Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

16 Az országgyűlés képviselőházának 3t Folytonos zaj. — Az elnök csenget.) — vitéz Imrédy Béla miniszterelnök sok olyan programmpontot hozott, amihez tapsoltak, itt azonban különösképpen ne beszéljenek olyan urak, akiknek neve a szabadkőművesek között szerepel. (Ügy van! a jobboldalon. — Friedrich István: Mégis csak elárulta azt a programmât, amellyel fellépett. Szegy élje magát!) Sem

m

iféle körülmények között nem szegyeiéin magamat. (Friedrich István újra közbeszól.) Elnök: Friedrich képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. (Friedrich István: ö szegyelje magát. A keresztény párt adta a pénzt magának, kereszténypárti pénzzel lépett fel!) Kovács Sándor: Az az én privát ügyem. Hazamegyek és szégyelem magamat, de itt majd beszélek. (Friedrich István ismét közbeszól.) Elnök: Friedrich képviselő urat újból figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot. Kovács Sándor: Különben is ez nem tartozik ide. (Friedrich István: Ez a morál? Ez nem az! Ezt nem lehet védeni! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Friedrich képviselő urat rendreutasítom! Kovács Sándor: En nem azért szólalok fel, hogy bárki előtt itt igazoljam magam; (Friedrich István: Nem is lehet ezt igazolni!) senkinek a világon másnak, mint a jó Istennek és választóimnak felelősséggel nem tartozom. Ez a kettő pedig el van intézve, a többiekhez sem önöknek, sem nekem semmi közöm. (Friedrich István: Ebben nincs morál! — Farkas István: Mondjon le! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Maga a törvényjavaslat úgy, ahogy van, nagyon kívánatos jó szándékot valósít meg, amely jószándékot mindenkinek honorálnia kell. Itt nem arról van szó, hogy ez kevés-e vagy nem kevés, vagy mi volna 30. Az egyszerű falusi kupaktanácsokban szoktak így diskurálni. (Nagy zaj. — Dulin Jenő: A pénzt visszaadni!) Itt arról van szó, hogy mt lehetséges. A mai körülmények között maga az a tény, hogy jött a kormány egy ilyen javaslattal és ez a javaslat a kormány jószándéka mellett törekszik arra, hogy a tisztviselőtársadalmon segítsen, gyermekeinek neveltetéséhez és egyéb költségeihez hozzájáruljon, olyan tény, amely előtt mindenkinek kalapot kell emelnie. (Malasits Géza: A pénzt adja visszu a keresztény pártnak! — Esztergályos János: Mindent vissza! — Dulin Jenő: Mennyi pénzt kapott? — Nagy zaj.) Ezenkívül még egy másik momentumot is le kell itt szegeznem, még pedig azt, hogy amikor a kormány jött ezzel a javaslattal, ne higyje senki, hogy csak a túlsó oldalról kévéseitek. Mi épp úgy kevésnek tartjuk, mint mások, de nagyon jól tudjuk, hogy az adott körülmények között többet tenni, mint amennyi a javaslatban van, nem lehet és mert nem lehet, meg kell elégednünk ezzei a kevéssel abban a reményben, hogy a többi majd következni fog és jönnek olyan javaslatok, amelyek ezt bőven fogják pótolni. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Az a tény, hogy a családvédelem gondolata itt felmerült és nemcsak felmerült, hanem tettekben is megnyilvánult a kormány intézkedésében, örvendetes valami, de fel kell rá hívnom a figyelmet, hogy nem eléé az anyagi támogatás. Hiszen más országokban szintén megtették ezt; legelsőnek Francíaor'. ülése 1938 december 13-*án, kedden. szag döbbent rá, hogy az egykével szemben talán az lenne a legkiadósabb, a legcélravezetőbb eszköz, hogy anyagiakkal segítse a sokgyermekes anyákat és kisült végül, hogy e» mégsem vezetett célra. (Dulin Jenő: Mi van aa anyagiakkal

1

?!) A francia nép szaporodásanaK csökkenése egyáltalán nem állt meg, sőt a csökkenés még növekedőben van. Ez azt mutatja, hogy nem elég csak anyagiakban segítségére menni a családoknak, hanem erkölcsi tekintetben is körül kell őket bástyáznunk. (Zaj. — Elnök csenget.) Körül kell bástyáznunk azzal, hogy a családnak megadjuk az erkölcsi támogatást. (Rupert Rezső: Erkölcsről ne beszéljen. — Mojzcs János: Az anyagiakról beszéljen. Lucus a non lucendo! — Nagy zaj.) 1894-ben és 1895-ben adták a magyar családoknak az első halálos döfést, amikor liberális szellemben kezelték a legszentebb eszméket, amikor liberális, szabadkőműves köröknek minden, de minden iparkodása arra irányult, hogy a szentségi házasság fogalmán és tényén, annak lényén rést üssenek és behozzák azt a törvényt, amelyre annakidején énekeltek is egy silány nótát, amely így kezdődött: Wekerle hozta törvénybe, ne essél rózsám kétségbe. Ez azt jelentette, hogy a fellobbanó szívek egymásra találva, az egyházi törvények sutbavetésével is iparkodjanak a maguk egymáshoz való vonzalmát, ha máskép nem, egy polgári szertartás révén legitimálni. Felette csodálkozom azon, hogy amikor, hála Istennek, erős jobboldali áramlat van, amely hadat üzen és leszámolni készül és le is fog számolni a liberalizmussal, nem jut eszébe egyes uraknak, hogy megszüntessék a liberális gondolkodásnak azt a lehetőségét, hogy minél könnyebbé tegyék a válást s ezzel még nem számoltak le. Senkinek nem jut eszébe, hogy a múltnak ezt a hibáját felszámolja és végleg elintézze(Esztergályos János: Felebarátod nénzét ne kívánjad) — Derültség half elől. — Zaj a jobboldalon és a középen.) Szomorú arra gondolnunk, hogy valamikor, nem is olyan régen; bizonyos körök hogyan fogadták a hercegprímás úr javaslatát, noha ezen a helyen ki kell jelentenem, hogy a hercegprímás úr ő eminenciájának a javaslata semmi néven nevezendő felekezeti érzékenységet sérteni nem akart és nem is sértett, egyesegyedül a katolikus házastársak egymásközti jogi helyzetét akarta valamiképpen más vágányra állítani. Ez a javaslat még mindig nem került érdemleges tárgyalás alá. Pedig méltóztassanak elhinni, ha mi komoly családvédelmet akarunk, ez más vonalon, mint lelki vonalon és annak a tekintélynek a visszaállítása révén, amely a legfőbb tekintély, nem történhetik meer. De ezenkívül szükségesnek tartom, mélyen t. Ház... (Mojzes János: Kedves kereszténypárti választóim! — Derültség balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő nrak. Kovács Sándor: Igen, kedves kereszténypárti választóim! Mert nekem mind nagvon kedvesek és örömmel és nyugodtan mondhatom, hosry hála Istennek, én is kedves vagyok nekik. (Nagy zaj. — Ellenmondások balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Kovács Sándor: Ilyen gondolatok semmi néven nevezendő talajra nem fognak ott találni, mert választóim nincsenek az ilyesmihez hozzászokva, ök hála Istennek, eléé tisztán látnak és az urakkal is sokkal inkább tisztában vannak, mint ahogy Önök szeretnék, hogy tisztában legyenek. (Friedrich István: Békés-