Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 3ó£. ütése 1Ù39 január 18-án, szerdán. 311 van az egyéni kerületi választói névjegyzékben és 27.055 szavazásra jogosult van a lajstromos választói névjegyzékben. Tehát egész Báesbodrog vármegyében a szavazóknak 40—50 százaléka kimaradt az új törvény szerint készült választói névjegyzékből. T. képviselőtársam azt a kérdést intézte hozzám, miért nem. felebbeztek, vagy hányan felebbeztek azok közül, akiket az új választói törvény alapján készült név jegy zekékből kihagytak. Ügy hiszem, t- Képviselőház, nem *» választópolgároknak a kötelessége elsősorban ügyelni arria, hogy 'bekerüljenek a szavazók névjegyzékébe, mert nem a választópolgároK ügyelnek arra sem, hogy amikor az országnak szüksége van rájuk, ők önként legyenek kötelesek jelentkezni katonai vagy harctéri .szolgálatra. Ha a hatóiságok megtalálják az illető polgárokat, akiktől a kötelezettségek teljesítését várják az állammal szemben, akkor vegyenek róluk tudomást akkor is, amikor a Jogok megadásáról és a jogok gyakorlásáról van szó. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, mi a hiba, de látjuk ezt a jelenséget, ezt a visszataszító jelenséget, amely bennünket itt megbélyegez és pellengérre állít az összes környező népek között, tehát itt valami hibának kell lennie, Nem tudom, a törvényben van-e a hiba. Ha a törvénybein van. a hiba, akkor ez azt jelenti, hogy itt olyan aggasztó szociális jelenségek vannak, olyan elmaradottság van szociális téren, hogy nekünk a saját népünktől kell félni. En nem állítom ezt, t. Képviselőház, sőt kétségbe vonom, hogy szociális téren olyan szomorú helyzetben lennénk, hogy saját népünktől félnünk kellene, de igenis állítom azt, hogy félnünk kell a törvény végrehajtóitól. Nem lehetséges az, hogy az új törvény szelleme és rendelkezései f szerint a régi választóknak ilyen nagy százalékát, 40—50%-ot kellett megfosztani a legelemibb állampolgári jogoktól, a szavazati jog gyakorlásától. Vagy az a helyzet, hogy akik a törvényt végrehajtják, akik a választójogi névjegyzéket elkészítik, nem ismerik a törvényt, s akkor ezzel szemben azt válaszolom, hogy ha a törvény nem tudásával még a legegyszerűbb ember, az analfabéta napszámos» ember sem védekezhetik, annál kevébbé védekezhetnek ezzel azok, akiknek a választójogi törvényt végre kell hajtani ok és akiknek meg kell állapítaniuk, hogy kiknek van szavazati joguk, kik azok, akiknek a~ törvény az alkotmányos jogokat megadni kívánja. Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a hosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Mojzes János: Csupán arról van szó, hogy vagy tudatlanok azok, akiknek a törvényt végre kell hajtaniok s akkor nincs helyük a közhivatalokban, ha így hajtják végre a törvényt ... (vitéz Várady László: Ne gyanúsítson!) Azt mondottam, hogy vagy erről van szó, vagy pedig a törvény tudatos szabotálásáról, mert nem tudom elképzelni, hogy a törvény rendelkezései és szelleme szerint ilyen nagy tömeget kellene megfosztani az alkotmányos jogoktól, olyan tömegeket, akiket behívnak katonai szolgálatra akkor, amikor az ország veszélyben van és amikor arról van szó, hogy az országgal és az állammal szemben teljesítsék állampolgári kötelezettségüket. Én nem tudom, mi ennek a szomorú és aggasztó jelenségnek az oka, amely talán nemcsak Bács-Bodrog vármegyében áll fenn, hanem esetleg az ország más vidékein is, de én arra kérem a távollévő belügyminiszter urat, vizsgálja meg, mi az oka annak, hogy az új törvény alapján készült választói névjegyzékekből magyar választópolgárok százezres tömegei maradtak ki, akiknek pedig a régi törvény szerint szavazati joguk volt. Kérdem, hajlandó-e a miniszter úr és a kormány véget vetni annak a gyakorlatnak, hogy itt a legelemibb jogoktól megfosztják az államfenntartó magyar faj nagy tömegeit, ami egyúttal nagy mértékben destruálja a mindannyiunk által szükségesnek tartott honvédelmi szellemet is? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Gróf Pálffy-Daun József képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja értelmében személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért tőlem szót. A szó a képviselő urat megilleti. Gr. Pálffy-Daun József: T. Ház! Festetics Sándor képviselőtársam beszéde során egyes közbeszólások nyomán joggal következtethettem arra, hogy a t. Ház egyes közbeszólásaimat nem jól értette meg. Ennek következtében a házszabályok 143. §-a a) bekezdése értelmében azokat a közbeszólásokat meg akarom cáfolni. Megcáfolni főleg azokat a szavakat akarom, amelyeket egyes képviselőtársaim jelentettek ki, mondván: ez hazaárulás. Ök közbeszólásaimat részint úgy magyarázták, mintha én azt mondottam volna, mintha közbeszólásaim tendenciája az lett volna, hogy Hitlertől kaptuk vissza a Felvidéknek most a Szent Koronához visszacsatolt egy részét. Ez nem áll. En nem azt mondottam, hogy Hitler vezér és kancellártól kaptuk, hanem közbeszólásom .értelme, amit férfiasan fenntartok, az volt, hogy ő miatta kaptuk vissza. Ez igen nagy különbség azért, mert nem lehet összetéveszteni megtörtént dolgokat meg nem történt dolgokkal. (Mojzes János: Mondjuk, hogy ő kezdeményezte a cseh probléma megoldását!) Képviselőtársaim igen jól tudják azt, hogy én most, jelen felszólalásom keretén belül nem foglalkozhatom sem a német birodalom iránt, sem vezére iránt való szimpátiámmal, vagy antipátiámmal, ki kell azonban emelnem azt, hogy igenis a hatalmas német birodalom szomszédsága, a német birodalom fejlődése volt az az ok, amely miatt, koncessziók árán, a Felvidéknek egy kis részét vissza tudtuk szerezni. Higgadtan és nyugodtan kell ezt megállapítanunk, mert mindnyájan tudjuk azt, hogy ha nem lett volna osztrák Anschluss, akkor nem lett volna a szudétaföld annektálása és ha nem lett volna a szudétaföld annektálása, akkor nem lett volna egyik nemzetközi megállapodás sem, amelyek a trianoni vészes békeszerződést kezdik alapjaiban is megingatni. 5 (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Hogy miért nem kaptunk többet, az ugyancsak nem tartozik ide, de néhány szóval állíthatom azt, hogy éppen annak birtokában, amiért küzdünk mi nemzeti szocialisták is, egy erős, ütőképes magyar királyi honvédség birtokában el fognak jönni azok a napok, ame* lyeknek dicső fénye mellett elfoglalhatjuk majd azokat a részeket is, amelyek ma még hibánkon kívül, hiányoznak, 49*