Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

308 Az ors'tcij gyűlés képviselő hátának 3 kat a hibákat kívánom kutatni, amelyeket egyes felelőtlen és sokszor sötét tényezők itt elkövetnek. Ezek a hibák talán kis hibák, azonban a kis hibáknak az a tulajdonságuk, hogy könnyelműen napirendre szoktunk térni felettük, míg végül a méreganyag úgy összegyűlik, hogy bajt okoz s csak akkor vesszük észre magunkat. Itt ebben az országban a sötét és felelőtlen elemek már hosszabb idő óta a szó szoros értelemben vad módon izgatnak a német birodalom és a német-magyar baráti jóyiszony ellen. Ennek az izgatásnak hullámai már igen messzire eljutottak és ezeket máiigen sok esetben volt alkalmam tapasztalni. Egyes példákat hozok fel. így például a csehszlovák bonyodalommal kapcsolatban voltak itt tüntetések és előfordult az a sajnálatos eset, hogy a tüntetők, hogy diplomatikus kifejezéssel éljek, különbséget tettek Hitler és Mussolini érdemei között a magyar revindikaciós követelésre vonatkozólag. Ugyanebből az okból mentem el a szabadságtéri Rothermere gyűlésre, ahol rengeteg ember volt jelen, azt lehet mondani, a budapesti középosztály színe java és ezen a gyűlésen is az ovációk tekintetében észre lehetett venni, hogy ennek a német ellenes izgatásnak hullámai milyen meszszire terjedtek a budapesti középosztály hangulatát illetően. (Sulyok Dezső: Komolyan gondolja a képviselő úr, hogy ez az interpellációja használ az országnak ? — Zaj.) A leghatározottabban használ. Ezek az izgatók Németországot kívánják beállítani, mint bűnbakot azért, hogy nem tudtuk visszafoglalni az egész történelmi Felvidéket. (Sulyok Dezső: Ezt senki sem mondotta!) Ezt mondják országszerte. Egész halmaz adatom van errevonatkozólag, jelentések pártom szervezeteitől, hogy ilyen híreket rosszindulatú emberek igenis terjesztenek. Azt hiszem, egészen világos és nyilvánvaló, hogy ez a kérdés egyedül és kizárólag a háború, vagy a béke kérdése volt. Százszázalékos eredményt csak háborúval érhettünk volna el és miután a háborúról lemondottunk, a békés diplomáciai eszközökkel szükségképpen csak kompromisszumos eredményt lehetett elérni. Szükségképpen középutat kellett megalkotni ellentétes érdekek és nézetek közt és ez az arany középút volt az etnikai elv, amelyet <a müncheni konferencia megállapított. (Gr. Pálffy-Daun József: Mit kaptunk volna Hitler nélkül? — Horváth Zoltán: Hogyan lehet a magyar parlamentben ilyeneket mondani?! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek nyugalmukat megőrizni. Gr. Festetics Sándor: A képviselő urak izgalma egyáltalán nem indokolt. (Gr. PálffyDaun József: Ha Hitler nincs, nem kapjuk vissza a Felvidéket!) Elnök: Kérem grófi Pálffy-Daun képviselő urat, szíveskedjék nyugodtan maradni. Gr. Festetics Sándor: Különösen ki akarom emelni azt a kétségtelen és meg nem cáfolható igazságot, hogy egyes-egyedül a németek fellépésének és akciójának köszönhetjük azt, hogy végeredményben valamit kaphattunk, mert ha Hitler nem lép fel olyan erélyesen és ihatározottan, ha például belement volna abba, hogy a csehszlovák állam a szudétanémeteknek egy újabb autonómiát engedélyezzen, akkor azt hiszem, egyáltalán nem lett volna lehetőség arra, hogy még egy tapodtat is visszakapjunk a régi történelmi Magyarországból. (Horváth Zoltán: Voltak ott más hatalmak is!) Itt van a sajtó. Természetesen nem beszé02. ülése 1939 január ÍS-án, szerdán. lek a kormánysajtóról, azonban az utóbbi napokban nem tudok kézbevenni egy pesti lapot, amelyben ne lenne legalább egy, két vagy három burkolt támadás Németország és a német politika ellen. Természetesen nem nyíltan és határozottan, hanem ügyes, tendenciózus beállításban. Azután ki szeretnék térni a Magyar Nemzet című napilapra, amelynek egy bukott vállalatból való csodálatos újjászületését mindnyájan végignéztük. Pető Sándor »Magyar Nemzet« című lapja pazar kiállításban jelenik meg, tehát nyilvánvaló, hogy milliomosok támogatják és azt is tudjuk, hogy a mai milliomosok 300 pengőnél nagyobb összeggel nem mernek támogatni egy ellenzéki újságot a kormány sajtóirodájának legalább is hallgatólagos tudta és beleegyezése nélkül. Ha felmegyünk egy minisztériumba egy méltóságos úrhoz és az nincs a Ihivatalában, akkor a gépírókisasszony a legnagyobb szívességgel odatesz elénk egy csomó újságot. Mit látunk többnyire a csomó tetején? A németbarát kormány hivatalos helyiségében a németek ellen folyton izgató »Magyar Nemzet«-et. (Horváth Zoltán: Becsületes magyar újság!) Itt nem lehet a sajtószabadságra és a célszerűségre hivatkozni, mert a sajtószabadság a polgári ellenzék urainak nézete szerint már nem létezik, telhát ne hivatkozzanak rá. (Horváth Zoltán: Ez árulkodás! Képtelenség így beszéílni!) Elnök: Kérem Horváth képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Gr. Festetics Sándor: Ez nem képtelenség, hanem a való igazság. (Horváth Zoltán: Denunciálja a saját nemzetét!) Nem denunciáíok senkit, bárki elmehet egy hivatalba és meggyőződhetik róla. Ez nem célszerűség, hanem a célszerűség megfordított ja. Az lehet célszerű, hogy a miniszteri tisztviselők elolvassák az ellenzéki lapokat, ezt szívesen elhiszem, de hogy azokat ott mutogassák, az igazán nem célszerű dolog. (Buchinger Manó: Takarják le! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Panaszok érkeztek hozzám a külkereskedelmi kontingensek felosztása tekintetében, hogy a németeket sokszor háttérbe szorították más államokkal szemben. Természetesen nem tudom ellenőrizni ezeknek a panaszoknak valóságát, ez lehetetlen volna, kétségtelen tény azonban, hogy ilyen panaszok érkeztek hozzám. (Patacsi Dénes: Higyje el, hogy a német birodalmat nem kell magának védenie. — Zaj. — Elnök csenget.) Panaszok érkeztek hozzám, hogy a Magyar Nemzeti Bankban is ilyen ellenséges hangulat uralkodnék. Végül arra szeretnék hivatkozni, hogy a miniszterelnök úr őnagyméltósága nagyon helyesen elérkezettnek vélte az időt arra, hogy a magyarországi német kisebbség jogi és kulturális helyzetét véglegesen rendezze. (Helyeslés jobbfelől.) E célból meghívta dr. Basch Ferencet is és felhatalmazta őt arra, ihogy Magyarországon egy német népi szövetséget, »Volksbund der Deutschen in Ungarn« létesítsen. (Klein Antal: Miért nem élőbb tette?) Ezt tessék megkérdezni a miniszterelnök úrtól. (Folytonos zaj. — Elnök csenget.) A Volksbund alakulógyűlést tartott. Ezen xiagyon sok német vett részt Magyarországról. De azután, mi történt? Azután, amikor hazautaztak, akkor ott a vidéki korifeusok szatellesei lefogták, kikérdezték, kihallgatták, bekísérték őket a sokszor húsz kilométerre lévő főszolgabírói hivatalba. (Horváth Zoltán: Szegyei je magát! Denunciál! — Nagy zaj.) Ez nem