Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

304 Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1939 január 18-án, szerdán. Mondjanak le! — Rupert Rezső: Megtesszük az összeférhetlenségi bejelentést! — Rajniss Ferenc: Lehet! — Rupert Rezső közbeszól) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rupert képviselő urat már többször kértem, hogy ne tessék a szónokot állandóan zavarni. Dulin Jenő: Méltóztassanak megengedni, hogy ugyancsak a tárgyilagosság hangján megemlítsem azt, hogy a kormány lapbetiltásai ... (Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Dulin Jenő : ... sem azzal az intencióval történtek, amely intencióval a törvényt a képviselőház megszavazta. Mi a zugsajtó ellen akartunk törvényt hozni, mi a revolverező sajtó ellen akartunk törvényt hozni és az álarcban járó szennyes röpiratokat akartuk lehetetlenné tenni; ezzel szemben sajnos (Buchinger Manó: A tisztességes munkássajtót betiltják! — Farkas István: Szegyei jék magukat! A korrupciót fenntartó sajtót támogatják! Strébereket nevelnek!), azt kell tapasztalnunk, hogy olyan lapokat is sorozatosan, tömegesen betiltanak... (Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Zaj.) Dulin Jenő: ... amelyek sem sajtójogi kihágás, sem bűncselekmény miatt kifogás alá nem esnek, sőt még* kommunista múltjuk sincs (Mózes Sándor: A Társadalmunk! — Zaj,), mert abban az időben azok a lapok még nem léteztek. (Kéthly Anna: Csak azért! — Rajniss Ferenc: Halljuk a neveket!) Csupa érdekes dolgok. Amikor a miniszterelnök úr, mint az Eucharisztikus Kongresszus egyik legragyogóbb szónoka, harcos katolikusként bemutatkozik, akkor megint nem tudjuk megérteni — ezt, katolikus papoktól hallottam. —- hogy miért kellett megszüntetni a Korunk Szavát, az egyik katolikus orgánumot. (Gr. Festetics Domonkos: Mert a spanyol kommunistákat pártolta, a spanyol vörösöket támogatta.) Elnök: Festetics képviselő úr méltóztassék csendben maradni. (Buchinger Manó: Mert igaz keresztény, maguk pedig nem azok! — Farkas István: Igaz keresztény, maguk pedig nem azok! — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, mert különben kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni! (Buchinger Manó: Igaz keresztény, maguk pedig nem! — Zaj) Dulin Jenő: Előreboesátottam, hogy nem rosszindulat fűt, amikor ezt az interpellációt elmondom és én fogok a legjobhan örülni annak, ha a miniszterelnök úr ezekre a jogos aggályokra olyan feleletet ad, amely bennünket megnyugtat» Végül azonban még egyet. A miniszterelnök úr, azt hiszem, a tegnapi nap folyamán méltóztatott mondani, hogy vissza'kell állítani a lovagias küzdelem légkörét, (vitéz Somogyvári Gyula: Ügy van!) Nagyon helyes, miniszterelnök úr, valamennyien ezt kívánjuk, azonban méltóztassék megengedni, hogy utaljak arra, hogy a lovagiasságnak legelső szabálya az egyenlő fegyverek használati lehetősége. (Ügy van! Ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez azután nincs meg!) A lovagiasságot nem azok az ábrák mutatják, amelyek az igazságügyi államtitkár úr előszobájában olyan szörnyűségesen merednek felénk, az istenítéletnek egyes képei. (Derültség.) Nem tartanám egyáltalán lovagias küzdelemnek, ha az egyik fél nyakig páncélban és nyakig fegyverzettel, a másik fél pedig tiszta meztelenül, saját ökleire utalva állana. Ez nem az egyenlő és nem a lovagias küzdelem, próba. (Felkiáltások jobbfelöl: Egyszál csáklyával! — Derültség.) , A miniszterelnök úr egy mozgalomnak bontotta ki zászlaját. A miniszterelnök űr azt méltóztatik mondani, hogy ez nem egy politikai mozgalom, ez annak felette áll, ez egy társadalmi megmozdulás. (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon féltek tőle!) Mi már a gyakorlatból tudjuk, hogy az ilyen társadalmi megmozdulások, amelyeket miniszterelnökök indítanak meg, csak politikai célokat szolgálnak. (Zaj jobbfelől.) Ezt elismerte maga a miniszterelnök úr a tegnap este tartott vacsorán, amikor azt méltóztatott mondani, hogy eddig a vidék nem^ politizált és hallgatott (vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: Nem azt mondottam!), most már a vidék is megmozdul, beleszól a politikába és feltámad a magyar közélet. Tehát benne vagyunk a politikában, mert nincs az a művész miniszterelnök, — nem volt s nem is lesz — aki az ő népmozgalmát, amely szervezetekre támaszkodik, a politikától el tudja választani. Ha pedig ez így van, méltóztassék az ellenzéknek is megadni ugyanazokat a gyülekezési lehetőségeket, amelyeket a miniszterelnök úr élvez. (Zaj. — Egy hang a balközépen: Csizmák nem kellenek! — A klotürlámpa kigyullad.) Legyen szabad 5 perc meghosszabbítást kérnem. Elnök: A házszabályok értelmében a képviselő úr kérését nem terjeszthetem a Ház elé. Csak egyszer lehet beszédidő meghosszabítást kérni. A képviselő úr már kért 10 percet, ezt a Ház megadta. Szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Dulin Jenő: Ilyenformán, befejezem mondanivalóimat. Mindenesetre kérem a miniszterelnök urat, hogy a lehetőség szerint nyugtasson meg bennünket. (Taps a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: T. Ház! Dulin képviselő úr egy sorozat kérdést tett fel hozzám, amelyekre igyekszem lehetőleg megnyugtató választ adni számára. Ő elsősorban az őszinteség hiányát panaszolta a politikában. Az a tapasztalatom, hogy általában véve a politika mezeje sokszor szenved ebben a hányban. (Derültség.) Én igyekeztem ezt a hiányosságot a lehető legkisebb mértékre csökkenteni és lehetőleg nyíltan beszélni. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Aki nyíltan akar hallani, az tanúsíthatja azt is, hogy az én szavaim nem szoktak az őszinteség hiányában szenvedni és nem szoktak olyan homályosak lenni, mint ahogyan némely oldalról feltüntetni szeretik. (Horváth Zoltán: Ködfoltok vannak!) Sokszor nyilatkoztam már az alkotmányosság kérdéséről és ismételten leszögeztem mamagamat a mellett, hogy minden gestiómat a szigorú alkotmányosság szellemében kívánom lebonyolítani és semmiképpen törvénytelenségre kapható nem vagyok. (Taps jobbfelöl. — Zaj balfelől.) Hozzá akarom tenni, hogy az alkotmányt, mint a képviselő úr maga is citálta, nem tartom megkövesedett, lezárt valaminek. Ez evolúciós folyamat, ahogyan a történelem során nézzük. (Üg>y van! Ügy van! jobbfelől.) Es ahogyan az alkotmány fejlődése nem állott meg