Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

280 Az országgyűlés képviselőházának 3\ végez pénzért. Mennyi megtakarítást jelentene ez erkölcsben és anyagiakban. Régi terv ez és nagyon jól felhasználható éppen a honvédelmi javaslat keretében. Ha pedig valaki ilyen módon már az iskolában felkészül az élet nyomorúságára és már ott bizonyos gyakorlatot sajátít el a mentésben, — hiszen ott látja majd a beteget, a csecsemőt, a haldoklót, lát mindenféle típust — akkor az ő figyelme háború esetén egészen másképpen fog irányulni az itthonmaradó társadalomra és más meglátással, más gyakorlottsággal és más fegyelemmel fog nekimenni a, háborús munkaszolgálatnak. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) A (miniszter úrhoz tehát azzal a kéréssel fordulok, gondoljon arra» hogy ennek a női grémiumnak létrejötte előtt nagyon bajos igazán helyesen megalkotni ezeket a miniszteriális rendelkezéseket. Mi pedig kérjük, hogy a miniszter úr a nők megkérdezésével készíttesse el ezeket, mert elvégre mégis csak a nő ismeri legjobban a nők lelkületét és a nők között is az a nő, aki ezzel tényleg szakszerűen foglalkozott. Mert ha behívunk egy egyesületet, ahol csupa kedves úri dáma van, aki soha életében nem látott nyomortanyát, vagy nem ismeri azokat a problémákat, amelyekkel szembe fognak állani, ezek éppen olyan tehetetlenek lesznek, mintha férfiak mennének el és intézkednének helyettük, amint azt a vonatkozó rendelkezések megengedik. Én tehát elsősorban szorgalmazom a grémium felállítását, másodszor szorgalmazom azt, hogy ennek a grémiumnak bevonásával méltóztassék ezeket a rendelkezéseket a nőkre vonatkozólag kiterjeszteni. Harmadszor pedig kérem azoknak a szempontoknak figyelembe vételét, amelyeket Ujfalussy képviselő úr tegnap olyan igazán megható és .szép szavakkal elmondott, a képviselőiházban. Vannak még olyan részletei ennek a javaslatnak, amelyekről azt mondhatnám, amit a német professzor mondott, aki egyszer végignézve a félig üres iskolatermen, így szólt: »Ich sehe viele, die nicht da sind«. Látok sok dolgot, ami nincsen benne a törvényjavaslatban és ami majd benne lesz a rendeletben. így például fontos volna már véglegesen ós kellően

1 szabályozni laizl ápolónők kérdését békében és háborúban. Itt van a Vörös Kereszt intézménye, amely határozottan egy háború esetére berendezett alakulat, amelynek szerepe háború alkalmával elsősorban fontos- En tudom, hogyha tűzvonalban is elestek vöröskeresztes nővérek. De akkor a Vöröskereszt miért nem hivatalos szerve a hadseregnek, miért nincsenek beosztva a vöröskeresztes nővérek rangsoriba, miért nincsenek ők minden helyőrségi kórházban és miért ne tarthatnának ezek a vöröskeresztes nővérek az egyes helyőségi kórházakban azoknak a fiatal hölgyeknek, akik majd kötelesek lesznek háborús munkaszolgálatra, előadásokat, szakszerű tanfolyamokat a betegápolásról 1 Ezek mind felhasznál;hiatók minden anyagi hozzájárulás nélkül is. A vöröskeresztes ápolónők a világ legjobb ápolónői, ez tehát egy olyan típus, amelyet én -szeretnék glorifikálni, szeretnék részükre megfelelő feladatkört biztosítani és olyan nagyra növelni ezt a szervezetet, hogy az országot még jobban szolgálhassák a tudásukkal, áldozatkészségükkel, amely egészen a halálig terjedő önfeláldozásra is képes- (Éljenzés jobbfelől.) >2. ülése 1939 január 18-án, szerdán. A másik dolog, amit szóvá akarok tenni, az, hogy a köteles munkaszolgálat keretében nem történik említés a női szerzetesrendekről, pedig a papokról és a szerzetesrendekről van említés. Mi lesz ezekkel, hiszen ők sem végezhetnek olyan kötelező munkaszolgálatot, mint a többi nők, tehát ezekre nézve is különleges eljárásról kell majd intézkedni, megfelelően annak, amit a férfiakra nézve látok. T. Ház! Ezekután összefoglalom mondanivalóimat. Kérem a miniszter urat, hogy ezeket a szempontokat, amelyeket én most elmondottam, tegye megfontolás tárgyává, mert- ezek a nőtársadalomnak az én szerény ajkamon keresztül hozzá szálló kérései. A miniszter úr már annyi megértést tanúsított a bizottságban. ebben az irányban, hogy én tudom, nem fogok csalódni, ha feltételezem, hogy a miniszteriális rendelkezések is mintegy kiegészítői lesznek annak az erkölcsi szándéknak, amely itt egy pár szóban megnyilvánul akkor, amikor a nőkről a javaslat megemlékezik. Amikor tehát én azt mondom, hogy a nőtársadalom készen áll és várja a haza iránti kötelezettségeinek méltó lerovását, kérem a miniszter urat, hogy a nőtársadalomnak ezeket az égető szempontjait vegye f így elemibe. A javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Sulyok Dezső! Sulyok Dezső: T. Képviselőház! Felszólalásomat azzal kezdem, hogy a Független Kisgazdapárt képviseletében változatlanul elfogadom azt a törvényjavaslatot, mely az együttes bizottság átdolgozásának eredményeképpen itt előttünk fekszik. Felszólalásommal elsősorban dokumentálni kívánom azt, hogy lehetnek a legszenvedélyesebb pártküzdelmek ebben a Házban, abban a pillanatban, amikor a magyarság egyetemes honvédelmi érdekeiről van szó, nincs köztünk semmiféle különbség, mert ezeket a honvédelmi érdekeket egyformán, egy szívvel és egy akarattal kívánjuk valamennyien szolgálni és valamennyien azon az állásponton vagyunk, hogy a magyar nemzeti hadseregnek, a magyar faj fenntartó zálogának mindent hajlandók vagyunk megadni mind vérben, mind aranyban. Bá kell mutatnom emelkedett szellemre, amely az együttes bizottság tárgyalását jellemezte és arra a konciliáns hangnemre, amely az együttes bizottság által kiküldött 12 tagú albizottság tárgyalásain uralkodott. Megmutatta ' ez a tárgyalás azt, hogy a legnehezebb kérdéseket is egyetértéssel, közmegegyezéssel el lehet intézni és meg lehet oldani abban a pillanatban, amikor a kölcsönös jóakarat a tárgyalófelek közt megvan. Adott esetben ez megvolt, a honvédelmi miniszter úr nobilisán engedett azokban a kérdésekben, ahol engednie lehetséges .volt, viszont a bizottság minden egyes tagja készséggel átlátta és méltányolta azokat a nehézségeket, amelyek tekintetében a honvédelmi miniszter úr nem mehetett tovább, nem enyhíthetett álláspontján. Ez a szellem, ez a tárgyalási modor lehetővé tette, hogy az országnak ezt a fontos törvényjavaslatát, a magyar honvédelem jövendőjének alapját most ebben a szellemben és ebben a hangulatban tárgyalhatja a Ház. T. Ház! Kenéz Béla képviselőtársam teg-