Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
290 Az országgyűlés képviselőházának 3ő lágban különösen fontosnak tartom. (Élénk helyeslés a középen.) A részletekben azután nyilvánvalóan lehetnek olyan anomáliák, amelyek talán túlzott megterheléseket jelentenek, ezt meg kell vizsgálni, erre nézve így általánosságban nem tudok választ adni; természetes, hogy ha túlzott megterhelés van, azt meg kell vizsgálnunk. Eddig még nem tudtam a kérdéssel ilyen vonatkozásban mélyrehatóan és részletekbemenöen foglalkozni; ugyanis itt részletekbemenően, majdnem községenkint kellene foglalkozni a kérdéssel, hogy az ember tökéletesen tisztán lásson. Elvileg a párbér fenntartása mellett vagyok, csak mondom, az ilyen anomáliákat kellene megszüntetni. Még arra szeretnék rámutatni, hogy ami a tanítóság helyzetét illeti, eddig is igyekeztem azon segíteni, amennyire lehetett. A felekezeti tanítóságot bevittük az Otba.-ba, ez volt egyike azoknak a dolgoknak, amiket elsősorban ígértem. Ezt sikerült már keresztülvinni. (Élénk helyeslés.) Ezen a nyomdokon tovább fogunk haladni és igyekszem, ezen az állapoton javítani. Ahogyan a tanároknál is megkezdtük a legimposszibilisebb fizetéseknek, megengedem, nagyon szerény, de mégis valamelyes rendezését, úgy szeretnék a tanítóság kérdésében is ugyanezen az úton továbbmenni. A tanárságnál talán a csekélyebb létszám miatt valamivel könnyebb volt a helyzet, mint a tanítóságnál, ahol sokkal nagyobb numerusokkal kell dolgozni és a pénzügyi kérdés itt mindig sokkal nehezebb. Hogy a pénzügyminiszter úr nevében is válaszoljak, mert hiszen az interpelláció kettőnkhöz szól, egy pár számot vagyok bátor csak felolvasni. A nem állami tanszemélyzet illetményeihez való hozzájárulásra a folyó költségvetési évben 17*9 millió pengő irányoztatott elő, amiből a 4930 állami, elemi iskolának 12.040 tanítója részesült fizetéskiegészítő segélyben. Ez azt jelenti, hogy a nem állami elemi iskolák tanszemélyzetének összes járandóságaiból körülbelül 10% -ot visel a kincstár és 30%-ot az iskolafenntartó. Tandíjkárpótlás és egyéb segély címén az iskolák ebben az évben ker.eken 152.000 pengő hozzájárulásban részesültek. Nem mondom, hogy ez nagyon sok, de valami. A fentieken kívül a kincstár 13'1 millió pengővel járul hozzá a nem állami tanszemélyzet országos nyugdíjintézetéhez. Ez az az új intézkedés. Ennek az intézetnek tagjai túlnyomó részben tanítók, úgyhogy végeredményben a nem állami iskolák támogatásából kifolyólag a kincstár évente több, mint 30 millió pengőt költ. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindent megtettünk ezen a téren, de mindenesetre történik valami és a legjobb szándék vezet abban, hogy ezen az úton továbbhaladjunk. Ami a 30 tanulón aluli iskolák támogatását illeti, szintén bátor vagyok hivatkozni arra, amit bemutatkozó beszédemben mondottam. Ott az iskolákról általában beszéltem ezzel a kérdéssel kapcsolatosan és azt mondottam, hogy a túlterhelést ott látom, hogy az iskolák osztályaiban *— az elemi iskolákban is és a középiskolákban is — túl sok a tanuló és ezért a tanár, vagy a tanító nem tud elég intenzíven tanítani. Ebből kifolyólag — őszintén megmondom — szívesebben támogatnám az olyan iskolát, ahol egy osztálynak 30 tanulója van, mint az olyat, ahol 80. (Helyeslés a baloldalon.) De nyilván ez is pénzkérdés, még pedig súlyos és nagy pénzkérdés, úgyhogy ennek a kérdésnek megoldásához alapos előta2. ülése 1939 január 13-án, szerdán. nulmány kell és fokozatos előrehaladás szükséges, hogy a célhoz eljussunk. (Horváth Zoltán: Ez volna a legfontosabb! Ez van majdnem olyan fontos, mint a honvédelem!) Ez ugyanolyan fontos, mint a honvédelem, mert ez tulajdonképpen lelki honvédelem és a lelki front kialakítása. Ezt tudjuk, erre szükség is van. Azon leszek, hogy az iskolák tanulólétszámát csökkentsem és a kisebb létszámú iskolák is támogatásban részesüljenek. Megjegyzem, részesültek is támogatásban, de mindenesetre egyenkénti vizsgálat tárgyává fogom őket tenni és ahol különös szükség van rá, különösebb szempontokból is, támogatni íogom ezeket az iskolákat. (Horváth Zoltán: Helyes!) Most is, amikor a kisebbségi iskolákkal kapcsolatos rendelkezéseket hoztam, figyelemmel voltam erre éppen a magyar anyanyelvű tanulók szempontjából még* ott is, ahol nem harmincan, hanem jóval kevesebben vannak. Nem általános «rendelkezés formájában tettem ezt, hanem in concreto, az egyes iskoláknál téve meg az intézkedéseket. Ezek az intézkedések elég hirtelen történtek, mert szeptember folyamán egyik évről a másikra kellett ezt lefolytatni, úgyhogy a dolog nem egészen tökéletes, de azt hiszem, már jövőre tökéletesebb lehet. Az a szándékom tehát, hogy a kisebb létszámú iskolát is támogassuk, mégpedig nemcsak a méltányosság szempontjából, hanem azért is, mert a kisebb létszámú iskola tulajdonképpen még jobban is tanít, feltéve azonban egyet, hogy nem arra alapítja a létét, amire van néhány példa — nomina sunt odiosa, de van néhány példa — az országban, hogy tudniillik a gyenge tehetségű tanulókat összefogdossák azért, hogy az iskola létét biztosítsák. Ezt természetesen nincsen szándékomban támogatni, mert ez igazán nem hasznos, ahol azonban nem ezek a körülmények forognak fenn, ott természetesen a magam részéről mindent megteszek, hogy orvoslást adjunk és orvoslás legyen lehetséges. Azt hiszem, ezzel nagyjában megfeleltem az interpelláló képviselő úr kérdéseire és kérem válaszomnak szíves tudomásulvételét. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Béldi Béla: T. Ház! A miniszter úr megnyugtató válaszát köszönettel tudomásul veszem. Mégegyszer kérem, hogy a végvidék törpe iskoláit különösen méltóztassék támogatni. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a pénzügyminiszter úr nevében is megadott válaszát tudomásul venni 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Meizler Károly képviselő úrnak a miniszterelnök úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olva.ssa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a zsidóság a tervbevett törvényjavaslattal kapcsolatosan elterjedt hírek hatása alatt tömegesen keresztelkedik meg| Hajlandó-e a miniszterelnök úr a zsidókérdést faji alapon rendező és a fajtisztaságot is megvédő törvényjavaslatot beterjeszteni? • Budapest, 1938. évi december hó 13-án. Meizler
