Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. ságnak, nemcsak az, illető községnek van szüksége. 60—70 pengő havi jövedelemből nem lehet kultúrát adni annak a nem 30 főnyi, hanem mondjuk 29 vagy kisebb létszámú gyermekseregnek. Interpellációm másik része a párbérrenű.szer megszüntetésére vonatkozik. (Helyeslés bal felől.) Ez a párbérfizetési rendszer a tanítót sok esetben szembeállítja saját falujával és saját híveivel. Vannak községek, ahol 300-^ 400 pengős járandóságot kell^ közigazgatási úton behajtania annak a tanítónak. (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Kéldi Béla: Méltóztassék elképzelni azt, hogy milyen megítélés alá vonnák .a tanítót és egyáltalában az egész egyházi tanítási rendszert azok az adófizetők, akiknek az udvarára a végrehajtó iönne be és esetleg hatósági közegekkel vitetné el annak a kis adófizető polgárnak az ingóságait, vagy a jószágját. Ebben azonban nem a tanító a hibás, nem ő felelős érte! Tudom, hogy a kultuszminiszter úrnak ebben a tekintetben az az álláspontja, hogy ezzel az adózással érezze az az adófizető polgár, hogy ő az egyházához tartozik és hogy neki áldozatokat kell hoznia az egyházáért. Ezt azonban éírzi az egyházi adó fizetésénél is, úgyhogy ennek külön kihangsúlyozására ez esetben nem volna szükség. Ez a felekezeti tanítóságnak egy évtizedes, vagy talán még hosszabb idő óta hangoztatott panasza és folytatott küzdelme. Méltóztassék ezt konszideráció tárgyává tenni. Ezek a tanítók megérdemlik azt, hogy az ő életükről és életkörülményeikről végleges rendezéssel gondoskodás történjék. Ugyancsak itt említem fel a tanítóságnak azt a régi panaszát is, amellyel a kántori javadalmazásnak a tanítói javadalmazástól való szétválasztását kívánják. A jelen helyzet az, hogy egy 1922. évi vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet szerint a kántori javadalmazást beleszámítják a tanítói javadalmazásba, ez azonban nagyon igazságtalan állapot és pedig igazságtalan azért, mert a kántori munka külön embert kíván és Iha valaki tanító és kántor egyszemélyben, akkor két funkciót teljesít ugyanazért a pénzért, Hozzá kell tennem még azt is, hogy a kántcrnak egyetlen vasárnapja sincs, (Ügy van! half elől.) nincs neki vakációja, ami pedig a másik tanítónak megvan, egyáltalában állandóan oda van kötve alkalmazási helyéhez. (Rakovszky Tibor: Szenvedő állásihalmozó!) Nagyon kérném az igen t. miniszter urat arra is, hogy méltóztassék figyelemmel lenni az egytanítós osztatlan iskolák tanítóinak fizetésrendezésére is. (Mózes Sándor: Hetven tanuló egy osztályban. Ezt meg kell szüntetni!) Nem mindegy az, hogy valaki heti 39 órán át végzi-e nehéz munkáját, vagy pedig 26—27 órán keresztül. Ezeket az egytanítós rendszerű iskolákat különösen alá kellene támasztani azzal, hogy a tanítói fizetést rendezzük. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a tanító nemcsak tanító, hanem a falu kulturális vezetője is, népművelési funkciókat is végez, leventeoktató is, a társadalmi mozgalmak élén is áll, stb. Ezeket mind kötelességszerűen végzi, ezzel a kötelességgel tartozik a társadalomnak és a nemzetnek, de akkor albba a helyzetbe is kell hozni azt a tanítót, hogy megélhessen és ne legyenek anyagi gondjai. Az állami tanítók például megkapják a hadipótlékot, a felekezeti tanítók ezt sem kapülése 1.939 január 18-án, szerdán. 289 ják meg. Az állami tanítók vasúti jegyük kiváltásánál 26 pengőből 16 pengő megtérítést kapnak az államtól, tehát csak 10 pengőt fizetnek a saját zsebükből, a felekezeti tanítóknak ez a kedvezményük sincs meg. (Sándor István: Ezek is megkapják!) Nem mindegyik kapja meg,, hanem csak az, akinek a saját egyházközsége megszavazza, de ez se több, unint 20 százalék. Én tehát nagyon kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék megfontolni, nem volna-e helyes ezt a különbséget az állami és a nem állami tanítók között minden vonalon megszüntetni, azonos elbánás alá vonni minden tanítót é

s pedig azért egyforma elbánás alá, mert hiszen ezek ugyanazt a funkciót végzik, ugyanazt a kötelességteljesítést várjuk el tőlük, mint az állami tanítóktól, akik természetesen szintén százszázalékos elismerésünkre tarthatnak igényt! Én nem az állami tanítók ellen beszélek, Ihanem az ellen a rendszer ellen, amely ilyen megkülönböztetéseket tesz. Kérem az igen t. miniszter úr megnyugtató válaszát. (Mózes Sándor: Hetven tanulóknak egy osztályba való zsúfolását is meg kell szüntetni!) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván válaszolni. Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Köszönettel veszek minden olyan felszólalást, amelyben t. képviselőtársaim a tanítóság helyzetének javítását szorgalmazzák. Bár ismerné fel mindenki ebben az országban a tanítóság funkciójának fontosságát és azt, hogy a tanítók megérdemlik, hogy egészen kivételes elbánásban részesüljenek; értve tanító alatt a tanárt is, mert én ezeket egy kalap alá szoktam venni. Készben azok a különböző kötelességek, amelyek, sajnos, egy miniszterre hivatalán kívül hárulnak és részben azok a speciális funkciók, amelyeket az utóbbi napokban kénytelen voltam végezni, megakadályoztak abban, hogy ezekkel a kérdésekkel olyan tempóban foglalkozzam, mint ahogy szerettem volna, de már az itteni bemutatkozó beszédemben foglalkoztam egypárral ezek közül a kérdések közül, így foglalkoztam a kántortanítói kérdéssel is, éspedig abban a beszédemben és a kultusztárca tárgyalása alkalmával Reib el Mihály képviselő úr felszólalására adott válaszomban és közbeszólásaimban is és megmondtam, hogy én nagyon is belátom, milyen anomália az, hogy a kántori fizetést beolvasztottuk a tanítói fizetésbe és ezt meg is kell majd szüntetni, mihelyt megnyílnak rá a pénzügyi lehetőségek. Ezzei az üggyel állandóan foglalkozom, szorgalmazom ezt a dolgot és meg fogom próbálni a megoldást. Ezt már akkor megígértem és ma sem. tudok többet tenni. Az ország pénzügyi helyzetétől függ, hogy mikor leszek képes keresztülvinni. Amikor itt széket foglaltam, megmondtam, hogy ez a szándékom és ezen a szándékomon a helyzet nem változtatott semmit, csak szándékaim, sajnos, bizonyos késedelmet szenvedtek, amit magam is sajnálok. De továbbra is figyelemmel kísérem az ügyet és amint megtehetem, meg is fogom próbálni, hogy ezt az anomáliát megszűntessem. T. Ház! Ami a párbérrendszert illeti, az igen t. képviselő úr citálta is azt,- amit errenézve mondottam, tudniillik, hogy én helyesnek tartom azt, ha az emberek nemcsak azt érzik, hogy egy államnak a polgárai, hanem hogy egy egyháznak a tagjai is. Ezt a mai vi-