Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

278 Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1939 január 18-án, szerdán. te- 7. §-a értelmében alakított országos bizott­ság tagjainak számának felemeléséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a törvény­javaslatot). Elnök: Vitának helye nincs- Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a most felolvasott tör­vényjavaslatot harmadszori 'olvasásban is el­fogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta és tár­gyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a honvédelem­ről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgya­lása, (írom. 691, 706.) Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Toperczer Ákosné! Elnök: Toperczer Ákosné képviselőtársun­kat illeti a szó. Toperczer Ákosné: T. Képviselőház! A teg­napi nap folyamán két kitűnő beszéd emléke­zett meg a magyar hadseregről. Felteszem ezután a kérdést: van-e történelme a magyar nőnek a magyar hadsereg történetében? Van. Emlékezzünk azokra a nagy heroinákra, akiket most itt idézni sem akarok, Zrinyi Ilonára, Dobó Katicára és egy egész sor más olyan kiváló asszonyra, akit mindig, mint példaké­pet emlegetünk gyermekeink előtt és akiknek működése a magyar hadviselésben minden időkre determinálta már a magyar nő szere­pét a magyar hadseregben. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédé­ben megemlékezett a női munkatálborokról, amelyeket meg akar valósítani és ezért vár­ható volt, hogy a honvédelmi javaslatban ta­lálkozni fogunk ezzel az új fejezettel. A hon­védelmi javaslat megjelent. Részletesen felso­rolja a honvédelemre kötelezett férfiakra vo­natkozó összes rendelkezéseket, mindössze ke­rettörvényként egy szakaszban emlékezik azon­ban meg a nőkről. Az együttes bizottságban én ezt szóvátettem és most, miután egészen átfontoltam és átgondoltam ezt a kérdést, ennek a kerettörvényszerű jellegnek egy jó és egy hátrányos oldalát látom. Hátrányos olda­lát elmondtam a bizottságban, de erre megint rá fogok térni. Előnyös oldala pedig az, hogy miniszteri rendelkezés fogja majd megvalósí­tani mindazt, amit a honvédelem a magyar nőtől kíván, tehát van idő átgondolni, átfon­tolni a kérdést, amire szükség is van, mert itt olyan új jelenségekkel állunk szemben, amely ugrás a sötétbe és amelyről még nem tudjuk megállapítani, vájjon milyen következmé­nyekkel járhat majd a magyar társadalomra erkölcsi szempontból. Mert engem, mint nőt, ennek a kérdésnek az elbírálásánál hazám iránt érzett törhetetlen hűségemnél és köteles­ségérzetemnél fogva még egy másik és domi­náló szempont vezet és ez az erkölcsi szem­pont. (Éljenzés.) A miniszterelnök úr beszé­dére bátor voltam reflektálni költségvetési fel­szólalásom során és megemlítettem, hogy öröm­mel üdvözlöm és azt hiszem, az egész nőtársa­dalom is örömmel üdvözli a kötelező munka­szolgálat gondolatát. Nekünk azonban erre sa­játos elgondolásaink vannak és én szeretném, ha ezeket a sajátosan női elgondolásokat figyelembe vennék, amikor nőkről van szó­T. Ház! Ugyancsak tavaszi költségvetési beszédem során azzal végeztem felszólaláso­mat, hogy nagyon hiányos a nőtársadalom ré­szére minden törvényalkotás, amelynek folya­mán nem kérdezik meg őt magát. De hát ki legyen az, akit megkérdezzenek ilyenkor? Egész sorozat nőegyesület van és ha az egyi­ket megkérdezik, akkor a másik azt mondja, hogy őt nem kérdezték meg. Nincsen olyan hivatalos szerv, amelyhez törvényalkotás al­kalmával fordulni lehetne. Sürgettem már egy ilyen grémium megalkotását, négy évvel ezelőtt készült el a tervezet és két éve van a miniszterelnökségen. A legutóbb külön is megkértem a miniszterelnök urat arra, hogy valósítsa meg a nőtársadalom által elgondolt nővédő-tanáesot, mint egy olyan felsőbb' gré­miumot, amely szakvéleményt adhat törvény­alkotás ' idején. Engedtessék meg nekem, hogy felolvassam annak a tervezetnek két pontját, amelyet a nővédő-tanács felállítására vonatkozólag be­nyújtottunk a miniszterelnökséghez. Azt hi­szem, a honvédelmi miniszter úr meg fogja érteni ebből intenciómat és egész felszólaláso­mat meg fogom világítani ennek a két mon­datnak felolvasásával. (Olvassa): »A tanácsa kormány felhívására nővédelmi ügyekben vé­leményt mond, javaslatokat terjeszt elő és fel­hívásra nővédelmi kormányhatósági intézke­dések megtervezésében; és végrehajtásában közreműködik. Mindezeken felül ez a tanács a jelen szabályzatban megjelölt célkitűzésének megfelelően különös feladatának tekinti befo­lyásának hathatós érvényesítését mindazokban az esetekben, midőn a nő sajátlagos lelkisé­gében rejlő értékeknek megfelelő munkaterü­letek kijelölése és intézményes 'biztosítása pa­rancsoló szükséget képez.« Talán soha sem volt ez aktuálisabb, mint most. Megértem a miniszter úr felfogását, aki az egyesített bizottságban azt mondotta felszó­lalásomra, hogy nagyon nehéz tervezetet ké­szíteni, mert még nagyon nehéz megállapí­tani, hogy mi lesz a nő szerepe egy totális háború keretében. Igaza van a miniszter úr­nak. Éppen ezért volna hivatott egy ilyen grémium arra, hogy odaállj on a szakminiszter mellé és rendelkezésére 'bocsássa a szükséges szakvéleményeket és a szakszerűségnek min­den értékét, amikor ilyen törvényalkotás elké­szítésére viagy miniszteri rendeletek kiadására van szükség. En tehát ismételten kérem erről a helyről is a miniszterelnök urat, segítsen minket abban, hogy ez a grémium mielőbb létrejöjjön, mert enélkül megakadunk minden olyan törvénynél, amelyben nőkről van szó. T. Ház! A nő, mint nemzeti érték kétség­telenül nélkülözhetetlen az olyan totális hábo­rúban, amilyeneket most mindenütt látunk. Mert mi a háború karakterisztikuma? A rom­bolás! Rombolás elsősorban emberéletekben, rombolás anyagi javakban és végül rombolás az erkölcsökben. Amikor a háború lezajlott, akkor visszajön egy vert hadsereg — efoben a vonatkozásban inkább a vert hadseregről be­szélek — és rombolás van otthon a társadalom­ban. Rombolást látunk ilyenkor az élet min­den vonatkozásában. En a rombolás lehetősé­gére gondolva, azt kérem a miniszter úrtól, — miután beszédem elején is azt mondottam, hogy első szempontom az erkölcsi szempont — hogy a háború romboló tendenciájának ellen­súlyozására elsősorban iaz erkölcsi- szempontot

Next

/
Thumbnails
Contents