Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-361

Az országgyűlés képviselöházúnak Stíl. ülése 1939 január 17-én, kedden. 261 tott, Manchester-elgondolással azonban háborús gazdaság* nem űzhető. Cannan, az angol liberális nemzetgazdaság legmarkánsabb képviselője kijelentette, hogy »In time of war, il is sometimes well to be silent about laws.« Háborúban egy állam sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a laisses faire, laisses passer elve alapján gazdálkodjék. A háborús gazdaság csakis irányított lehet. T. Ház! A totális háború viseléséhez nem elegendő a meglévő, effektív hadianyagkészletekkel számolni, amelyek a háborús szükségleteket közvetlenül fedezik, hanem szükség van még olyan tényezők felhasználására is, amelyek nagy része le sem mérhető, számokkal ki sem fejezhető, amelyek országonként mások és mások, amelyeket a francia potenciel de guerre-nek nevezett. Oualid francia professzor háborús potenciális alatt érti a meglévő hadképesség fokát, és azt a könnyedséget és gyorsaságot, amellyel a háború szükségleteihez való idomulás végbemegy. A német gróf Montgelas tábornok Kriegspotenzial alatt érti az aktuális erőkkel szemben azokat az erőket, amelyeknek lehetősége megvan ugyan, de a valóságban nincsenek meg. Háborús képesség alatt tehát mindazoknak a tényezőknek összeségét érti, amelyek a hadvezetés céljából valamilyen módon felhasználhatókká tehetők, de eredeti rendeltetésük szerint, az aktuális tényezőkkel ellentétben, előzőleg nem hadicélokra voltak szánva. Az eredetileg hadicélokat szolgáló aktuális tényezők a következők. Először: a katonai szolgálatban álló békehaderő és a katonailag kiképzett tartalékok. Másodszor: minden hadianyag, amely a békeállomány használatában van, valamint minden hadianyag, amely készenlétben tartatik. Harmadszor: a határ- és partvédelmi művek. Ezzel ellentétben a fontosabb potenciális erők, amelyek alkalmasak a meglévő aktuális tényezőket fenntartani, kiegészíteni és fokozni, a következők. Először: a meglévő emberanyag, a békehaderő és a kiképzett tartalékok kivételével. Másodszor: az aktuális tényezőkhöz nem sorolható minden anyag, valamint minden segédforrás és segédeszköz, amely hadianyag előállítására szolgál. Harmadszor: a földrajzi helyzet, az ország határa, a határ hossza és mineműsége. Negyedszer: mindennemű közlekedési eszköz, ötödször: az ipar időszükséglete, hogy békeüzemről háborús üzemre térjen át. A háborús potenciálist befolyásoló, lemérhető tényező^ még a lakosság száma. Bizonyos határokon túl ez nem számít. Például Kína 500 millió lakosát nem lehet célszerűen felhasználni földrajzi, közlekedési, belpolitikai és civilizációs viszonyai következtében. Katonai szolgálatra általában a lakosság 0:8—1-2%-át lehet békében, 10—15% -át pedig háborúban igénybevenni. Franciaország 42 milliós lakosság mellett 620.000 embert tart fegyverben békében, ez megfelel 1'4%-nak, ami igen nagy létszám, azt lehet mondani, hogy ma a legnagyobb a világon. Olaszország 43 millió lakos mellett 1937-ben csak 300.000-es békelétszámmal rendelkezett, ami 0-7%-nak felel meg. Jugoszlávia 15 millió lakos mellett 116.000-es békelétszámmal rendelkezik, ami 0'81%-nak felel meg. Románia 18 millió lakos mellett 160.000-es békelétszámmal rendelkezik, ami 0-9%-nak felel meg. Lengyelország 33 millió lakos mellett 260.000-es békelétszámmal, ami 0'86%-nak felel meg. A kisebb államok pedig nagyobb létszámot tartanak fenn békében. így például Belgium 8 millió lakos mellett 81.000 főnyi békehadsereget tart fenn, ami 1%-nak felel meg, Észtország 1,120.000 lakos mellett 14.000-es békelétszámmal rendelkezik, ami 1'2%-nak felel meg és Lettország 1,900.000 lakos mellett 23.000 embert tart fegyverben, ami 1-22%-nak felel meg. Potenciális tényező még a lakosság szaporodása, mégpedig az újoncozás szempontjából. Gyorsan szaporodó ellenséges államokkal szeimbem .mindig inferiorius helyzetben lesz a nem szaporodó nép. Fontosak a lakosság közegészségügyi viszonyai is a katonai szolgálat szempontjából. Ugyancak számításba jön a lakosság műveltségi foka, főleg a tartalékos tiszti kiképzés szempontjából. E tekintetben elmaradottak Bulgária, Törökország, Oroszország, stb. A nemzeti vagyontól és a belső tőkeképződéstől függ az, hogy a költségvetésből menynyit költhet a nemzet hadügyi célokra. Anglia a költségvetés 35%-át, Franciaország 36%-át, Olaszország 21%-át, Jugoszlávia 20%-át, Romania 28%-át, Lengyelország 34%-át, ÉszakAmerika pedig 18%-át költi hadicélokra. A nemzeti vagyonon belül a helyes vagy oneloszítás is szerepet játszik, mert a vagyonosabb ember jobban átérzi a honvédelem jelentőségét, mint a vagyontalan. így van ez Franciaországban, ahol a vagyonelosztás igen jó, ellentétben az áll antikapitalista SzovjetOroszországgal, ahol a muzsik és a volt kisbirtokos, a kulák rabszolgasorban él. Fontos potenciális tényező még a védrendszer. A zsoldos békehadsereg nem felel meg a kor követelményeinek. Ilyen van Angliában, Észak-Amerikában, Kínában, Egyiptomban, Mexikóban. A békehadsereg mineműsége szintén lényeges háborús potenciális tényező. A mílic-rendszer éppen úgy nem felel meg a modern háború követelményeinek, mint a zsoldos kiegészítési rendszer. Az állandó hadsereg, — amelyet kerethadseregnek is neveznek — könnyem mozgósítható és így tökéletesen megfelel a totális háború követelményeinek. A világháború óta a legfontosabb háborús potenciális tényező az ipar. Az 1914. évi tapasztalat szerint a békében felhalmozott hadi felszerelés, ruházat, lőszer, stb., csak rövid időre elégséges. Az évtizedeken át beraktározott hadianyag, ruházat, egészségügyi anyag, fegyverzet, lőszer, stb. hozadék nélkül gondoztattak. S e mellett a technika újabb vívmányait nem követték. A lőszer, mint tudjuk. romlandó s bizonyos idő múlva önmagától is felrobbanhat és így huzamosabb tárolása veszélyes. Nagy tömegben gyártott fegyver, repülőgép, tank, lőszer, stb., néhány év múlva elavult ócskaság lehet. A legtöbb állam tehát békehaderejófc teljesem korszerű harcieszközökkel gazdagon felszereli ugyan, de nagyobb készleteket a tartalékok és szükséges utánszállítás céljaira nem tárol, hanem a háborús ipari (munkálatokat akkor kezdi meg, amikor a háborús feszültség ezt szükségessé teszi, — nálunk .most — de akkor teljes erővel, hogy a hiányzó mennyiséget szállítani tudja. Ennek az alapkövetelménye a rendkívül munkaképes ipar, a békekészítményekhez jól bedolgozott ipari munkásság és a hadiiparra való átállításhoz szükséges gépek és nyersanyagok készenlétbe helyezése és a részletekbe menő gondos ipari mozgósítási előkészületek. Rendkívüli szervező munkát igényel, hogy a békeiparcikkeket készítő gyárak és a csökkentett teljesítménnyel működő hadianyag-