, ötven éven felüli fiatalokkal és 5 pengőn felüli napidíjakkal, azután következett a Magyar Fajvédő Mozgalom, amely meg se tudott születni, hanem helyt adott a csodaszarvas mozgalmának, a Magyar Elet Mozgalmának. (Felkiáltások jobbfelől: Igen! Igen!) Rá kell itt mutatnom arra, hogy maga ez a »mozgalom« szó már terminus technikus a politikai életben. Minthogy minden, ami mozgalom, már ellene van a parlamentarizmusnak, tehát magának a mozgalom szónak az előtérbe állítása is alkotmányellenes. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért? — vitéz Somogyváry Gyula: Miért van ellene a parlamentarizmusnak? — Rassay Károly: Majd megtudják a végén!) Azért, mert a parlamentarizmus pártokon felépülő és pártokra alapított kormányzati rendszer,, a mozgalmak pedig az egypártrendszer megvalósítását célozták mindenütt. Ha valaki ezt a szót, hogy »mozgalom« a külföldi példákból átveszi, ezzel már el i

s kötelezte magát egy bizonyos meghatározott irányba. (Kölcsey István: Nagyon ajánlgatja ezt a képviselő úr!) Helyesen állapította meg Friedrich igen t. képiviselőtársam azt, hogy azzal, hogy valaki néhány embert felöltöztet kölcsönvett ruhákba, •akik közül az egyik mindjárt siet el is sikkasztani a ruhát, (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem igaz! — Gr. Festetics Domonkos: A gettóban álmodta valaki!) s azzal, hogy a hátamögé drapériát tesz és szavalókórusokkal feleltet magának, azzal még nem indított el mozgalmat. T. Ház! Most érkeztem el interpellációm úgynevezett tengelyélhez. Rá kell mutatnom ugyanis arra, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy a magyarság válaszút elé érkezett. (Felkiáltások jobbfelől: Ez igaz!) Válaszút elé érkezett abban a kérdésben, hogy vagy a parlamentáris életforma továbbfejlesztésével, a nemzeti önkormányzat helyesen! értelmezett kifejlesztésével kívánja a maga életét tovább élni, vagy pedig parancsuralmi rendszert tesz magáévá. (Felkiáltások jobbfelől: Ki akarja?) Rá kell azonban mutatnom arra, hogy ha a parancsuralmi rendszer mellett szögezi le magát ez az ország, akkor ezt a rendszert nem a miniszterelnök úr fogja megcsinálni. Ha ő bele-