Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-335
76 Az országgyűlés képviselőházának 335. ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. . giai és állattani fogalmak köréből vett kifejezésekkel meghatározott képződmény.^ En azoiv ban csak egyet 'kérdezek. Az ármegállapításra a kormányak óriási befolyása volt. 1931-től kezdve, amikor az általános felhatalmazást megadtuk — és amint az a példa is mutatja, melyet Petró Kálmán t. képviselőtársam felhozott — az ár megállapítása a kormány kezében volt. Azt kell kérdeznem tehát, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen gyártásilag meglehetősen egyszerű produktum előállításánál a t. kormány szó nélkül tűrte, hogy tíz év á.att GO millió pengőt kereshessen az a szeszkartel, amely nemcsak az ipari szeszgyárakból, hanem a mezőgazdasági szeszgyárak egyesüléséből is állt elő. Ha pedig ez nem így van, akkor az a kérésem a t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy ne méltóztassék kétségbeesett némasággal hallgatni az ilyen megállapításokat, — mert^ az volt a t. miniszter úr elődjének is a hibája — hanem, ha a túlodalon történnek ilyen megállapítások, amelyek a tényeknek, a realitásoknak, a józanságnak, a lehetőségnek nem felelnek meg, méltóztassék az igen t. pénzügyminiszter úrnak már csak a Ház helyes tájékoztatása végett is felállni és a való tényállást elénk és a magyar közvélemény elé terjeszteni. Ha ezt nem tesszük, akkor annyi mérgező anyag kerül bele a magyar közéletbe közgazdasági és gazdasági vonatkozásokban, hogy azt semmiféle rendtörvénnyel, semmiféle rendőri intézkedéssel ellenőrizni nem lehet. (Fellner Pál: ... .a demagógiát! — Rajniss Ferenc: Kisül, hogy vesztességes üzem volt az egész szeszüzlet! — Fellner fái: Itt vannak a hivatalos adatok!) T. Ház! En a kisajátítás kérdésével kizárólag jogi szempontból foglalkozom. Hiszen elvégre az idők változnak és lehet, hogy valahol már nem érvényesülnek azok a lefektetett jogi elvek, amelyeknek tiszteletében mi felnőttünk és amelyek frázisokban ma is visszatérnek, amikor a t. túloldalról is emlegetik a tulajdonjog szentségét. En nem is szeretem a gazdasági és jogi vonatkozású kérdéseknek ilyen patetikus beállítását. Mondom, az idők változnak és a kisajátításoknak különféle formáit látjuk, a mai időkben például a kisajátításnak egészen egyszerű formáját is. A pénzügyminiszter úr itt egy logikai tévedéssel letért . a kisajátítás egyetlen lehető bázisáról, a reális vagyonérték megállapításának bázisáról és rátért a jövedelem, alapján, a szupponált jövedelem alapján való értékszámításra. (Meizler Károly: Saját bevallásuk alapján}) Vannak fejlettebb országok, ahol a személyes szabadság értékmérőjével mérik meg a vagyontárgyak értékét, ahol egyszerűen fogságba vetnek valakit és eléieteszik a kérdést, hogy a vagyonáról való lemondó nyilatkozat megéri-e neki a személyes szabadságát; s az illető nagyon sok esetben ez értékmérő alapiján, aláírja a vagyonáról való lemondó nyilatkozatot, vagyonával megváltja a szabadságát. (Mozgás. — Rajniss Ferenc: Nem kell túlozni! — Halljuk! Halljuk! half elől.) Ez azonban nem lehet a mi utunifc, ez 1 nem a magyar parlament szelleme; a vagyon, a tulajdon kérdésében nem tévedhetünk ilyen messzemenő kisiklásokra, mint aminő ebben a törvényjavaslatban van. (Meizler Károly: Nincs itt kisiklás!) Az 1881:XLI te. rendelkezik a kisajátításról. Amikor a bizottságban a kisajátítási kérdésről beszélve egészen természetesen visszatértem kisajátítási alaptörvényünkre egy túloldali kép vis elő társam azt mondta: miért nem megy vissza az aranyOuilaig"/ [MOZ.QU,S a oal(JLUUVOA.J üízzei a jogi leiiogassai szemnen nem tuuoü aigmneniaiin. Azt niszein, nogy a naz t. tagjai megexegeűnek: azzal, ha nem az aranyuuliaig, nanem csak az 1881:XLl. tc-ig megyek vissza. Annál is inkább, mert azóta nem volt egyetlen törvényhozási intézkedésünk sem, amely eitert volna az ott lefektetett alapelvtől, hogy közérdekű kisajátítás _ esetében a teljes vagyoni erteket kell a kisajátítónak megtérítem. (Petro Kálmán: Es az lyzOiXXL te.?) Az iy^0:XXl. te, t. képviselőtársam, — a vita rögtön eldönthetÖ ? parancsoljon megnézni — ugyanezt mondta ki, hogy a kisajátított, igénybevett földekért teljes vagyoni rnegtérités fizetendő. (U9y van! Úgy van! a jobb- és a baloiaaton. — Petro Kálmán: Nem adták meg! — Mándy Sándor: Ez a törvény őszintébb!) Én a törvényről és a. jogelvekről beszélek. Arról nem tehetek, hogy Krüger íőbelőtte magát és nem kapták meg a megtérítéseket, (Klein Antal: Ha élne, akkor sem kapták volua meg!) arról sem tehetek, hogy^ a végrehajtás során visszaélések történtek. Én a jogelvről beszélek és ez a jogelv világosan le volt fektetve. (Meizler Károly: A kontingenst^ leszállíthatták volna nullára! Akkor mit csinálnának! Nem szólhatnak egy szót sem! — Fellner Pál: Ezt lehet!) Az 1936. évi telepítési törvény — méltóztassék; megnézni — vonatkozó szakaszában világosan megmondja, hogy a 8. § alapján közérdekből igénybe veendő íöldekért, tehát a kényszerű kisajátítás esetében teljes vagyon] kártérítést keli adni és ebben az esetben még a fizetési határidők eltolásának sincs helye. Én állítom, — és nyugodtan állíthatom — hogy ez volt eddig a törvényjavaslatig a magyar alkotmány elve, hogy tudniillik közérdekű kisajátítás esetében a tulajdonjogért a teljes és valódi értéket — és amint az 1881 :XLI. te. mondja, készpénzben — kell megfizetni és természetben való egyéb fizetési feltételnek csak akkor van helye, ha a kisajátítást szenvedő fél azt elfogadja. (Rajniss Ferenc: Kosztkvártéllyal ezt nem lehet elintézni! — Meizler Károly: És a hadikölcsönl — Horváth Ferenc: A hadikölcsönjegyzők mit kaptak 1 — Bródy Ernő: Most nem arról van szó! Eleget kértük már a hadiikölesönjegyzők érdekében az igazságtalanság orvoslását! — Rajniss Ferenc: A szeszgyár egészen más! — Horváth Ferenc: Tessék ezt is elintézni! A hadikölcsönjegyzők sem kaptak) semmit! — Bródy Ernő: Évekig harcoltunk értük! — Rajniss Ferenc: Nagyon jó ez a kisajátítás! — Meizler Károly: Itt van a kutya eltemetve 1} Elnök: Kérem Meizler képviselő urat, mára dj on esendhen. Rassay Károly: A hadikölcsön kérdése, az elveszett takarékbetétek kérdése szintén rendkívül fontos probléma, de ebibe a matériába nem illeszthető bele. Ha Meizler képviselő úr. akinek beszédét én igazán sohasem zavarom. egy pillanatra megszűnne politikus lenni és próbálna jogász lenni, akkor megérezné, hogy ezek a kérdések nem valók ebbe a jogi fejtegetésbe. Ami egyébként a hadikölcsön kérdéséi illeti, én néhai Sándor Pállal együtt ezen a helyen _ állva elviseltem a miniszteri székből felém irányított azt a vádat, hogy a hadikölcsönt^ valorizálásának követelése demagógia. Engedjék meg tehát, hogy ez alapon is felmentve érezzem magamat az alól. hogy most