Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

280 Az országgyűlés képviselőházának 3\ végez pénzért. Mennyi megtakarítást jelen­tene ez erkölcsben és anyagiakban. Régi terv ez és nagyon jól felhasználható éppen a hon­védelmi javaslat keretében. Ha pedig valaki ilyen módon már az iskolában felkészül az élet nyomorúságára és már ott bizonyos gya­korlatot sajátít el a mentésben, — hiszen ott látja majd a beteget, a csecsemőt, a haldoklót, lát mindenféle típust — akkor az ő figyelme háború esetén egészen másképpen fog irányulni az itthonmaradó társadalomra és más meglá­tással, más gyakorlottsággal és más fegyelem­mel fog nekimenni a, háborús munkaszolgálat­nak. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) A (miniszter úrhoz tehát azzal a kéréssel fordulok, gondoljon arra» hogy ennek a női grémiumnak létrejötte előtt nagyon bajos iga­zán helyesen megalkotni ezeket a miniszteriá­lis rendelkezéseket. Mi pedig kérjük, hogy a miniszter úr a nők megkérdezésével készíttesse el ezeket, mert elvégre mégis csak a nő ismeri legjobban a nők lelkületét és a nők között is az a nő, aki ezzel tényleg szakszerűen foglal­kozott. Mert ha behívunk egy egyesületet, ahol csupa kedves úri dáma van, aki soha életében nem látott nyomortanyát, vagy nem ismeri azokat a problémákat, amelyekkel szembe fog­nak állani, ezek éppen olyan tehetetlenek lesz­nek, mintha férfiak mennének el és intézked­nének helyettük, amint azt a vonatkozó ren­delkezések megengedik. Én tehát elsősorban szorgalmazom a gré­mium felállítását, másodszor szorgalmazom azt, hogy ennek a grémiumnak bevonásával méltóztassék ezeket a rendelkezéseket a nőkre vonatkozólag kiterjeszteni. Harmadszor pedig kérem azoknak a szempontoknak figyelembe vételét, amelyeket Ujfalussy képviselő úr teg­nap olyan igazán megható és .szép szavakkal elmondott, a képviselőiházban. Vannak még olyan részletei ennek a ja­vaslatnak, amelyekről azt mondhatnám, amit a német professzor mondott, aki egyszer vé­gignézve a félig üres iskolatermen, így szólt: »Ich sehe viele, die nicht da sind«. Látok sok dolgot, ami nincsen benne a törvényjavaslat­ban és ami majd benne lesz a rendeletben. így például fontos volna már véglegesen ós kel­lően 1 szabályozni laizl ápolónők kérdését békében és háborúban. Itt van a Vörös Kereszt intéz­ménye, amely határozottan egy háború ese­tére berendezett alakulat, amelynek szerepe háború alkalmával elsősorban fontos- En tu­dom, hogyha tűzvonalban is elestek vöröske­resztes nővérek. De akkor a Vöröskereszt mi­ért nem hivatalos szerve a hadseregnek, miért nincsenek beosztva a vöröskeresztes nővérek rangsoriba, miért nincsenek ők minden helyőr­ségi kórházban és miért ne tarthatnának ezek a vöröskeresztes nővérek az egyes helyőségi kórházakban azoknak a fiatal hölgyeknek, akik majd kötelesek lesznek háborús munka­szolgálatra, előadásokat, szakszerű tanfolyamo­kat a betegápolásról 1 Ezek mind felhasznál­;hiatók minden anyagi hozzájárulás nélkül is. A vöröskeresztes ápolónők a világ legjobb ápolónői, ez tehát egy olyan típus, amelyet én -szeretnék glorifikálni, szeretnék részükre megfelelő feladatkört biztosítani és olyan nagyra növelni ezt a szervezetet, hogy az or­szágot még jobban szolgálhassák a tudásuk­kal, áldozatkészségükkel, amely egészen a ha­lálig terjedő önfeláldozásra is képes- (Éljenzés jobbfelől.) >2. ülése 1939 január 18-án, szerdán. A másik dolog, amit szóvá akarok tenni, az, hogy a köteles munkaszolgálat keretében nem történik említés a női szerzetesrendekről, pedig a papokról és a szerzetesrendekről van említés. Mi lesz ezekkel, hiszen ők sem végez­hetnek olyan kötelező munkaszolgálatot, mint a többi nők, tehát ezekre nézve is különleges eljárásról kell majd intézkedni, megfelelően annak, amit a férfiakra nézve látok. T. Ház! Ezekután összefoglalom mondani­valóimat. Kérem a miniszter urat, hogy ezeket a szempontokat, amelyeket én most elmondot­tam, tegye megfontolás tárgyává, mert- ezek a nőtársadalomnak az én szerény ajkamon ke­resztül hozzá szálló kérései. A miniszter úr már annyi megértést tanúsított a bizottságban. ebben az irányban, hogy én tudom, nem fogok csalódni, ha feltételezem, hogy a miniszteriá­lis rendelkezések is mintegy kiegészítői lesznek annak az erkölcsi szándéknak, amely itt egy pár szóban megnyilvánul akkor, amikor a nőkről a javaslat megemlékezik. Amikor tehát én azt mondom, hogy a nőtársadalom készen áll és várja a haza iránti kötelezettségeinek méltó lerovását, kérem a miniszter urat, hogy a nőtársadalomnak ezeket az égető szempont­jait vegye f így elemibe. A javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Sulyok Dezső! Sulyok Dezső: T. Képviselőház! Felszóla­lásomat azzal kezdem, hogy a Független Kis­gazdapárt képviseletében változatlanul elfoga­dom azt a törvényjavaslatot, mely az együttes bizottság átdolgozásának eredményeképpen itt előttünk fekszik. Felszólalásommal elsősorban dokumentálni kívánom azt, hogy lehetnek a legszenvedélye­sebb pártküzdelmek ebben a Házban, abban a pillanatban, amikor a magyarság egyetemes honvédelmi érdekeiről van szó, nincs köztünk semmiféle különbség, mert ezeket a honvé­delmi érdekeket egyformán, egy szívvel és egy akarattal kívánjuk valamennyien szolgálni és valamennyien azon az állásponton vagyunk, hogy a magyar nemzeti hadseregnek, a ma­gyar faj fenntartó zálogának mindent hajlan­dók vagyunk megadni mind vérben, mind aranyban. Bá kell mutatnom emelkedett szel­lemre, amely az együttes bizottság tárgyalá­sát jellemezte és arra a konciliáns hangnemre, amely az együttes bizottság által kiküldött 12 tagú albizottság tárgyalásain uralkodott. Meg­mutatta ' ez a tárgyalás azt, hogy a legnehe­zebb kérdéseket is egyetértéssel, közmegegye­zéssel el lehet intézni és meg lehet oldani ab­ban a pillanatban, amikor a kölcsönös jóakarat a tárgyalófelek közt megvan. Adott esetben ez megvolt, a honvédelmi miniszter úr nobilisán engedett azokban a kérdésekben, ahol enged­nie lehetséges .volt, viszont a bizottság min­den egyes tagja készséggel átlátta és méltá­nyolta azokat a nehézségeket, amelyek tekinte­tében a honvédelmi miniszter úr nem mehe­tett tovább, nem enyhíthetett álláspontján. Ez a szellem, ez a tárgyalási modor lehetővé tette, hogy az országnak ezt a fontos törvényjavas­latát, a magyar honvédelem jövendőjének alapját most ebben a szellemben és ebben a hangulatban tárgyalhatja a Ház. T. Ház! Kenéz Béla képviselőtársam teg-

Next

/
Thumbnails
Contents