Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 362 1938-ban, úgy az alkotmány nem is 1848-ban kezdődött, hanem sokkal régebbi időkben. Ennek következtében a jövőre nézve sem állíthatom — mint ahogyan egy magyar ember sem állíthatja — azt, hogy a magyar alkotmánynak fejlődése megállott, és ennek a rendszernek, amelyben ma folyik az ország alkotmányos élete, semmiféle formában változnia nem volna szabad. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. — Zaj.) Egy kérdést élezett ki azonban ezzel kapcsolatban az igen t. képviselő úr és ez az én kijelentésem, hogy engem a parlamenti aritmetika nem érdekel, s ennek következtében a többségi elvet, amely a parlamentarizmusnak alapja volna, félretolnám. T. képviselő úr, én ezt nem így értettem, és ismételten hangsúlyozom, a parlamenti aritmetika engem abból a szempontból nem érdekel, hogy elveimből és programmomból nem adok fel semmit azért, hogy több ember üljön mögöttem, vagy körüllöttem. (Éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Ehhez az elvhez fogok ragaszkodni akkor is, hogy ha abba a veszélyzónába kerülnék ismét, hogy kisebbségben ma radok. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — vitéz Somogyváry Gyula: Ez tiszta dolog. Mindenki így értette. — Ügy van! Ügy van! a jobb- és a szélsőjobboldalon.) Mind a két alkalommal világosan kifejezésre juttattam, hogy ez a felfogásom. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az igen t. képviselő úrnak további kérdéscsoportja a rágalomhadjáratra vonatkozott. Ebben a tekintetben eléggé világosan nyilatkoztam ismételten, de ezen a helyen, a parlamentben is a legmesszebbmenő módon kénytelen vagyok elítélni azt a stílust és azt a tónust, amely Magyarországon, sajnos, sok helyen elharapódzott. (Helyeslés ) Nem akarok újabb viharokat felidézni, de kénytelen vagyok kettőt megállapítani. Először is azt, hogy a múlt év novemberéig, amikor a pártszakadás megtörtént, a magyar parlamentarizmusban, a magyar közéletben egy egészen kis szektor kivételével igen rendes tónus uralkodott. Az a kis szektor — mindenki tudja, hogy melyikről van szó — napilapjában, egyéb lapjaiban és röpirataiban kezdte el ismét meghonosítani ezt a tónust, amely 1918 és 1919 óta nem volt ismeretes Magyarországon. (Ügy van! jobb felől.) Természetesen, amikor 1938 novemberében a pártszakadás megtörtént és amikor egy kormánybuktatási kísérlet történt, — amelyről ismét nem tehetek, mert nem én igyekeztem buktatni^-4*aireiB~"ëhgeni igyekeztek megbuktatni — akkor a politikai szenvedélyek feltámadtak, felkorbácsoltattak és azóta a magyar politikai élet hajója, sajnos, roppant zajló és hullámos vizeiken jár. En a magam, részéről igyekeztem ezen idő alatt m (nyugalmaimat megőrizni. Az igen t. Ház és azt hiszem, az egész ország tanuja lehet annak, hogy az ellenem intézett-támadások idején is soha egyetlenegy mondattal, egyetlenegy szóval le nem tértem a legteljesebb lojalitás útjáról. (Ügy van! ügy van! jobbfelol és a középen.) Amikor az az ismeretes tüntetés volt a parlament előtt, amelynek mellékzöngéit nem helyeseltem és elítéltem és nálam megjelent az ifjúság egy csoportja, lecsillapítottam őket és hozzájuk intézett beszédemben volt egy mondat, amely úgy szólt, hogy én politikai ellenfeleim részéről mindig és most is feltételezem a jóhiszeműséget. (Helyeslés.) . ülése 1939 január 18-án, szerdán. 305 T. Ház! Hajlandó vagyok hozzájárulni minden eszközzel ahhoz, hogy a sajtó hangja és általában véve_ a közéletben résztvevő minden tényező hangja a parlamentarizmus nemes tradícióihoz méltó legyen. Méltóztassék végignézni akár a magyar történelem régebbi idején, a háborúelőtti időkön, de a néhány év előtti időkön is, fogunk összegyűjteni majd egy csokorra való kitételt olyan lapokból, amelyek nem a kormány mellett, hanem a kormánnyal szemben állottak. Tudnék én a közelmúlt hónapokból is kormánytámadó lapokból igen szép virágcsokrot összegyűjteni olyan támadásokból és olyan megjegyzésekből, arnelek mindenesetre túlhaladják annak a sajtónak a hangját, amely mögöttünk áll. (Vázsonyi János; Ez is helytelen, az is helytelen!) A politikai küzdelem során mindig történnek kisebb-nagyobb elcsúszások és elsiklások, amelyeknek talán az emberi szenvedélyekben rejlik a magyarázata, amelyeket a politika igen alkalmas felcsigázni. De ezeket én sem veszem túlságosan tragikusan, ha ellenem intéztetnek és kérem az urakat is, ne méltóztassanak tragikusan venni, ha ez Önökkel szemben történik. (Zaj. — vitéz Balogh Gábor: Nem lehet napirendre térni becsületbe vágó dolgok felett!) Az igen t. képviselő úr később következő bejegyzett interpellációjában utal egy cikkre, amely megjelent volna az egyik kormánytámogató újságban. Én azt az újságcikket végigolvastam. Igyekeztem belehelyeződni az illető képviselő urak mentalitásába és én valóban nem tudtam volna azt a cikket kifogásolni. Elhangzott azon a bizonyos vacsorán, amely elindította a politikának most folyó tíznapos zajlását, egy felszólalás, amelynek során a jóhiszeműséget vitatták el tőlem. lEn e felett is napirendre tértem, (vitéz Balogh Gábor közbeszól.) A képviselő úr is ott méltóztatott lenni. Én az igen t. képviselő urat igen, tisztességes, derék magyar embernek-TSnierem és fogom ismetrni akkor is — meg vagyok róla győződíve '— ha az ellenkező oldalon áll, de kérem őt, hogy ezeket a kisebb kisiklásokat, amelyek előfordulnak, - ne méltóztassék rendkívüli érzékenységgel felfújni. Ami pedig az úgynevezett kormánysajtónál, vagy kormánytámogató sajtónál — helyesen talán így írhatnám körül — működő képviselő urak szerepét illeti, nagy szabadságuk van nekik Meggyőződésük és legjobb hitük szerint írnak, aminek a tanuja az, hogy az úgynevezett kormánytámogató és kormánysajtóban is megjelennek bizonyos kritikus cikkek a kormány eigy és más tevékenységével, ges^tiójávai szemben, amelyek semmiesetre sem mutatnak arra, minthogyha az illető képviselő urak vagy az illető újságok fenntartás nélkül és meggyőződésük ellenére i szolgálnák a kormánypolitikát. A sajtópolitikát illetőleg r felvetette az igen t. interpeláló képviselő úr még azt is, hogy a sajtórevízió kapcsán olyan lapokat szüntettünk meg, amelyek szerinte semmiféle szempontból kifogás alá nem eshetnek. Sajnos, nem méltóztatott az illető lapok neveit felsorolni, de talán helyesebb is így, mert hiszen nem tartozik egyik vagy másik individuális ügy a Ház elé. Én a sajtófőnök úrnak ezt a gesztióját nagyban-egészben helyeslem, a részletekbe természetesen nem tudtam behatolni. Az intenció mind a törvény meghozatalánál, mind a végrehajtásnál az volt, hogy apasszuk a