Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-361

Az országgyűlés képviselöhdpjának 361 lés már alapjában oldotta meg a kérdést. Az 1848 : III. te. szerint minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvé­delmi tárgyakban ő felsége a végrehajtó hatal­mat ezentúl kizárólag a magyar minisztérium útján fogja gyakorolni. A függetlenségi harc idején császári-királyi csapatok egy része a magyar hadsereg sorai­ban küzdött. Az első időszakban 28 zászlóalj, 65 lovasszázad és néhány száz főnyi tüzérségből áll a magyar sorkatonaság. A polgári őrségek megszervezése után a szilárdabb alapokra fekte­tett nemzetőrségek megalakítására kerül a sor. Ekkor vette fel a magyar haderő a honvédség nevet. Az első önálló magyar hadsereg a nem­zeti ügy diadalra jutásáért az önfeláldozás és a fegyelem bámulatos példájáról tesz tanúsá­got. A kapitányokból és főhadnagyokból rög­tönzött fiatal tábornokok vezette újonnan fel­állított sereg föléje kerekedett Európa akkor legnagyobb katonai hatalmasságának, a tökéle­tesen megszervezett és kiképzett osztrák had­erőnek. Az egész világot meglepte annak a hi­hetetlen erőfeszítésnek sikere, amellyel az alig Ötmillió lelket számláló magyar faj urává lett saját sorsának. Mégis bekövetkezett Világos, a rémuralom, a legkíméletlenebb abszolutizmus és a provizórium kora, amely 1867-ig tartott. Az 1867: XII te. 11. §-a kimondotta, hogy »ü felségének a hadügy körébe tartozó alkot­mányos fejedelmi jogai folytán mindaz, ami az egész hadseregnek és így a magyar hadse­regnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezénylésére és bel szervezetére vonatkozik, Ö felsége által in­tézendőnek ismertetik el.« A nemzet elismerte a közös védelmi rend­szer szükségét a pragmatika szankcióból eredő együttes és kölcsönös védelmi kötelezettségből kifolyólag, minek következményeként elismerte egyúttal a királynak, — ki osztrák császár is volt — az előbb említett szakaszban foglalt jogait. • :•' Az 1868 : XL. te. a véderőr51, az 1868. évi LXI. te. a honvédségről, az 1868 : LXII. te. a népfelkelésről szólnak, és alapját képezik az 1882 : XXXIX. és az 1889 : VI., továbbá az 1890, évi V. tcikkekben lefektetett törvényeknek. A vi­lágháború előtt megalkotott 1912 : XXX. te. a véderőrol, a XXXI. te. a honvédségről és a LXIII. te. a háború esetére szóló kivételes in­tézkedésekről, a LXVIII. te. a hadiszolgáltatá sokról, valamint e kettőt kiegészítő 1914. évi L. te. a nagy háborúban beváltak, sőt egyedü­liek voltak a világon, amelyek már a háború előtt hozattak abból a célból, hogy a háború vezetését zavartalanná tegyék. Ezt elismerte Magyarországról a külföld is. Paul Boncourl egy évtizeddel ezelőtt ezt ki is emelte egy parlamenti beszédében. Ha a magyar Corpus Jurist így végig­lapozzuk, azt látjuk, hogy Mátyás kora után a rendi alkotmány 1848-ig megjelent törvényei a katonai vér- és pénzadó megajánlásában, az ingyen hadimunka, gratuitus labor megszava­zásában és a nemzetet ért sérelmek — a német vezérlet, továbbá vezényleti és szolgálati nyelv, idegen katonaság kártevései stb. — feltárásá­ban merültek ki, a nélkül, hogy meghallgatásra találtak volna a mindenkori bécsi udvarnál. Reasszumálva a mondottakat, a nemzet szuverenitásának legfontosabb tényezője, ai önálló hadsereg, a mohácsi vész után csak a2 Erdélyi Fejedelemségben, II. Rákóczi Ferenc felkelésénél és az 1848—49-i szabadságharc ide­. ülése 1039 'január 17-én, kedden. 259 jén szerepeltek történelmünkben, de ezek nem véderőtörvények alapján, hanem a nemzet ka­tonai és hadiadó megszavazási törvényei út­ján jöttek létre, T. Ház! Amikor a szarajevói gyilkos go­lyók tüze meggyújtotta a kanócot, amely fel­robbantotta az európai puskaporos hordót, Ma­gyarországnak semmi érdeke nem fűződött ah­hoz, hogy Szerbiával háborúba keveredjék. Tisza István Magyarország nevében határozot­tan ellenezte a háborút. Hangoztatta, hogy ez orosz beavatkozást ós európai veszedelmet idézne elő. Amidőn azonban Tisza megtudta, hogy az orosz mozgósítás megkezdődött, nem volt más választása, mint a magyar határok, az ország integritása, a szentistváni birodalom védelmében fegyvert ragadni. Végigharcolta a magyar minden idők legszörnyűbb háborúját az egész világ ellen. A monarchia széthullott, pedig hős magyar katonáink mindenütt ellen­séges területen harcoltak. A hátországban a lapok magasan fejlett | sajtótechnikával destrualtak, a nemzetközi szabadkőművesség vakondok-munka ja révén megásták a nemzet sírját olyanok, akik nagy részének a nemzethez semmi köze sem volt, lel­kiségük idegen volt, s nemzeten felüli, inter­nacionális hatalmak szolgálatában állottak. (Ugy van! Ügy van! jobb felől,) A hazaáruló Károjlyi Mihály után Kun Béla, alias Bérele Kóhn rémuralma következett. (Úgy van! Ügy van! — Felkiáltások jobbfelől és középen: Gyalázat volt!) Ezalatt Szegeden nagybányai Horthy Mik­lós fővezényletével (Elénk éljenzés és taps.) Szűz Máriás lobogók alatt megteremtődött a nemzeti hadsereg, amelynek 1919 november 16-iki bevonulása a »bűnös« fővárosba Öröm­mel töltötte el az ország lakosságát. Ez az öröm azonban nem tartott sokáig. 1920 nyarán ránkszakadt Trianon átka. Határainkat úgy állapították meg, mint az őserdők néger gyarmatáról lett volna szó. Területünk két­harmadát elrabolták, negyedfél millió magyart hajtottak idegen igába. Az, 1921. évi XLIX. te. alapján felállított (honvédségünk csak névéiben yolt honvéd, mert ránk kényszerített létszáma felszerelése és kiegészítési módja: a zsoldos rendszer következtében még védelemre sem volt alkalmas. Talán a belrend fenntartására megfelelt volna. Igaz, trianoni zsoldos honvéd­ségünk önálló és nemzeti volt. Az elmúlt húsz év alatt a nemzet önfeláldozó hazafisága és áldozatkészsége,, tisztjeinek és altisztjeinek oda­adó kötelességteljesítése folytán magas szín­vonalra emelkedett honvédségünk, aminek leg­szembetűnőbb bizonyítéka az a körülmény, hogy tavaly ősszel ebből úgyszólván hetek alatt született meg a minden külső hatalom­tól és befolyástól mentes, önálló, szabad nem­zeti hadsereg. (Élénk éljenzés és taps.) A trianoni békeszerződés korlátozó igaz­ságtalanrendelkezései alól felszabadulva, végre eljutottunk oda. hogy évszázados törekvésün­ket, az önálló magyar hadsereget képező hon­védségünket kiépíthetjük s olyan színvonalra emelhetjük, hogy minden körülmények között teljesíthesse azt a feladatot, amelyet a nemzet érdeke reá ró. A jelen kor honvédelmi követelményei azon­ban nem szorítkoznak kizárólag a fegyveres erőre, hanem az ország népességének összessé­gével és teljes anyagi erejével számolnak. A

Next

/
Thumbnails
Contents