Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés hêp^r's^clezártak Ê62. dénunciálás! {Nagy zaj. — Elnök csenget. — Br. Berg Miksa: A magyar parlamentben nem lehet ilyet mondani! — Horváth Zoltán: Hazaárulás! — Elnök csenget. — Horváth Zoltán: Ezt nem lehet tűrni! Denunciálja Magyarországot! — Sulyok Dezső: Abszurdum!) Elnök: A képviselő úr azt a kijelentést tette, hogy valakit itt azért üldözött volna a hatóság, mert magát németnek vallotta. (Br. Berg Miksa: Igen! Meg kell vonni a szót!) Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen beállításoktól tartózkodni! (Br. Berg Miksa: Talán még Magyarországon élünk?! — Sulyok Dezső: Hazaárulás! Denunciáns! — Horváth Zoltán: Abszurdum így beszélni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak az elnöklést énreám bízni! Gr. Festetics Sándor: Nem értettem az elnök úr szavait EL nagy zajban! (Br. Berg Miksa: Tessék mégegyszer elmondani!!) Elnök: Én azt a kijelentést tettem, hogy a képviselő úr, ha jól értettem, azt mondotta volt, hogy a hatóság üldözött valakit ebben az országban azért, mert magát németnek vallotta. Gr. Festetics Sándor: En nem mondtam azt, hogy a hatóság üldözte, sőt ellenkezőleg, azt mondtam, hogy igenis, nagyon is helyeslem, hogy a miniszterelnök úr ezt a kérdést meg kívánta oldani. (Nagy zaj. — Felkiáltások balfelol: Azt mondta, hogy a vidéki korifeusok szatellitái, hogy a hatóság ...) Elnök: A gyorsírói feljegyzésből meg fogom majd állapítani, hogy a képviselő úr mit mondott. Gr. Festetics Sándor: Nálunk ez nagyon ismeretes dolog, különben is számtalanszor hallottam már panaszokat ebben az'irányban. Itt volt példának okáért eset, amikor a független kisgazdapárt megalakult az én kerületemben s amikor egy hírneves budapesti orvosprofesszor fivérét felügyelet alá helyezték olymódon, ihogy a csendőrség utasítást kapott arra, hogy mindennap éjfélkor zörgessen be az ablakán. (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Nem szabad a hatósági intézkedéseket kritizálni.'? (Br. Berg Miksa: Letelt a beszédidő! — Drozdy Győző: Miért nem interpellált akkor? — Zaj. — Elnök csenget.) A német újságok tele voltak ezzel és én éppen azért mutattam rá erre, mert az ilyen eseteket a legnagyobb eréllyel és szigorral kell megtorolni, hogy a német újságok ne mutathassanak rá ezekre és ne keletkezhessenek ilyen félreértések Magyarország és Németország között. (Br. Berg Miksa: Lejárt a beszédidő!) Beszédidőm, lejárt be is fejezem interpellációmat. A külügyminiszter úrhoz szólok úgy, mintha itt volna. Ismerem a miniszter urat, tudom, hogy egyenes, becsületes és jószándékú ember s meg fogja érteni azt a hazafias aggodalmat, (Derültség a baloldalon.) amelyből kifolyólag felszólaltam; ő nem fogja azt mondani, hogy ellenzéki hepciáskodásból vagy feltűnési viszketegségből szólaltam fel. (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő űr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni. Gr. Festetics Sándor: Befejezem. (Br. Berg Miksa: Leülni!) Arra kérem a külügyminiszter urat, hogy a jövőben ezek ellen a sötét izgatók ellena legerélyesebben járjon el. Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a külügyminiszter úrnak. Következik Mojzes János képviselő úr interpellációja a választói névjegyzékek összeKÉPVlSELÖHÁZI NAPLÓ XXI. ütése iÖS9 január Í8-án, szerdán. 3ÔÔ állítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi belügyminiszter úrhoz a választól névjegyzékek hiányos összeállítása tárgyában: 1. Van-e tudomása a magyar királyi belügyminiszter úrnak arról, hogy az 1938. évi XIX. te. alapján készült választói névjegyzékek szerint az ország egyes részein — így Bács-Bodrog vármegyében — az országgyűlési képviselőválasztásra jogosultak számában — a megelőző évi állapothoz képest — olyan nagymérvű csökkenés állt be, amely semmiesetre sem vezethető vissza az új választói -törvény rendelkezéseire, hanem csakis a törvény nem tudásának, lelkiismeretlen végrehajtásának vagy tudatos szabotálásának tulajdonítható. 2. Miként tartja összegyeztethetőnek a belügyminiszter a kormány által minduntalan hangoztatott népi elvvel és az általános védkötelezettség szellemével azt a gyakorlatot, amely még a törvény által biztosítani kívánt legelemibb- jogokat sem hajlandó megadni az államfenntartó magyar népnek, hanem tömeges jogfosztásban éli ki magát? 3. Hajlandó-e a belügyminiszter úr nyílatíkozni arról, mi az oka az ország egyes részein, — így Bács-Bodrog vármegyéiben — az országgyűlési -, képviselőválasztásra jogosultaik feltűnő mérvű apadásának, hajlandó-e a miniszter úr a, választói névjegyzékeik törvényellenes és hiányos összeállítása miatt a vétkes közegekkel szemiben eljárni és hajlandó-e a miniszter úr végetvetni annak a destrukciónak, amely a legelemibb állampolgári jogok megvonása által a népet demoralizálja, és a honvédelmi szellemet is aláássa? Mojzes János, s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: T. Képviselőház! Előbbi interpelláoiómiban már foglalkoztatni! azzal a [kérdéssel, hogy a ma érvényben lévő választói törvény elavult és megváltoztatásra szorul. Amíg a körülöttüník lévő álliatmoklban mindenütt állandóan szaporodik a választók száma s hogy mást ne említsek, például a szomszédos németbirodalomban Ausztriának és a szudétavidéknek bekebelezése előtt 67 milliós lélekszám mellett több mint 40 millió választó volt, addig nálunk a legutóbb életbelépett és ma érvényben lévő választójogi törvény szerint a választók száma nagy mértékben csökkent az előbbi állapothoz képest és a választópolgároknak százezres tömegei maradtak ki a választói névjegyzőkből és az alkotmány sáncaiból. Nem tudom, hogy az ország egyes részein pontosan mi a helyzet ezen a téren, azt azonban tudom, hogy az országnak vannak olyan vidékei, ahol a választók nagy tömegei, a választók 40—45%-a maradt ki äz eddigi állapothoz képest a választók névjegyzékéből s ez a jelenség is elegendő arra, hogy a legmélyebb aggodalmat keltse bennünk. A most tárgyalás alatt álló honvédelmi törvény a védkötelezettséget 18 éves kortól 60 éves korig terjeszti ki s a légvédelmi kötelezettség 12 éves kortól 70 éves korig terjed. Amikor mi az ország minden polgárától jóformán kicsitől és nagytól egyformán elvárjuk, hogy teljesítse az ország iránt kötelességét, akkor nem látom indokát annak, hogy ne adjuk meg a legelemibb állampjolgári jogokat, mint amilyen a választójog is> a népesség ama tömegei4»