Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

20 Az országgyűlés képviselőházának Sí hangzott, hogy a családi pótlék emelése helyett a tisztviselői fizetéseket kellett volna emelni, de már szinte hallom azt is, hogy mi lett volna abban az esetben a kifogás, mert, hogy valami kifogás akkor is lett volna, az természetes. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Amikor a kor­mány a tisztviselők érdekében hoz egy javas­latot, ha már más kifogást nem lehet felhozni, akkor azt mondják, hogy kevés. Ha azt a ja­vaslatot tettük volna, hogy a harmadik fizetés­csökkentést helyezzük hatályon kívül, bizonyo­san azt hallottuk volna, hogy: persze, azért csináltuk, mert a harmadik fizetéscsökkentés a miniszterek fizetését szállították le 7% -kai és ha azt most visszaállítjuk, akkor tulajdonkép­pen a miniszterek fizetését emeltük fel 7%-kal, a kistisztviselőkért pedig nem tettünk semmit. (Esztergályos János: Meg lehetett volna oldani miniszteri fizetésemelés nélkül is! — Elnök csenget.) Méltóztassék megnézni az indokolást, hogy mit jelent ez az emelés éppen a kisembernek, mondjuk, egy háromgyermekes kistisztviselő­nek: 16,5%-os fizetésemelkedést jelent, ami nem is olyan csekély összeg a kistisztviselők ház­tartásban. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Csoór Lajos: Ki fogja ezt megfizetni?) T. Ház! Amint már Hoimonnay igen t. kép­viselőtársam is rámutatott, a családi pótlék felemelésének és a korpótléknak költségkiha­tása — együtt veszem a kettőt — 167 millió pengő. Ez csaknem, ugyanakkora összeg, mint amennyivel a folyó évi január 1-től kezdődően emeltük a tisztviselői illetményeket. Azt hi­szem, tehát, ezt a lépést nem lehet lebecsülni és igazán nem lehet azt mondani, hogy a javas­lat nem jelent anyagi előnyt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Jártam vidéken és nagyon jól láttam, hogy mil? en örömet okoz a családi pótlék felraelése a sokgyermekes családoknál, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) de láttam azt is, hogy voltak olyanok, éspedig nem a gaz­dag emberek közt, akik az adó terhét viselik, hanem a szegényebb emberek között is, akik azt kérdezték, vájjon bírja-e még a kincstár ezeket az emeléseket. (Ügy van! Ügy van! — Rupert Rezső: Ez az első kérdés!) Nagyon örülök, ha a mélyen t. Házban min­den oldalon egyetértünk abban, hogy a szociá­lis intézkedésekben nagyon messze kell men­nünk, de ezeknek határt szab az államnak és a lakosságnak teljesítő képessége. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy az említett ösz­szeg akkora, amennyit számításom, szerint a kincstár elbír, ezért első kötelességemnek tar­tottam, hogy a tisztviselői társadalom segítsé­gére siessek, (Helyeslés a jobboldalon.) mégpe­dig úgy, hogy a családvédelmi szempontot ki­domborítva, a családot védjem. (Élénk helyes­lés és taps a jobboldalon. — Rupert Rezső: Ez a leghelyesebb kiindulás: a családon keresztül!) Legyen szaJbad ezek után áttérnem olyan részletkérdésekre, amelyek az általános vita során felmerültek. Azt hallottam, hogy ha van az államnak pénze a beruházásokra, akkor^ le­gyen pénze a tisztviselők helyzetének javítá­sára is- Az előbbiekben bebizonyítottam, hogy volt erre is pénz és van a beruházásokra is pénz. Legyen szabad azonban rámutatnom egy körülményre, össze méltóztattak hasonlítani az 1931. előtti költségvetés végösszegét a mai költségvetés végösszegével és minthogy ezek már közel kerültek egymáshoz, azt a következ­tetést méltóztattak levonni, hogy most már a tisztviselői fizetéseekt fel lehetne emelni az 2. ülése 19S8 december 13~án, kedden. l 1931. előtti nívóra. Ne méltóztassanak azonban megfeledkezni arról, hogy időközben Magyar­ország visszanyerte szuverenitását és egészen más költségvetéssel kell dolgoznia, mint aze­lőtt. Nem lehet tehát a számokat egyszerűen összemérni, aminthogy az egyszerű statisztikai számösszemérés is igen gyakran nagyon téves konklúziókra vezeti az embereket, ha nem néz­nek kellően az eredmények mélyére. Ami Homonnay igen t. képviselőtársamnak egyes részletkérdések tekintetében tett meg­jegyzéseit illei, azokra a következőkben vagyok bátor válaszolni. Az operai alkamazottak, ille­tőleg művészek azért nem részesednek a csa­ládi pótlékban, inert nem köztisztviselők. (Ho­monnay Tivadar: Nem baj! Állami intézmény, miniszter úr!) Amennyiben azonban a kultusz­miniszter úrnak költségvetési fedezete lesz rá, nem lesz akadálya annak, hogy őket is családi pótlékban részesítsük. (Homonnay Tivadar: Helyes! Köszönettel tudomásul veszem!) A magánalkalmazottak kérdése nem tarto­zik ennek a törvényjavaslatnak a keretébe. A magánalkalmazottak családvédelme is a kor­mány programmjába tartozik. Megjegyzem, a helyzet nem olyan rossz a magánvállalatok­nál, mert éppen a legnagyobb magánvállala­tok, amelyek a legtöbb alkalmazottat foglal­koztatják, már majdnem valamennyien beve­zették a családi pótlék rendszerét, de ahol még nincs meg, ott mindenesetre meg kell tenni a megfelelő intézkedést. Végül méltóztatott még beszélni a kiháza­sítási segély kérdéséről. Én már a bizottságban megmondtam, hogy ezt a gondolatot tökélete­sen a magamévá teszem. (Homonnay Tivadar: Helyes!) Bizonyos vonatkozásokban a közszol­gálatban már meg is valósult. A Pénzintézeti Központ a közszolgálati alkalmazottak ré­szére akár a maeruk, akár gyermekeiknek há­zasságkötése esetén akadály nélkül engedé­lyezi a megállapított legmagasabb kölcsönt. Ez kedvező törlesztésű és olcsó kamatozása kölcsön, tehát bizonyos lépés történt, ha nem is az, amelyet Homonnay képviselőtársam ajánlott. Ez ug*yanis csak egyszerű kölcsön, amely lehetővé teszi a házasságkötést, nem premizália azonban azt, hogy a házasság va­lódi célját, a gyermeket el is ér^e. Amint már a pénzügyi bizottságban említettem, ezzel a kérdéssel foglalkozni fogunk a költségvetés összeállítása folyamán és remélem, hogy ki­elégítő megoldást fogunk találni. Mindezek alapján tisztelettel kérem, mél­tóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni, f Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Kíván az előadó úr szólni? (Molnár Imre előadó: Nem!) Az előadó úr szólni nem kíván. A tanácskozást befejezettnek nyilván í­tam. . Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a bizottság szöve­gezésében általánosságban, a részletes tárgya­lás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat cí­mét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (felolvassa a tör­vényjavaslat címét és 1—5. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: A törvényjavaslat részletes tárgya­1 lását ezzel befejeztük. Harmadszori olvasása

Next

/
Thumbnails
Contents