Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
312 Az országgyűlés képviselőházának 36 Csak ezeket óhajtottam elmondani. r Elnök: Következnék Drobni Lajos képviselő ur interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációját törölte. Következik Eajniss Ferenc képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a Eimamurány-Salgótarjáni Vasmű Et. ügyével kapcsolatos gazdasági visszaélések tárgyában. 1. Van-e tudomása az összkormánynak a magyar pengő értékállóságát veszélyeztető visszaélésekről ? 2. Hajlandó-e a kormány a preventív, drákói rendszabályok sürgős kiadására 1 ?« Elnök: Eajniss Ferenc képviselő urat illeti a szó. Eajniss Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az interpellációk nagy számára való tekintettel tisztelettel kérem interpellációmnak a következő interpellációs napra való elhalasztását. Elnök: Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a kért halasztást megadja. Következnék Mojzes János úr interpellációja, amelynek elmondására azonban a képviselő úr halasztást kért és kapott. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a mezőgazdasági munkabérek általános törvényes rendezése tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a mezőgazdasági munkák díjazása (cselédkommenció, summásbér, részesmívelés, napszám) terén teljes anarchia dühöng, a nincstelen mezőgazdasági lakosság életszínvonala pedig a biológiai létminimum alatt van? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a mezőgazdasági munkabéreket (cselédkommenciót, summásbért, részesmunka részarányát és napszámot) törvényes módon haladéktalanul rendezni, még a tavaszi munkák megkezdése előtt, hogy ezáltal a folyó évben a munkásság helyzete, rendezettebb és tisztességesebb megélhetése biztosítva legyen?« Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Amikor a szociális gondoskodás örvendetes térhódítását látjuk Magyarországon is, arra a rendkívül szomorú körülményre kell felhívnom a figyelmet, hogy a legszélesebb társadalmi rétegről, a mezőgazdasági munkásságról és a törpebirtokosságról való szociális gondoskodás terén nagyon kevés, majdnem azt mondhatnám, semmi sem történik. A társadalom valamennyi rétege szociális gondoskodás alanya, a tisztviselőtársadalmon kívül a nagyvállalatok tisztviselőtársadalma, akár a Máv.-ot, vagy akár egyéb nagy vállalatokat vesszük, a szociális gondoskodás minden előnyét érzi, a szociális gondoskodás előnyét érzi az ipari munkásság is. Nem akarom az Oti. biztosítás egyes apróbb hibáit felemlíteni, de elvitathatatlan tény, hogy a szociális gondoskodás terén ez a réteg jóval előbbre van, mint az a társadalmi réteg, amely a magyar falun, a tanya világában él. Nem in• dokolható és teljesen érthetetlen állapot az, hogy a magyar társadalom e rétegének új ge2. ülése 1939 < január 18-án, szerdán. nerációi, a magyar parasztság nincstelen tömegeinek gyermekei teljesen gondozatlanok és ellátatlanok, akkor, amikor *— nagyon örvendetes módon — az ipari munkásság családi munkabére vagy gyermeknevelési pótléka már is rendezve van. Ha ezt a kérdést úgy vetem fel, hogy vájjon mennyivel értékesebbek az ipari munkásság új generációi, mint a magyar parasztság új hajtásai, akkor erre nem lehet választ adni és 'az a meggyőződésem, hogy itt, ezen a téren, a magyar társadalom legszélesebb frontján, a legnagyobb akciókat és a leggyorsabban kell végrehajtani, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan. T. Ház! Jelen felszólalásomban nem térhetek ki a szociális gondoskodásnak minden ágára, nem is tartozik bele ebbe a rövid felszólalásba, de jelenleg a mezőgazdasági munkásság munkabérének rendezés alá hozását kívánom tárgyalni. Egyenesen elképesztőek azok a viszonyok, amelyek a mezőgazdasági munkásság élete területén ma is dühöngenek. Tételről-tételre fogom felsorolni azokat a munkanemeket és munkásrétegeket, amelyeknek helyzete tarthatatlan és amelyekre vonatkozólag törvényes — hangsúlyozom, törvényes — orvoslást követelek. Annál inkább is fontos ennek a kérdésnek a rendezése, még most, a tavaszi munkák -megkezdése előtt, hogy már ebben az évben ne a teljes ellátatlanság, rendezetlenség és kiszolgáltatás legyen ezeknek az osztályrésze, hanem egy törvényes rendezettség formájában kaphassanak munkát és annak nyomán tisztességes megélhetést. Elsősorban a gazdasági cselédek széles rétegével kívánok foglalkozni. Köztudomású az, hogy az Omge. és hasonló nagybirtokos szervezetek a gazdasági cselédséget úgy állítják oda a magyar dolgozó társadalomban, mint egy írígylésreméltó társadalmi réteget, mert ennél még sokkal rosszabb helyzetben levő, sokkal elhanyagoltabb réteg is van és ez a napszámos munkásság. Legyen szabad tehát ennek a nagyon írígylésreméltó, nagyon széles rétegnek az életszínvonalához egyet-mást hoz,, záfűznöm. Elsősorban azt kell kifogásolnom és kritika tárgyává tennem, hogy a gazdasági cselédek életszínvonala az elmúlt 30—40 év folyamán rendkívüli módon visszaesett, (Drozdy Győző: Ügy van!) éspedig nem annak következtében, hogy a gabonajárandóságot nagymértékben lefaragták volna, nem, hanem az egyéb javadalmazásokat csökkentették éspedig ez a csökkentés két irányban hatott: elsősorban a konvenciós földek nagymértékű csökkentése, másrészt a tehéntartásnak általánosságban történő megvonása folytán. T. Ház! A végből, hogy ennek számszerű vonatkozásait is bemutathassam, legyen szabad felemlítenem azt, hogy hivatalos adatok számolnak be arról, hogy az elmúlt két évtized leforgása alatt, a gazdasági cselédség kezén levő konvenciós földek területe 200.000 holdról 150.000 holdra csökkent. 50.000 holdnak a tiszta hozama, termésértéke esik ki ennek az óriási társadalmi rétegnek a keresetéből. (Drozdy Győző: Pedig a munkájuk nem csökkent!) Hogy pedig a nagy általánosító statisztikai adatok konkrét tételekkel is alátámasszam, felolvasom például Zala vármegye egyik két szeszgyárral ellátott zsidó birtokának cselédkonvenciós adatait, amelyek szerint a cseléd összes évi gabonajárandósága mindössze 14
