Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. esaba! Békéscsaba! — Nagy zaj bálfelöl.) Felhívom azonban a kormányzat figyelmét arra, hogy nemcsak tisztviselők és tisztviselőgyermekek vannak, hanem van egy egész réteg', amelynek gyermekei nem részesülnek kellő segítségben mert egyfelől hizonyos taktikai célok némely oldalakról nem teszik sürgetővé ezek nehéz helyzetének tárgyalását, de másfelől anyagiak hiányában ennek az óriási tömegnek felölelése még nem lehetséges..(Nagy zaj. — Elnök csenget.) Hiszem és biztosra is veszem, hogy a kormányzat ezzel a törvényjavaslattal jönni fog és mert jönni fog,... (Malasits Géza közbeszól. — Nagy zaj.) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. Kovács Sándor: ... én ezt a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm és elfogadom, a t. képviselő urakat pedig kérem, nyugodjanak meg abban, hogy én is merek örülni annak, aminek a magyar nemzet örül. (Friedrich István: Ha a pénzt visszafizeti, rendben van minden! — Nagy zaj balfelöl. — Elénk taps és helyeslés a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Homonnay Tivadar! Elnök: Homonnay képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! (Klein Antal: Halljuk, kapott-e Kovács pénzt, vagy nemi — Rupert Rezső: Először talán a pénzt kérje vissza az előtte szólótól!) Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy eleget tudjak tenni a parlamentáris szokásnak és előttem szólott képviselőtársam gondolatmenetébe kapcsolódjam bele, (Mojzes János: Morális akadályok választják el!) mert olyan nagy volt a zaj, hogy sajnálatomra igen t. képviselőtársam elmondottait bizony nem hallottam. Engedelmet kérek tehát, amiért most a régi parlamentáris szokástól eltérek és nem tudok belekapcsolódni képviselőtársam szavaiba. (Dulin Jenő: Nem is érdemes! — Zaj jobbfelöl.) Kénytelen vagyok azonban röviden válaszolni Malasits t. képviselőtársam szavaira a következőkben. Nem vagyok abban a helyzetben, mint igen t. képviselőtársam, hogyha egy javaslattal generálisan közmegelégedésre nem lehet megoldani egy kérdést, s ha az a javaslat kevesehbet, vagy Ikeveset juttat is azoknak, akik a támogatásra érdemesek és arra reászorultak, akkor én azt a javaslatot elutasítsam. Én és pártom is egy első lépésnek tekintjük a közszolgálati alkalmazottak megsegítésének útján ezt a javaslatot (Felkiáltások jobbfelöl: Ez a helyes! — Esztergályos János: Nagyon pici ez a lépés!) és éppen ezért igenis megszavazzuk. Megszavazzuk pedig azért, mert tudjuk és érezzük, hogy a további és gyors megsegítés be fog következni és örömmel állapítjuk meg a miniszter úrnak részben a pénzügyi bizottságban, részben kerületéiben tett kijelentéséből azt, hogy ezek a javaslatok a közszolgálati alkalmazottak gazdasági és kulturális megsegítése terén csak az első lépést jelentik és folytatásuk következni fog. Mi, a kereszténypárt, ezt a kedvező miniszteri kijelentést elkönyveljük és számontartjuk. Biztosan tudjuk, hogy a töhbségi párthoz tartozó pénzügyminiszter úr, mint minden ígéretét, ezt is be fogja váltani. Mélyen t. Ház! Az én pártom soha nem mondott le a szerzett jogokról a közszolgálati KÉPTTStELrőHÁZI FAP^Ö XXI. ülése 1938 december 13-án, kedden. 17 alkalmazottak megsegítésével kapcsolatban, de viszont nem mondjuk azt, hogy gazdasági és egyéb vonatkozásban az összes szerzett jogokat máról-holnapra vissza lehet állítani. Jól tudjuk ugyanis, hogy amiként egy egészségtelen, egy kevésbbé egészséges társadalmi rendből nem lehet egyszerre átugrani egy egészséges társadalmi rendszerbe, éppen úgy nem lelhet egy súlyos gazdasági helyzetből egyszerre tökéletes gazdasági rendet teremteni. A szerzett jogokat mi fokozatosan és gyors ütemben kívánjuk visszaállítani. Mi ezek alatt a szerzett jogok alatt a tényleges közszolgálati alkalmazottak régi illetményeinek visszaállítását, a nyugdíjak visszaállítását s a munkabérés nyugbérkérdés gyökeres és eredményes rendezését értjük. Elismerem, sőt köszönettel veszem és veszi az én pártom is, hogy az igen t. kormány a sürgős szociális és gazdasági javaslatoknak első sorába helyezte a közszolgálati alkalmazottaknak a családvédelmen keresztül történő megsegítését. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy ezek közül a sürgős javaslatok közül elsősorban ez a szőnyegen fekvő javaslat, másodsorban vagy azzal egyformán, a földbirtokreform kérdése vár gyors megoldásra. (Dulin Jenő: Ez mindennek az alapja!) Sajnálnám, hogy ha igaza volna a pénzügyminiszter úrnak abban, amit közbeszólás formájában mondott, hogy akár a közszolgálati alkalmazottak megsegítése, akár a földbirtokreform, tehát a földéhségnek gyorsabb, tökéletesebb, jobb kielégítése korteseszközökként dobatnék oda a közvélemény elé. Azt hiszem, ezt a kérdést, amelyet most itt tárgyalunk, egyetlen párt sem mint pártpolitikai kérdést tárgyalja, sem itt a parlamentben, sem azonkívül, hanem mind azt vallja, amit igen helyesen mondott egyik felszólalt igen t. képviselőtársam, hogy tudniillik ennek a kérdésnek gyökeres megoldása nemcsak a közszolgálati alkalmazottak érdeke, hanem más társadalmi rétegek gazdasági megerősödésére is vezet. Ez az én pártom álláspontja is. Mi, a közszolgálati alkalmazottak megsegítése terén, két tényezőt veszünk alapul. Az egyik a csaláxli helyzet, amit a törvényjavaslat is alapul vesz. Nem azt mondom, hogy az a segítség, amelyet a családi pótlék felemelése jelent, elegendő a feleség, vagy a gyermekek eltartására. Nem elég, de mindenesetre olyan kezdeményező lépés ez, amelyet egy szociális érzésű ember sem kicsinyelhet le, (Ügy van! jobbfelöl.) aki figyelembe^ veszi az állam pénzügyi helyzetének stabilitását is és figyelembe veszi azt. hogy ezek a pénzösszegek olyan milliókhoz jutnak el, akiknek vásárlóképessége katasztrofálisan csökkent. Ismétlem tehát, mi két tényezőhöz kívánjuk méretezni a közszolgálati alkalmazottak anyagi helyzetének javítását. Az egyik a családi helyzet, a második pedig az, hogy a drágaság mórtékéhez képest kívánjuk az illetményeket, a nyugdíjakat, a munkabéreket, a nyugbévoket — az államháztartás helyzetének fi gy elcmbevétcle mellett, feltétlenül gyorsabb ménekben — megállapítani. (Esztergályos János: Gvorsau vettek el, de lassan adnak viszsza!) Ebben a kis országban, amely hála a jó Istennek és a felvidéki magyarság gerinces viselkedésének, megnagyobbodott, minden megterem, ami szükséglet és mindent elő lehet állítani, ami szükséges és mégis fájdalommal látjuk, hogy ennek az országnak igen naey rétegei nem tudják megszerezni azt, ami szük5