Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-352
Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1938 december 13-án, kedden. 13 előlépett, a VIII. fizetési osztályba és újabb rövid várakozási idő után mindenkinek megadatott a lehetőség' arra, hogy tovább előléphessen és pedig automatikusan. Ha tehát most már a díjnoki szolgálati időhöz, amely abban az időben két-három esztendő volt, hozzáadom a négy évi várakozási időt, akkor azt látom, hogy hét esztendő alatt az államvasúti rendszerű VIIL fizetési osztályba a tisztviselőnek elő kellett lépnie. Ha a mai időket nézzük, akkor azt látjuk, hogy a díjnokok nem három—négy esztendei szolgálat után lépnek elő, neveztetnek ki, hanem — sajnos— yannak olyanok is, akik 10—12 esztendeig dí jnokok. (Esztergályos János: Sőt tizenhat évig!) Egy kicsit sok, képviselő úr! (Esztergályos János: De van!) Egy kicsit sok. (Esztergályos János: Sok! A másik is sok, de van!) Tizenhat esztendői Engedje meg, képviselő úr, annyi talán még sincs, de van 12—14 esztendő. Ez is olyan hosszú idő, amely feltétlenül reparációra szorul. Amíg tehát annakidején a VIII. fizetési osztályban elő kellett lépnie a tisztviselőnek, addig most sokkal hosszabb szolgálati idő sem biztosít részükre ilyen előléptetési lehetőséget. Nekem az igen t. kormányhoz kérésem, — és ennek teljesítése a javaslat értékét is emeli, — hogy ha az igen t. kormány elvben elismeri a közszolgálati alkalmazottak korpótlékolását, másodszor pedig, ha ezt a korpótlékot helyesen a nyugdíjba is beszámítja, mondom, ha ezt a két helyes elvet elismeri a kormány, akkor igen t. miniszter úr méltóztassék gondoskodni arról, hogy ne lehessen a közszolgálati alkalmazottak előmenetelének hátrányára az, hogy korpótlékot kapnak, olyan értelemben, hogy protekcióval ne ugorják át egyesek a korpótlékolt közszolgálati alkalmazottakat, (Rupert Rezső: Ez gyakran megtörténik!) hanem elsősorban ezek neveztessenek ki a magasabb fizetési osztályba akkor, amikor már megnyílt r El cl lehetőség. A fizetéskülönbség nagyobb az egyes fizetési osztályok között, mint a törvénytervezetben kontemplált korpótlék. Ez a korpótlék tehát az előléptetéssel szemben veszteséget jelent az illető alkalmazott részére, különösképpen akkor, ha azt vesszük figyelembe, hogy a lakbérkülönbséggel ez a differencia még sokkal nagyobb. En tehát arra kérem az igen t. kormányt, hogyha ez alkalommal már nem is volt meg rá a lehetőség, -— mert hiszen a kormány már január elsején életbe kívánja léptetni azt a javaslatot, — a legközelebbi időn belül méltóztassék a mostani differenciát is pótolni és ezt a korpótlékot méltóztassék minél rövidebb idő alatt felemelni olyaténképpen, hogy azoknak a tisztviselőknek, akik három esztendő után nem juthatnak be magasabb fizetési osztályba, a jelenlegi korpótlék is emeltessék fel. A javaslatot pártom részéről és megbízásából elfogadom, azért is, mert javulást látok ezen a téren, másrészt pedig mert az igen t. kormány addig is, amíg az előléptetési lehetőségek ilyen nehezek, korpótlékkal igyekszik a közszolgálati alkalmazottakon segíteni, de már itt felhívom az igen t. kormány figyelmét arra, hogy gondoskodjék az automatikus előléptetési lehetőségről (Rupert Rezső: Ez volna a helyes!) és találja meg a módját annak, hogy amint a békeidőben volt, bizonyos fizetési osztályig minden egyes tisztviselő elő is lépjen. A javaslatot pártom részéről elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a jobbközépen,) Eluök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Több szónok felszólalásra nem jelentkezett. Elnök: Kíván még valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdonképpen a most beterjesztett tisztviselői törvényjavaslatok közül a legkisebb jelentőségű és ezért csak egészen röviden kívánok hozzászólni. Fábián Béla igen t. képviselő úrnak válaszolva csak azt akarom megjegyezni, hogy azt tényleg mindenki tudja, hogy a tisztviselői kar mit áldozott az országért akkor, amikor fizetésének csökkentését oly hősiesen elviselte. Engedje meg azonban Fábián képviselő úr nekem azt is, hogy állítsam: ugyanezt én is tudom, sőt fokozottan ismerem, mert — nagyon jól méltóztatik tudni — mag-am is tisztviselő voltam, nem mindig vezető pozícióban, hanem kezdő is voltam és nagyon jól átérzem a tisztviselő-sort. Éppen azért tartottam fontosnak és szükségesnek, hogy aím&kor az őszi parlamenti ülésszak megkezdődik, éppen tisztviselő javaslatokkal jöjjek legelőször, hogy kifejezésre juttassam a kormánynak azt az elismerését, amellyel a tisztviselői kar munkája iránt viseltetünk. Le kell szegeznem, mélyen t» Ház, hogy embertelen sok munka van a minisztériumokban, a közelmúlt idők pedig olyan felfokozott munkát kívántak meg, amely mellett majdnem Isten csodája, hogy a tisztviselők egészségesek tudtak maradni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rendszerint azonban azt szokták mondani jutalmul éppen a túloldalról a tisztviselőknek, hogy a bürokrácia terjeng és folyton a bürokráciát szidják. Az elismerést méltóztassék minden vonalon megadni a tisztviselői karnak, nemcsak akkor, amikor valami politikai okból a kormány ellen kell szavazni és ahhoz az az érv kell, hogy a tisztviselőket dicsérjük. Akkor is méltóztassék elismerni a tisztviselői kar érdemeit, amikor ez politikailag nem éppen előnyös. (Esztergályos János; Csak a rendszer rossz, amelyben a tisztviselők dolgozni kénytelenek! — Zaj. — Az elnök csenget.) T. Ház! Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a korpótlék nem megoldása a kérdésnek. A korpótlék csak egy expediens — úgy is fogta fel Homonnay képviselőtársam — és teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy ezekkel az intézkedésekkel, beleértve a többi törvényjavaslatokat is, amelyeket a mai napon tárgyalni fogunk, nincs befejezve a tisztviselői kar érdekében folytatandó akció. Ezek után a lépések után, amelyeket tettünk, további lépések fognak következni. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Azt azonban nem tudom elfogadni, hogy a javaslatok közül éppen a legkisebbet méltóztatott kiragadni és azért, mert a képviselő úr többet akar, ezt a keveset sem kívánja a tisztviselői karnak megadni. (Fábián Béla közbeszól.) Éppen azért kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben is elfogadni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az előadó úr kíván szólni? Molnár Imre előadó: Nem! Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Féltésééin a kérdést, méltóztatnak-e a törvény javas-