Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának Porubszky Géza jegyző (olvasssa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az elmúlt eylb'en az adókivetések alkalmával egyes adóhatóságok méltánytalan, sőt igazságtalan adoalapeineieseket hajtottak végre, ami azzal járt, hogy eddig ,sem jövedelmi, sem vagyonadót nem fizető kisexijszteneiák jelentős jövedelmi es vagyonadóval sújtattak? ( Hajlandó-e gondoskodni a miniszterelnök ur arról, hogy: 1. a méltánytalanul kivetett adók töröltessenek, illetőtlíesg visszafizettessenek, 2. az idei 'kivetésekben ezektől a tendenciózus adóaiapemelésektől tartózkodjanak! Béldi Bélia, s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Ház! Végtelenül sajnálom. hogy a pénzügyminiszter úr nines jelen és nem tud megnyugtató felvilágosításokat adni interpolációmra. Valószínűnek tartom, hogy azért imlaradt távol, mert ezt az ügyet helyi jelentőségűnek tekinti. Meg kell azonban állapítani, hogy ez az ügy egyáltalán nem lokális, ellenkezőleg: országos vonatkozású és csak azért r

vettem példáinak egy községet, hogy konkrét eseteket hozhassak a Ház elé. Igen t. Ház! Bizonyára a Ház minden egyes tagja találkozott az országban azokkal a jelenségekkel, hogy az adóhatóságok a jövedelmi és a vagyonadó kivetésiére szolgáló értékelést felemelték és ezen felemelés által olyan adófizetőket is köteleztek jövedelem- és vagyonadó fizetésére, akik eddig ugyanazon birtokon, ugyanolyan körülmények között (gazdálkodva, sohaseon fizettek sem jövedelmi, sem vagyonadót. (Esztergályos János: A képviselő úr türelmetlen, pedig eddig csak az ötödik pénzügyminiszter úr ígérte meg, hogy csökkenteni fogja! — Elnök csenget.) Nem akarok az Esztergályos képviselőtársam által is jelzett pénzügyminiszterig ígéretekre hivatkozni, hiszen emlékszünk rá, hogy éppen Pécsett jelentette annakidején Fabinyi volt pénzügyminiszter úr, hogy a gyenge emberek válláról le akarja venni az adóterhet és az erős

ebb emiberek vállára akarja azt áthárítani. Ehhez hasonló és ilyenéirtelanű ki jelentésieket azóta más oldalról is töbibí'Ziben kaptunk. Ezzel sízeírnlben azonban ennek pont az ellenkezője történik, amikor azt kell látnunk, hogy mesterséges, technikai módszerekkel olyan kisexiszteneiákat kényszerítenek jövedelem- és vagyonadó fizetésére, -akiknek sem jövedelmük, sem vagyonuk nem .növekedett és ennekfolytán — mivel eddig sem fizettek ilyet — ezután sem kellene fizetniök. T. Ház! Konkrét panaszokat hozok fel azért, hogy a pénzügyminiszter tírnak módja legyen ezeket megvizsgáltatni és ezeken keresztül meglátni, megvizsgálni és orvosolni az országos képet. Kezdem talán a jövedelemadóval. Kezem között van egy csomó fizetési meghagyás és adókönyv, melyekből kitűnik, hogy az 1937. évben jövedelemadót nem fizetett kisexisztenciák az 1938. évben jövedelemadó fizetésére lettek kötelezve. Az adóhatóságok ezt úgy érték el, hogy a föld jövedelmezőségét egyszerűen és önkényesen felemelték, mégpedig katasztrális holdankint 60 pengőnyi tiszta jövedelmet mutatnak ki, illetve vesznek alapul. Katasztrális holdankint 60 pengő nettó jövedelmet vesznek alapul, tehát egy katasztrális hold föld tiszta jövedelmét 60 pengőben állapítják meg. (LángW2. ülése 1939 január 18-án, szerdán. Lénárd: Hetven pengőben is!) Ezeknél az eseteknél 60 pengő. Tudva azt, hogy maguk az adóhatóságok is körülbelül 70%-os levonást engedélyeznek és tartanak méltányosnak termelési költségek címén, ha 60 pengő a nettó jövedelem, akkor ebből az következik, hogy az öszszes bevétel legalább 200—210 pengő egy katasztrális hold után. Ez azonban annyit jelent, hogy a jelenlegi árak mellett 10—11 métermázsányi átlagos búzatermésre alapítják ezt a kalkulációt. Ezzel szemben megállapíthatjuk a Statisztikai Hivatal hivatalos közlései alapján, hogy a jelzett időben, 1937-ben, a Dunántúlon, 7-2 métermázsa volt a húsz holdon aluli birtokok holdankinti átlagos búzatermése. 7*2 métermázsás búzatermés-átlaggal szemben tehát 10—11 métermázsát vesznek alapul az adókivetésnél. De nemcsak a hivatalos statisztikai adatok, hanem például az Omge. számtartási osztálya is azt állapította meg, amidőn statisztikát csinált a különböző birtoktípusok tiszta jövedelméről, hogy egy ilyen kisbirtok a Dunántúlon 18—19 pengő tiszta jövedelmet hoz csupán katasztrális holdankint. Ebből azt állapíthatjuk meg, hogy az adózás alapjául szolgáló tiszta jövedelem megállapítása egyáltalán nem reális. Különösen szembetűnő azonban az, hogy a tiszta jövedel met a megelőző évnek kisebb összegben megállapított jövedelmével szemben emelték fel 60 pengőre, bár az előző évi termés lényegesen jobb volt. Mi lehet az oka annak, hogy 45—50 pengőről 60 pengőre emelték fel az adóalapot? Ha ennek utánanézünk, azt látjuk, hogy ez tisztán azért történt, hogy az illető adóalanyt jövedelemadó fizetésére is kötelezzék, vagyis hogy átessék abba a kategóriába, ahol már jövedelemadót is kell fizetni. (Mózes Sándor: Ez az adókivetési erkölcs. — Mojzes János: Adókivetési erkölcstelenség!) Ebben azonban nem a helyi hatóságok hibásak! Itt van a kezemben például egy Ambrus Dávid nevezetű rokkant adóíve, amelyből a következőket állapíthatom meg. Ha a megelőző év számításai szerint számították volna ki az adóalapot, tehát nem emelték volna fel 60 pengőre, akkor összes jövedelme csak 908 pengő lett volna és így nem esett volna jövedelemadó alá, de most csak azért, hogy ezer pengőn felüli jövedelmet hozzanak ki és így jövedelemadó alá essék, 60 pengőre emelték fel kataszteri holdankint a tiszta jövedelmet. (Meizler Károly: Egy rokkantnak!) A másik kérdés a vagyonadó kérdése. A vagyonadónál ugyanez a helyzet és ugyanezeket a szimptómákat látjuk. Egy nagyon érdekes és nagyon súlyos számítási hibára vagyok kénytelen rámutatni ezzel kapcsolatban. A 10.000-es adókivetési rendelet szerint egy korona kataszteri tiszta hozadéknak 40 pengős vagyonadóalap felel meg tíz holdon aluli birtoknál. Amikor tehát a vagyon értékelésénél egy hold értékét 435 pengőben állapította meg az adóhatóság, akkor ez tulajdonképpen 11 koronás kataszteri tiszta jövedelmű földnek felel még. Ezzel szemben Babos József és Csepeli Vendel adófizetők 29.35 pengő földadóval vannak sújtva. Ha most ebből a 29.35 pengőnyi földadóból a kataszteri tiszta jövedelemre következtetek vissza, akkor azt kell megállapítanom, hogy ez 127 korona kataszteri tiszta jövedelemnek felel meg s ha ezt elosztom a holdak számával, akkor azt látom, hogy egy holdra 6 korona tiszta jövedelem esik. Az adóhatóság tehát a földadót 6 koronás alapon vetette ki,