Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. ságnak, nemcsak az, illető községnek van szüksége. 60—70 pengő havi jövedelemből nem lehet kultúrát adni annak a nem 30 főnyi, ha­nem mondjuk 29 vagy kisebb létszámú gyer­mekseregnek. Interpellációm másik része a párbérrenű.­szer megszüntetésére vonatkozik. (Helyeslés bal felől.) Ez a párbérfizetési rendszer a taní­tót sok esetben szembeállítja saját falujával és saját híveivel. Vannak községek, ahol 300-^ 400 pengős járandóságot kell^ közigazgatási úton behajtania annak a tanítónak. (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! Kéldi Béla: Méltóztassék elképzelni azt, hogy milyen megítélés alá vonnák .a tanítót és egyáltalában az egész egyházi tanítási rend­szert azok az adófizetők, akiknek az udva­rára a végrehajtó iönne be és esetleg ható­sági közegekkel vitetné el annak a kis adó­fizető polgárnak az ingóságait, vagy a jó­szágját. Ebben azonban nem a tanító a hi­bás, nem ő felelős érte! Tudom, hogy a kul­tuszminiszter úrnak ebben a tekintetben az az álláspontja, hogy ezzel az adózással érezze az az adófizető polgár, hogy ő az egyházához tartozik és hogy neki áldozatokat kell hoznia az egyházáért. Ezt azonban éírzi az egyházi adó fizetésénél is, úgyhogy ennek külön ki­hangsúlyozására ez esetben nem volna szük­ség. Ez a felekezeti tanítóságnak egy évtize­des, vagy talán még hosszabb idő óta han­goztatott panasza és folytatott küzdelme. Mél­tóztassék ezt konszideráció tárgyává tenni. Ezek a tanítók megérdemlik azt, hogy az ő életükről és életkörülményeikről végleges rendezéssel gondoskodás történjék. Ugyancsak itt említem fel a tanítóságnak azt a régi panaszát is, amellyel a kántori ja­vadalmazásnak a tanítói javadalmazástól való szétválasztását kívánják. A jelen helyzet az, hogy egy 1922. évi vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet szerint a kántori javadal­mazást beleszámítják a tanítói javadalmazásba, ez azonban nagyon igazságtalan állapot és pe­dig igazságtalan azért, mert a kántori munka külön embert kíván és Iha valaki tanító és kántor egyszemélyben, akkor két funkciót tel­jesít ugyanazért a pénzért, Hozzá kell tennem még azt is, hogy a kántcrnak egyetlen vasár­napja sincs, (Ügy van! half elől.) nincs neki va­kációja, ami pedig a másik tanítónak megvan, egyáltalában állandóan oda van kötve alkal­mazási helyéhez. (Rakovszky Tibor: Szenvedő állásihalmozó!) Nagyon kérném az igen t. miniszter urat arra is, hogy méltóztassék figyelemmel lenni az egytanítós osztatlan iskolák tanítóinak fi­zetésrendezésére is. (Mózes Sándor: Hetven tanuló egy osztályban. Ezt meg kell szüntetni!) Nem mindegy az, hogy valaki heti 39 órán át végzi-e nehéz munkáját, vagy pedig 26—27 órán keresztül. Ezeket az egytanítós rendszerű is­kolákat különösen alá kellene támasztani az­zal, hogy a tanítói fizetést rendezzük. Ne mél­tóztassék elfelejteni, hogy a tanító nemcsak ta­nító, hanem a falu kulturális vezetője is, nép­művelési funkciókat is végez, leventeoktató is, a társadalmi mozgalmak élén is áll, stb. Eze­ket mind kötelességszerűen végzi, ezzel a köte­lességgel tartozik a társadalomnak és a nem­zetnek, de akkor albba a helyzetbe is kell hozni azt a tanítót, hogy megélhessen és ne legye­nek anyagi gondjai. Az állami tanítók például megkapják a hadipótlékot, a felekezeti tanítók ezt sem kap­ülése 1.939 január 18-án, szerdán. 289 ják meg. Az állami tanítók vasúti jegyük ki­váltásánál 26 pengőből 16 pengő megtérítést kapnak az államtól, tehát csak 10 pengőt fizet­nek a saját zsebükből, a felekezeti tanítóknak ez a kedvezményük sincs meg. (Sándor István: Ezek is megkapják!) Nem mindegyik kapja meg,, hanem csak az, akinek a saját egyház­községe megszavazza, de ez se több, unint 20 százalék. Én tehát nagyon kérem az igen t. minisz­ter urat, méltóztassék megfontolni, nem vol­na-e helyes ezt a különbséget az állami és a nem állami tanítók között minden vonalon megszüntetni, azonos elbánás alá vonni min­den tanítót é s pedig azért egyforma elbánás alá, mert hiszen ezek ugyanazt a funkciót vég­zik, ugyanazt a kötelességteljesítést várjuk el tőlük, mint az állami tanítóktól, akik termé­szetesen szintén százszázalékos elismerésünkre tarthatnak igényt! Én nem az állami tanítók ellen beszélek, Ihanem az ellen a rendszer ellen, amely ilyen megkülönböztetéseket tesz. Kérem az igen t. miniszter úr megnyugtató válaszát. (Mózes Sándor: Hetven tanulóknak egy osz­tályba való zsúfolását is meg kell szüntetni!) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úr kíván válaszolni. Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: T. Ház! Köszönettel veszek minden olyan felszólalást, amelyben t. képviselőtár­saim a tanítóság helyzetének javítását szor­galmazzák. Bár ismerné fel mindenki ebben az országban a tanítóság funkciójának fon­tosságát és azt, hogy a tanítók megérdemlik, hogy egészen kivételes elbánásban részesül­jenek; értve tanító alatt a tanárt is, mert én ezeket egy kalap alá szoktam venni. Készben azok a különböző kötelességek, amelyek, sajnos, egy miniszterre hivatalán kí­vül hárulnak és részben azok a speciális funk­ciók, amelyeket az utóbbi napokban kénytelen voltam végezni, megakadályoztak abban, hogy ezekkel a kérdésekkel olyan tempóban foglal­kozzam, mint ahogy szerettem volna, de már az itteni bemutatkozó beszédemben foglalkoz­tam egypárral ezek közül a kérdések közül, így foglalkoztam a kántortanítói kérdéssel is, éspedig abban a beszédemben és a kultusztárca tárgyalása alkalmával Reib el Mihály képvi­selő úr felszólalására adott válaszomban és közbeszólásaimban is és megmondtam, hogy én nagyon is belátom, milyen anomália az, hogy a kántori fizetést beolvasztottuk a tanítói fize­tésbe és ezt meg is kell majd szüntetni, mi­helyt megnyílnak rá a pénzügyi lehetőségek. Ezzei az üggyel állandóan foglalkozom, szor­galmazom ezt a dolgot és meg fogom próbálni a megoldást. Ezt már akkor megígértem és ma sem. tudok többet tenni. Az ország pénzügyi helyzetétől függ, hogy mikor leszek képes ke­resztülvinni. Amikor itt széket foglaltam, meg­mondtam, hogy ez a szándékom és ezen a szán­dékomon a helyzet nem változtatott semmit, csak szándékaim, sajnos, bizonyos késedelmet szenvedtek, amit magam is sajnálok. De to­vábbra is figyelemmel kísérem az ügyet és amint megtehetem, meg is fogom próbálni, hogy ezt az anomáliát megszűntessem. T. Ház! Ami a párbérrendszert illeti, az igen t. képviselő úr citálta is azt,- amit erre­nézve mondottam, tudniillik, hogy én helyes­nek tartom azt, ha az emberek nemcsak azt érzik, hogy egy államnak a polgárai, hanem hogy egy egyháznak a tagjai is. Ezt a mai vi-

Next

/
Thumbnails
Contents