Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
Az országgyűlés képvhkőházának 362. rint akkor, amikor annakidején méltóztatott tolerálni azt, hogy az aktív képviselőházi elnököt rendőri asszisztenciával a Dunába kívánják. Ez a tömegek előtt azt a tudatot ébreszti, hogy itt mindent szabad, itt mindent lehet, itt már tényleg nincs tekintély, itt mindent a sárba kell gázolni; már pedig ha egyszer a sárban vagyunk, abból a sárból, akármilyen magasra emelkedünk, mégis csak sárosak maradunk. Lehetetlen az, hogy a kormány igen t. sajtója — méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval ezzel is foglalkozzam —- a szó szoros értelmében vezessen a tekintélyrombolások terén akkor, amikor tiszteletreméltó embereket,— akikről maga a miniszterelnök úr méltóztatott megállapítani, hogy tekintélyek az országban, habár ővele szemben is állanak az ugyanazon hazafias célok megvalósítására való igyekezet terén, — csak úgy csoportosan, csak úgy testületileg bérencnek, • zsidómegvásároltaknak, szabadkőművesszolgáknak bélyegez. Végtelenül elszomorító és végtelenül keserves tünet, amikor a kormány főispánja is aneg merészeli tenni. És nem látjuk az őszinteséget a következményben sem. Korrekt kijelentést tett a belügyminiszter úr. Elintézték a sajtó útján szállingó rágalmazásokat is és 24 órán belül az Uj Magyarság című lapban megint megjelenik egy cikk, amelynek címe az, hogy »Levél a Felvidékről«, és aláírva az, hogy < Egy kassai magyar. (Zaj a baloldalon. — Rajniss Ferenc: Nem igaz! Semmi sem igaz! Nem parancsol senki az Uj Magyarságnak! — Horváth Zoltán: Szubvenciót kap!) Elnök: Kérem, Rajniss képviselő úr, tessék csendben maradni. (Rupert Rezső: Reisingernek feleljen, ne lármázzon!) Rupert képviselő urat szintén kérem, szíveskedjék csendben maradni. Dulin Jenő: Rajniss képviselő úr itt személyében kétségtelenül érdekelt; azt hiszem, leghelyesebb volna talán ennek a kérdésnek elbírálását^ másokra bízni. (Rajniss Ferene: Kérem, ha én azt állítom, hogy senki sem parancsol, akkor az úgy van!) Elnök: Csendet kérek, Rajniss képviselő úr. Dulin Jenő: Mondom, egy cikk jelent meg az Uj Magyarságban, »Levél a Felvidékről« címen és aláírva, hagy Egy kassai magyar. Egyhasábos cikk ez, amelyben pontosan tmieg voltak ismételve azok a rágalmak, amelyek egy mappái előfeíb a képviselőiházban azt a sajnálatos vihart feltámasztották, őszinte dolog ez, t. Képviselőház? Meizler igen t. képviselőtársam, mimt újságíró hozzám, nnlint egy másik újságíróhoz, azt a tréfás és naiv kérdést intézi : meg lehet-e akadályozni, hogy Kassán ilyem leveleket írjanak 1 ? (vitéz Hertelendy Miklós: Túlsók újságíró van itt, az a baj! — Zaj.) Elnök: Csendet kiérek a, Ház mindem oldalam. Dulin Jenő: Ezt nem lehet megakadályozni, de ezeknek közzétételiét meg 1 lehet akadályozni, ha olyam rágaiLmaktól hemzsegnek, amelyekről a belügytmlimiszter úr is elismeri, hogy rágalmaik. (Farkas István: Itt csinálták, Pestem!) Ne (méltóztassék elfelejteni, hogy azok a, kassai imiagyiarolk, akik így írnak, a legtöbbször ott izzadnak a körúti íróiasztal mellett és ott gyártják ezeket a leveleket. (Egy hang balfelől: Az üj Magyarságnál!) T. Ház! Kétségtelen, hogy ez nem jelent őszinteséget, aimdmt nem jelent az sem, hogy ülése 1939 január 18-án, szerdán. 303 amikor a belügyminiszter úr megteszi azt a korrekt nyilatkozatot, akkor niásaap a főispán úr ugyancsak tesz egy nyilatkozatot és azt mondja, hogy ő pedig haladni fog a imaga, útján, (vitéz Várady László: Nem személyekről szólott!) Tekimtélytisztelet ez, t. Házi (vitéz Várady László: Azt mondta, hogy keresztény nemzeti irányban akar haladni!) Neon 1 furcsán hat-e az, hogy a vármegyéiben a főispán úr a belügyminiszter úr által is elítélt és helytelennek talált magatartását (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) azzai duplázza meg, hogy ém pedig továbbra is ezen az úton megyek? (vitéz Várady László: TJgy vam! Keresztény és nemzeti irányban! — Csizmadia András: Ez már félremagyarázás. — Zaj. — Elnök csenget.) Kérdem, hogy a tekintélytisztelet elvének méltóztatnak-e az ilyen esetekkel érvényt szerezni? Méltóztassék megemgedni, hogy néhány szót szóljak a kormán y lapokról is. Koronán ylapok alatt nem azokat a lapokat 'értem, amelyek, — amint Horváth Zoltán barátoiml mondotta — szubvenciót kapnak, mert nem az a konmámyllap, amely szubvenciót kap: azt csak a sajtó főnökség tudja úgy, ahogy : befolyásolni. Kormánylap az, amely a kormány tulajdomábaai van, amelynek a korlmány a gazdája, így például az olyan újság amelynél a részvények többségié az állaim^ tulajdonában van. Ilyen lap — ha nem méltóztatnak tudni — az Uj Magyarság és a Függetlenség. Ezekmél a lapoknál az állam, ia kormány a gazda. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a széhőbaloldalon.) Ha más lapoknál nem tud rendet teremteni a kormány, legalább a saját házában, a saját birtokain rendet teremthet, mert ott nyakon ragadhatja azt, aki az ő intencióit, parancsait és kívánságait nem teljesíti. Ezt j&a szintén az őszinteség hiányának tárgykörébe kapcsolom. (Rajniss Ferenc közbeszól. — Zaj. — Horváth Zoltán közbeszól) Méltóztassék belenyúlni ennek a két kormánylapnak a vitelébe és mint gazda, mint feltétlenül dirigáló lapbirtokos, (méltóztassék ezt a hangot végre-valahára elnémítani. (Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Horváth Zoltán: A képviselő-szerkesztő összeférhetlen!) ' , Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Farkas István: Bejelentjük az összeférhetlenséget.) Szíveskedjék folytatni. (Rupert Rezső: Kormányalkálniazottak!) Csendet kérek, Rupert képviselő úr. Dulin Jenő: Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban nehezményezzem (Farkas István: Álláshalmozók!) és szintén az őszinteség hiányának tömegéhez kapcsoljam a következőket. (Farkas István: A kormány maga csinálja!) Lehetetlenség, hogy olyan lapoknál, amely éknek, amint az előbb kimutattam, a részvény többségénél fogva a kormány, az állam a tulajdonosa, országgyűlési képviselők álljanak fizetéses alkalmazásban. (Ugy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc közbeszól.) Az, hogy Milotay István t. képviselőtársam, (Felkiáltások balfelől: Hol van!), akit kétévenkint egyszer itt is szoktunk látni, vagy amikor Rajniss Ferenc igen t. képviselőtársam (Állandó zaj.) kormánylapba ír, amikor ezért fizetést vesz fel attól a kormánytól, amellyel szemben a képviselőnek feltétlenül függetlennek kell lennie, a legtisztább összeférhetlenség. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: 48*
